Testvérem! Ma jó Pásztor vasárnapján eszünkbe juthatnak a katakombákban ma is fellelhető jó Pásztor képek. Ezek az ábrázolások elődeinket ugyanúgy mély érzésekkel tölthették el, mint minket a Jézus Szíve, vagy az Isteni Irgalmasság képei. Szunyogh Xavér OSB atyánál erről a vasárnapról ezt olvastam. «Hálásnak kell lennünk, mert Nagypéntek után nem kell nekünk magyarázni, ki az a jó Pásztor, aki életét adja juhaiért.»
Ezt a hálás lelkületet tükrözi mai szentmisénk áldozási éneke is: „Feltámadt a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért, alleluja.” Nagyon fontos megállapítással kezdődik énekünk: „Feltámadt.” Él most is, azaz velünk van. Jézus most is jó Pásztorként tevékenykedik. Ma is táplálja nyáját az Eukarisztia által. Feltámadni csak az tud, aki meghalt. Ő az, „aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért.” Konkrétan értem is, hiszen szent Pál ezt írja: «Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és feláldozta magát értem» (Gal 2,20). Ezt az áldozatot jelenítjük meg minden szentmisében. «Ez az én testem, mely értetek adatik.»
Testvérem! A jó Pásztor hasonlat a szeretet és az odaadás jelképe. Ha Jézus testével táplálkozunk, ő bennünket magához hasonlóvá alakít. Szeretetből nekünk is áldozatot kell hoznunk tehát testvéreinkért. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY MA IS MAGADDAL TÁPLÁLSZ. FORMÁLJ MAGADHOZ HASONLÓVÁ, HOGY KÉPES LEGYEK AKÁR AZ ÉLETEMET IS FELÁLDOZNI BÁRÁNYAIDÉRT, HISZEN ENGEM IS MEGHÍVTÁL PÁSZTORAID KÖZÉ.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.