Ismerjük a híres magyar mondást: „Mondom Jánosnak, hogy Károly értsen belőle.” A mai olvasmányban az ősegyház életének egyik jelenetét halljuk, de nekünk szól ez a tanítás. Nekünk is az a feladatunk, hogy közösségünk életét helyesen alakítsuk. „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten igéjét csak azért, hogy az asztalnál szolgáljunk.” (ApCsel 6,2) Közös gondolkodásra és munkamegosztásra van szükség. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha mindenki, vállal valamit. Később azt is olvassuk: „Mi az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat.” (ApCsel 6,4) Az ima, a liturgia és az igehirdetés is közös feladatunk. És a többi? Van feladatunk, ha felelősséget tudunk vállalni egymásért és az egész közösségért, hogy megfeleljünk a követelménynek: „Jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt.” (ApCsel 6,3) Akkor feltehetjük a kérdést: komolyan veszed a keresztény életet? Ha igen, akkor fogod tudni vállalni a küldetést, ahogyan az apostolok is vállalták. „Imádság közben rájuk tették kezüket.” (ApCsel 6,6) Megkaptuk bérmáláskor a Szentlélek ajándékát, kövessük Isten útmutatásait a mindennapi életben. A munkamegosztás és a felelősség eredménye, „hogy a hívek száma igen megszaporodott Jeruzsálemben.” (ApCsel 6,7) Ma, itt a Krisztinában is meglesz ennek eredménye!

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.