A mai olvasmányt csak akkor lehet igazán megérteni, ha két dolgot ismerünk. Fülöp diakónus Cezáreába való volt. Jeruzsálemből az üldözés miatt távozott és hazafelé tartott, így jutott el Szamariába. A második pedig a zsidók és a szamariaiak vallási ellentéte. Köztük a megbékélés szinte elképzelhetetlen volt. Ezek után kérdezzük meg magunkban, mire tanít meg a mai olvasmány? A keresztényüldözés azért tört ki, hogy megsemmisítsék az egyházat. Az eredmény egészen más lett. „Fülöp Szamaria városába ment, és hirdetni kezdte az ottani lakosoknak Krisztus örömhírét.” (ApCsel 8,5) Isten útjai mások, mint amit mi sokszor gondolnánk. Az üldözés valóságos eredménye az lett, „hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét.” (ApCsel 8,14a) Másrészt azok, akik valóban „befogadták” Jézus tanítását, egy közösséggé válnak. Köztük megszűnik minden békétlenség. A Jeruzsálemben tartózkodó apostolok ugyanis „elküldték hozzájuk (Szamariába) Pétert és Jánost. Ezek odaérkezésük után imádkoztak értük, hogy szálljon rájuk a Szentlélek.” (ApCsel 8,14b-15). Húsvét örömében olyan jó hallani: „Nagy is lett az öröm abban a városban.” (ApCsel 8,8) Bennünk is megszülethet ez az öröm, ha feltétlenül megbízunk mennyei Atyánkban és elfogadjuk útjait. Másrészt szívvel-lélekkel törekszünk a békességre, ami a testvéri közösségből fakad. Tegyük meg ezt, és miénk lesz a Húsvét igazi öröme!

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.