Testvérem! A betlehemi angyalok éneke (Vö.: Lk 2,14) bekerült a liturgiába. JÉZUS SZÜLETÉSÉRE A SZENTMISÉBEN A GLÓRIA ELÉNEKLÉSÉVEL EMLÉKEZÜNK. A keleti egyházban már a IV. században az éjféli szentmisének része volt. A VI. században a pápa vasárnapi szentmiséin is énekelték. Érdekesség, hogy a VIII. században a papok csak Húsvét vasárnap és szentelési évfordulójukon imádkozhatták. A Glória mai szövegváltozata a IX. századra alakult ki, de szerzőjét nem ismerjük. Végül a XII. században válik a szentmise rendes elemévé.
Az angyali ének után a Dicsőség három részből áll. Az első részt akkor értjük meg igazán, ha ismerjük azt a régi római szokást, hogy amikor a győztes hadvezér fellovagolt Jupiter templomához, különböző csoportok kórusban kiabálták: “Dicsőítünk téged! Áldunk téged! Imádunk téged!” Ez a szakasz a zsoltárokhoz is hasonlít, és hálaadásba torkollik. Az első rész tehát a mennyei Atya dicsőítése. A Glória második versszakában Krisztushoz szólunk, aki békét hozott nekünk. Az ő béketeremtő, megváltói szerepére utal az «Isten Bárányának» litániaszerű ismétlése. A harmadik, rövid rész a Szentlelket említi. Így lesz ez az imádság nagy doxológia, a Szentháromság dicsőítése.
Testvérem! „A Dicsőség nagyon régi, tiszteletreméltó himnusz” – olvassuk a misekönyv általános rendelkezéseiben. (RMÁR. 31.) Tanítását vegyük komolyan és tegyük magunkévá. Béke csak akkor lesz a szívünkben és a világban is, ha megadjuk a dicsőséget Istennek.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.