Testvérem! A kafarnaumi beszédet Eukarisztikus beszédnek szoktuk nevezni, pedig így is nevezhetnénk: Jézus csodálatos ígérete. (Vö.: Rajz Mihály atya) Úrnap gondolatköréhez ez természetesen hozzátartozik. A beszédet két részre szokták osztani. Az első rész Jézusról, mint kenyérről beszél. A második pedig arról tanít, hogy Jézus teste és vére az emberek tápláléka. Mai áldozási énekünk ebből a részből való: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne – mondja az Úr.” (Jn 6,57)
Amikor anyagot gyűjtöttem a mai gondolathoz, hamarosan rátaláltam Mécs László versére, mely szinte teljesen megmagyarázza az Úrnap kommunióját. «Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!» Jézus is ezt teszi, amikor szentáldozáshoz járulunk. Mi mindannyian ’vadócok’ vagyunk ugyanis, telve bűnnel, gyarlósággal, önzéssel. Ebbe az ’alanyba’ oltja magát Jézus, hiszen „bennem marad”. Szentáldozáskor teljesen megvalósul bennünk szent Pál mondása: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20).
Testvérem! Köszönjük meg Jézusnak határtalan jóságát, hiszen szeretete vezeti őt, akkor is amikor megígéri, és akkor is, amikor az utolsó vacsorán nekünk ajándékozza szent testét és vérét. ÖRÖM TÖLTI EL SZÍVEMET, HOGY BÁRMENNYIRE IS ’VADÓC’ VAGYOK, JÉZUSOM TE SAJÁT MAGADAT OLTOD BELÉM. EZEK A TALÁLKOZÁSOK DÖBBENTSENEK RÁ, HOGY TE MENNYIRE SZERETSZ ENGEM, ÉS ÉN IS IGYEKEZZEM MEGVÁLTOZTATNI ’VADÓC’ MAGAMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.