Testvérem! A 103. zsoltár – amiből a mai válaszos zsoltárunkat idézzük –
egy gyönyörű imádság, hiszen benne a szerző tegeződő formában Istennel
beszélget. Több Biblia-magyarázat ezt a zsoltárt teremtés himnusznak
tartja. A teremtést, amit a Biblia első lapjain olvasunk, a zsoltáros emelkedett,
költői alakban dolgozza föl. A teremtés könyvében ezt olvassuk: „Isten Lelke a
vizek felett lebegett” (1,2b). «Őt kell megéreznünk a zsoltár minden
mondatában» vallja R. Guardini.
A zsoltár első mondata összefoglalja a teremtést: „Mondj áldást, lelkem, az
Úrnak! Nagy vagy nagyon, én Uram, Istenem.” Hiszen egyedül csak Isten
teremthet. A teremtés nagyságáról ezt imádkozzuk: „Mily sokrétű a te műved,
Uram! Teremtményeid betöltik a földet.” Amivel a világban találkozunk, az
minden Isten teremtménye. „Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a
porba térnek.” A teremtés folytatása a gondviselés, az éltető erő megadása.
Minden teremtmény napjainkban is Istentől függ. „Ám, ha újra kiárasztod
Lelkedet, életre kelnek, és a föld színét megújítod.” Pünkösd ünnepén a
Szentlélek kiáradására gondolunk. A liturgia ezt a verset a lelki megújulásra
alkalmazza.
R. Guardini zsoltár-magyarázatában olvastam a következőt: «Istennek az
alkotásban való öröméről szól a zsoltár.» Testvérem! Mi az Isten által alkotott
világba születtünk. Ha ebben a világban akaratának megfelelően élünk, mi is
megtalálhatjuk igazi örömünket. Az öröm szent Pál tanítása szerint a Lélek
gyümölcsei közé tartozik. (Vö.: Gal 5) KÉRJÜK A SZENTLELKET, HOGY MUNKÁLJA
KI BENNÜNK IS AZ IGAZI ÖRÖMÖT!
[M.a.]
A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.