Testvérem! A karácsonyi ünnepkör legrégibb ünnepét üljük ma Vízkereszt napján. A misekönyvben «Urunk megjelenése»-ként szerepel ez a nap. A napkeleti bölcsek a Messiást keresték. Jézus, a mi Istenünk, «megjelent» a világ előtt, ezért találhatták meg őt. Szívesen azonosulok azokkal az egzegétákkal, akik szerint a bölcsek minket személyesítenek meg ebben a történetben. Ezért saját gondolatunknak is érezhetjük az áldozási éneket: „Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy ajándékokkal hódoljunk az Úrnak.” (Vö.: Mt 2,2)
„Eljöttünk.” Mi is itt vagyunk a szentmisén. Akkor is jövünk, ha ez olyan áldozat nekünk, mint amilyen a bölcsek utazása? Hiszen a szentmise felfoghatatlan érték! „Ajándékokkal.” A bölcsek tudták, hogy nem jöhetnek üres kézzel. Mi mit hoztunk magunkkal, mit küldtünk a felajánlási körmenettel az oltárra? Mesterünk ugyanis bőkezű. Saját magát adja viszonzásul nekünk. „Hódoljunk az Úrnak.” Ehhez meg kell őt találnunk. A bölcsek, amikor a királyi palotába tértek, eltűnt előlük a csillag, csak a hóhér Heródest találták meg. Ha a magunk elképzelése szerint keressük Jézusunkat, mi se fogjuk meglelni őt. De ha a Kenyér színében (a bölcsek Bet-lehem-ben = Kenyér-házá-ban) keressük, akkor megtaláljuk és tudunk hódolni előtte.
Testvérem! A bölcseket a csillag segítette Jézushoz. Nekünk is szükségünk van segítségre. Legyünk egymás számára csillagok! ERŐSÍTSD MEG URUNK HITÜNKET AZ EUKARISZTIÁBAN, HOGY ÉLETÜNK LÁTTÁN MÁSOK IS RÁD TALÁLJANAK A KENYÉR SZÍNÉBEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.