Testvérem! Virágvasárnap liturgiájához egyértelműen hozzátartozik a «hozsanna» felkiáltás. Eredeti jelentése: „Segíts hát!” vagy „Légy üdvösségünk!” Ebből a könyörgő szóból később Istent, vagy a királyt köszöntő diadalkiáltás lett: „Üdv neked!” Sem a latin, sem a görög liturgia nem fordította le ezt a szót, hanem héber alakjában megőrizte, mert sokkal több a tartalma, mint az eredeti jelentése. (Elgondolkodhatunk a „Dicsőség a magasságban” és a „Hozsanna a magasságban” kifejezések hasonlóságán.)
A tömeg, amikor Virágvasárnap a szamárháton bevonuló Jézust köszönti (Vö: Mt 21,9), igazából a zsoltár imádságát idézi. (Vö: 117,25k) A mai nap liturgiájában ez így hangzik fel: „Hozsanna, Dávid fia, néked: … A nép vígan áldja királyát: Hozsanna a magasságban.” Jézus azért jött a szent városba, hogy meghaljon az emberekért. Minden szentmisében, mielőtt Krisztus áldozata megjelenítődik, elhangzik az ének: „Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.” Ekkor a virágvasárnapi bevonulásra emlékezve, köszöntjük a köztünk megjelenő Üdvözítőt. Testvérem! A hagyomány szerint I. Sixtus pápa (†128) rendelte el a «hozsanna» éneklését. A II. század második negyedében keletkezett Didakhé is említi már: „Hozsanna Dávid Istenének. Aki szent, jöjjön, aki nem az, térjen meg!” (X. 6) Kísérjük el Jézust szenvedése útján. Engedjük őt egészen közel magunkhoz. Érkezzék meg mindennapi életünkbe is.
[†M.a.]
A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.