Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben
Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az
élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem
fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a
világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert.
A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de
övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten
gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam
jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő
teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a
kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem
látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
