Advent 1. vasárnapja

Testvérem! A mai vasárnappal új egyházi évet kezdünk. Úgy gondoltam, hogy a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülve, a „Havas B. A. Hírlevélben” új sorozatot indítok. Az Eukarisztia szó nemcsak az Oltáriszentséget jelenti, hanem a szentmisét is, ezért a szentmiséről szóló sorozat készületünket segítheti. A II. Vatikáni Zsinat megkívánja, hogy „a hívők e szent cselekményekben tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözően vegyenek részt” (SC 11.), vagyis találkozzanak az Úrral. Az Ádvent Úr-jövet ideje. Jézus jön, mert találkozni akar velünk. Mi is tegyünk meg mindent a találkozás sikeréért!
Mesterünk a hegyi beszédben világosan kimondja az Őt követők feladatát: “Ti olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok!” (Mt 5,48) Nem nehéz belátnunk, hogy erre a magunk erejéből képtelenek vagyunk. Szent Mihály és angyalai – a Jelenések könyvének tanúsága szerint – nem a maguk erejével, hanem „a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által” (12,11) győzték le az ördögöt. Érthető tehát, hogy a II. Vatikáni Zsinat így tanít: „Mindazon által a liturgia /elsősorban az Eucharisztia/ a csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden ereje.” (SC 10.)
Testvérem! Jézus példabeszédében a mennyek országát szántóföldbe rejtett kincshez hasonlítja. (Vö.: Mt 13,44) Az Egyház szántóföldjébe elrejtett kincs a szentmise. Gyakran járunk felette, és nem is sejtjük, milyen érték van a birtokunkban. Sorozatunkkal azt szeretném elérni, hogy mindannyian rátaláljunk erre a hatalmas kincsre.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Krisztus a mindenség Királya, évközi 34. vasárnap

Testvérem! Mai áldozási énekünk olyan zsoltár részlete, amely a teremtett világról szól (28.). Egy református egzegéta szerint pogány környezetben keletkezhetett. A szent szerző – saját meggyőződésének megfelelően – alakít a himnuszon. A Teremtő szabadon rendelkezik teremtményével, a természettel. A kiragadott részlet, ezért ábrázolja királyként az Urat: „Az Úr királyként trónol mindörökké; az Úr békével áldja meg népét.” Szent Ágoston szerint «trónra ül és uralkodik bennük mindörökké». Ha szentáldozáshoz járulunk, ez egyértelműen megvalósul bennünk.

Amikor Jézus a teremtett világba lépett, az angyalok dicsőséget és békességet énekeltek. „Az Úr királyként trónol mindörökké.” Mivel a szentáldozáskor Emmánuel, velünk az Isten, feladatunk, hogy szavakkal és életünkkel is dicsőítsük Királyunkat. „Az Úr békével áldja meg népét.” Ez királyunk ajándéka: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). KRISZTUSOM! SEGÍTS, HOGY ILYENNÉ FORMÁLJON ENGEM MINDEN SZENTÁLDOZÁS. JUTTASSA ESZEMBE, HOGY TE VAGY AZ ÉN JÓSÁGOS KIRÁLYOM.

Testvérem! Egy évvel ezelőtt – amikor elkezdtem sorozatunkat – ezt írtam: «Most, amikor a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülünk, nagyon is gyümölcsöző lesz számunkra, ha az áldozási énekekről elmélkedünk.» Remélem, tudtam abban segíteni, hogy Megváltónkat méltóbban fogadjuk szívünkbe. Mindezért közösen adjunk hálát Urunknak!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.