Pünkösd, a Szentlélek kiáradása

Testvérem! A 103. zsoltár – amiből a mai válaszos zsoltárunkat idézzük –
egy gyönyörű imádság, hiszen benne a szerző tegeződő formában Istennel
beszélget. Több Biblia-magyarázat ezt a zsoltárt teremtés himnusznak
tartja. A teremtést, amit a Biblia első lapjain olvasunk, a zsoltáros emelkedett,
költői alakban dolgozza föl. A teremtés könyvében ezt olvassuk: „Isten Lelke a
vizek felett lebegett” (1,2b). «Őt kell megéreznünk a zsoltár minden
mondatában» vallja R. Guardini.
A zsoltár első mondata összefoglalja a teremtést: „Mondj áldást, lelkem, az
Úrnak! Nagy vagy nagyon, én Uram, Istenem.” Hiszen egyedül csak Isten
teremthet. A teremtés nagyságáról ezt imádkozzuk: „Mily sokrétű a te műved,
Uram! Teremtményeid betöltik a földet.” Amivel a világban találkozunk, az
minden Isten teremtménye. „Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a
porba térnek.” A teremtés folytatása a gondviselés, az éltető erő megadása.
Minden teremtmény napjainkban is Istentől függ. „Ám, ha újra kiárasztod
Lelkedet, életre kelnek, és a föld színét megújítod.” Pünkösd ünnepén a
Szentlélek kiáradására gondolunk. A liturgia ezt a verset a lelki megújulásra
alkalmazza.
R. Guardini zsoltár-magyarázatában olvastam a következőt: «Istennek az
alkotásban való öröméről szól a zsoltár.» Testvérem! Mi az Isten által alkotott
világba születtünk. Ha ebben a világban akaratának megfelelően élünk, mi is
megtalálhatjuk igazi örömünket. Az öröm szent Pál tanítása szerint a Lélek
gyümölcsei közé tartozik. (Vö.: Gal 5) KÉRJÜK A SZENTLELKET, HOGY MUNKÁLJA
KI BENNÜNK IS AZ IGAZI ÖRÖMÖT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk mennybemenetele

Testvérem! A Jeromos Bibliakommentár szerint a 46. zsoltár «az Isten
királyságát ünneplő, koronázási zsoltárok egyike». Ezt a zsoltárt
Egyházunk Jézus mennybemenetelének ünnepéhez kapcsolja. Ehhez
a zsoltárhoz Szent Ágoston igen magvas magyarázatot fűzött. A
következő részben szereplő idézeteket ebből a műből idézem.
Az evangélium, az örömhír át kell hogy járja az egész embert:
Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, ujjongjatok Istennek dicsérő szóval.”
Vagyis ne csak nyelvünkkel, hanem kezünkkel, szívünkkel is
ujjongjunk! Mindezt azért mondja a zsoltáros, mert: „Ujjongás közt ment
föl Isten, az Úr égbe emelkedett harsonaszóval.” «A test elvétetik ugyan a
szemetek elől, de Isten nem távozik el a szívetektől; nézzétek az égbe
szállót, higgyetek a távollévőben, reméljetek az eljövendőben.» Avval,
hogy Mesterünk az égbe érkezett, mi is hivatalosak lettünk oda. Így
örömünk még teljesebb. (Vö.: Lk 10,20) Ezért: „Zengjetek dalt
Istenünknek, zengjetek, Zengjetek dalt királyunknak, zsoltárt zengjetek!” A
mai ünnepet így foglalja össze zsoltárunk: „Isten országol a nemzetek
fölött, szent trónusán ül az Isten.” «Az egek az ő szent trónusa. Akarsz te
is a trónusa lenni? Ne gondold, hogy te nem lehetsz; készíts helyet neki
a szívedben, eljön és szívesen leül.»
Testvérem! Szent Ágoston mindkét idézetben az emberi szívről beszél.
Ez pedig a szeretet székhelye. Az ’eltávozás’ tehát nem gyengíti meg
szeretet-kapcsolatunkat Jézussal. EGÉSZ EMBERSÉGÜNKKEL FORDULJUNK
TEHÁT KRISZTUS FELÉ ÉS TELJES SZÍVVEL RAGASZKODJUNK HOZZÁ!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 6. vasárnapja, Anyák napja

Testvérem! A húsvéti időben Krisztus Urunk megdicsőülését ünnepeljük. Ezzel találkozhatunk az ősegyház életében (Vö.: mai olvasmány), Messiásunk mennybemenetelekor (következő ünnep), vagy akkor, amikor helyet foglal Atyja jobbján (Vö.: mai válaszos zsoltár, melyet a Szentírás magyarázók koronázási himnusznak tartanak). Ennek tudatában elmélkedjünk most a 97. zsoltár verseiről!
Zengjetek az Úrnak új éneket, csodálatra méltó, amit művelt.” Új éneket az tud énekelni, aki megújult. Aki a hit szemével meglátja Isten műveit. Így látóhatára kitágult és bizalommal néz a jövő felé. Mit kellene mindannyiunknak meglátnunk? „Diadalt aratott jobbjával, győzelmet szentséges karjával.” Mesterünk diadala óriási, s ez nem más, mint a feltámadása. Mindezt ő maga cselekedte. (Vö.: Jn 10,18) Jézus diadala mindannyiunk életére hatással van: „Meglátta a föld minden határa, Istenünk szabadulást hozott nékünk.” A szabadulás reménye azt jelenti, hogy mi is feltámadhatunk a bűneinkből és testi halálunkból is.
Testvérem! Mindez örömmel tölt el minket, ezért: „Minden földek, zengjetek az Úrnak öröméneket, ujjongjatok és zsoltárt mondjatok.” Örömünk következménye legyen hálaimánk is, mely szívünkből fakad mennyei Atyánk felé. «KÖSZÖNJÜK MENNYEI ATYÁNK, HOGY FIAD MEGDICSŐÜLÉSE A MI UTUNK LEHET. AHOVÁ ELJUTOTT MESTERÜNK, ODA KAPTUNK MEGHÍVÁST MINDANNYIAN.»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 5. vasárnapja

Testvérem! A mai válaszos zsoltár verseit a 21. zsoltárból idézzük. Első pillanatban meglepő, hogy amelyik zsoltárt Mesterünk a keresztfán imádkozta („Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?), hogyan kerül a húsvéti idő zsoltárai közé. XVI. Benedek pápa erről ezt írja: «A végső szükségben elhangzó kiáltás egyben az isteni válasz és az üdvösség bizonyossága is – nemcsak Jézus, hanem „sokak” számára». Hiszen a zsoltár második fele már az Istenbe vetett bizalomról, a ráhagyatkozásról szól.

Isten mindannyiunkat gazdagságra hív: „Egyenek a szegények és lakjanak jól, áldják az Urat mind, akik keresik, szívük élni fog mindörökké.” A szegényeknek lehet, hogy üres a kincses ládájuk és a csűrűk, de gazdag lehet a szívük. Övék lehet az örök élet. Ha ez tudatosul bennünk, akkor: „A föld határai megemlékeznek erről és az Úrhoz térnek, leborul előtte a nemzetek minden családja.” Természetes, hogy mindenki dicsőíti az Istent. De nem elég a «mindenki», nekem személyesen is döntenem kell. „Neki él az én lelkem, és neki fog szolgálni nemzetségem.” A jó példa vonz. (Vö.: Józs 24,15) A látszat az, hogy Isten elhagy, ahogyan a zsoltár eleje szól. De mi a valóság? „Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, igazságát hirdessék a születendő népnek: Mindezt az Úr cselekedte!” Az Úrnak köszönhetünk mindent, a megváltást és a húsvét örömét is.

Testvérem! Egy protestáns magyarázó szerint a 21. zsoltár a héber költészet remeke. Ez nemcsak a zsoltár formai dolgaira igaz, hanem a tartalmára is. (Ellentét az eleje és a vége között.) Elhagyatottságunkban – Jézushoz hasonlóan – sohase felejtkezzünk meg az Istennel való találkozás lehetőségéről sem! 

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 4. vasárnapja, Jó Pásztor Vasárnap

Testvérem! A 117. zsoltárt – mint válaszos zsoltárt – Húsvét óta már harmadszor énekeljük. A biblikusok szerint ez a zsoltár alapvetőleg hálaadó zsoltár. Nem csodálhatjuk tehát, hogy mind Húsvét vasárnapján, mind Húsvét 2. vasárnapján a hálaadás gondolata már felmerült. A ma idézett résznek is központi gondolata a hálaadás.
Hálás lelkületből fakad a bizalom is. „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bizakodni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint hatalmasokban reménykedni.” Aki emberekben, még ha hatalmasokban is bizakodik, könnyen pórul járhat. A Húsvét – a megváltás – mutatja, hogy az járhat biztos úton, aki az Úrra, Istenre alapozza életét. „Hálát adok, mert meghallgattál engem, te lettél az én szabadítóm.” Természetes, ha Isten meghallgatott, akkor én hálát adok. Ez a vers Mózes hálaadó énekének egy mondatára nagyon hasonlít, amelyet a Vörös tengeren való átkelés után énekeltek. (Vö.: Kiv 15,2) Legyen számunkra is élményszerű a bűnből való szabadulás, mint a zsidóknak Egyiptom elhagyása. „Hálát adok néked, te vagy Istenem, magasztallak, Istenem, téged.” Ha a hála szívünkből fakad, akkor Istenhez való tartozásunkat jelzi. Igaz lesz, ahogyan Sík Sándor fordítja a 62. zsoltár elejét: «Isten, te vagy én Istenem».
Testvérem! A zsidó hagyomány szerint az utolsó «Hallel zsoltárt» a Jeruzsálem kapujához érkező zarándokok felváltva énekelték. Húsvét ünnepéhez kapcsolódva, mi is a megérkezés, a biztonság és a beteljesedés érzését élhetjük át. VEZESSEN MINDEZ MINKET IS E ZSOLTÁR ÖSSZEFOGLALÓ GONDOLATÁHOZ: ADJUNK HÁLÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 3. vasárnapja

Testvérem! A mai válaszos zsoltár a negyedik zsoltár részlete. Az ehhez a
zsoltárhoz az első évezredben írt «zsoltároráció» így hangzik: «Hallgass meg
minket, Urunk, és könyörülj rajtunk szorongattatásunk idején, s ki egyedül
művelhetsz csodát népedben, adj lelki vígasságot nekünk, kiket jövendő
ajándékaid biztos reménységébe helyeztél.» Szent Ágoston ugyancsak erről a
zsoltárról elmélkedve a biztos remény alapjának Jézus feltámasztását tartja.
A feltámadásra utaló vers így hangzik: „Tudjátok meg: Az Úr csodásan
megmenti hívét; meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.” Ha az Úr Mesterünket
feltámasztotta, akkor megalapozott a reményünk, hogy minket is meghallgat,
feltámaszt. „Midőn segítségül hívtalak, meghallgattál engem, igazságom Istene.”
Ha igazságom Istentől való, helyes úton járok, bizalommal fordulhatok Atyámhoz.
Biztos lehetek abban, hogy figyel rám. „Szorult helyzetemben megsegítettél
engem; könyörülj rajtam, és hallgasd meg imámat.” Ez az Emberfiával szó szoros
értelemben megtörtént. Isten velünk is csodát tud művelni.
Testvérem! A negyedik zsoltárt a zsolozsmában a szombat esti
kompletóriumban (lefekvés előtti ima) imádkozzuk, mert ez a vers is itt található:
Alig térek nyugovóra, békében elalszom, mert egyedül te adsz nekem
biztonságot, Uram.” Minden elalvás egy kicsit a halálra figyelmeztet
bennünket. De Krisztus feltámadt. Valóban békében nyugodhatunk, hiszen
nemcsak reggeli felébredésünkben bízhatunk, hanem bűneinkből is
feltámadhatunk. Isten meghallgat, feltámadás. EZ AZ ÖRÖM IRÁNYÍTSA MINDIG
ÉLETÜNKET, DE MOST A HÚSVÉTI IDŐBEN KÜLÖNÖSKÉPPEN!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 2. vasárnapja, fehérvasárnap, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Testvérem! Húsvét ünnepének nagyságát Nazianzi szt. Gergely
(+390) így írja le: «Húsvét az ünnepek ünnepe. Oly mértékben múl felül
mindent, mint a Nap a csillagokat.» Ezért legnagyobb ünnepünket – a
zsidó hagyományt követve – nyolc napon át ünnepeljük. Ma is
Húsvét van tehát. A nyolcadik, a mai napot «Fehér vasárnapnak» (az
újonnan kereszteltek miatt), vagy «Irgalmasság vasárnapjának» (a
megváltásra gondolva) nevezzük. A válaszos zsoltárban – a múlt
vasárnaphoz hasonlóan – az utolsó «Hallel zsoltárból» éneklünk
verseket.
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad.”
A választott nép szabadságát Istennek köszönheti. Ennek alapja az Úr
irgalma (más fordítás szerint szeretete). Helyes magatartásunk ezért
csak a hálaadás lehet. Ez a mi feladatunk is. Akkor tesszük ezt meg,
ha együtt ünnepelünk: „Mondják, akik félik az Urat, mivel irgalma
örökké megmarad.” Az ünneplés oka egyértelmű: „Megfenyített az Úr és
megpróbált, de nem adott halálra engem.” Igazából a fenyíték, a
megpróbálás a babiloni fogság volt. Úgy szokták magyarázni, hogy ez a
bűn szimbóluma. E fölött győzedelmeskedett Jézus, amikor legyőzte a
halált.
Testvérem! Húsvét napját az Úrnak köszönhetjük. Igaz tehát a
zsoltáros szava: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk
rajta.” A húsvéti öröm kifejezést tehát ne csak megszokásból mondjuk,
hanem vegyük komolyan, ahogyan Nehemiás könyvében olvassuk: «Az
Úrban való örvendezés a ti erősségetek.» (8,10) A FELTÁMADOTTBA
VETETT HIT VEZET EL MINKET A TELJES ÖRÖMRE. (Vö.: Jn 17,13)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

Testvérem! A választott nép liturgiájában nagy ünnepeken igen gyakran az ún. «Hallel zsoltárokat» (112-117) énekelték. (Ezt tették a húsvéti Bárány-lakomán is.) E zsoltárok fő gondolata az Isten-dicsőítés és a hálaadás. Egyházunk – tanulva az ószövetségi választott néptől – legnagyobb ünnepünkkor, Húsvét ünnepén, az utolsó «Hallel zsoltárt» énekli válaszos zsoltárként.
Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: az Úrnak jobbja fölemelt engem.” A fölemelés, a feltámadás Isten műve. Az Úr a bűn méregfogát, a halált is legyőzte; visszahívta Jézust a halálból. Ez ránk, Krisztusban hívőkre is igaz. (Vö.: Jn 11,25) Ha Krisztust követjük, mi is hirdetjük a feltámadást, az örök életet. „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr nagy tetteit.” A következő verset többször is idézi az Újszövetség: „A kő, amelyet az építők félredobtak, íme, az vált szegletkővé.” Az építők itt a választott nép elöljáróit jelentik. Ők alkalmatlannak tartották, mégis Jézus fontossá, szegletkővé vált Isten országában. (Vö.: Ef 2,20)
Testvérem! Az utolsó «Hallel zsoltár» következő verse így hangzik: „Mindezt az Úr vitte végbe, csodálatra méltó a mi szemünkben.” Az Atya tette ezeket, valóban van miért hálát adnunk. Az Úr cselekedete igazán csodálatra méltó, tehát dicsőítenünk kell Őt. HÚSVÉT ÜNNEPÉN NE CSAK IDÉZZÜK A «HALLEL ZSOLTÁRT», HANEM ALAPGONDOLATA SZERINT DICSŐÍTSÜK ISTENT ÉS ADJUNK IS HÁLÁT NEKI!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Virágvasárnap, Az Úr szenvedésének vasárnapja

Testvérem! A mai szentmise olvasmányában Izaiás próféta
jövendölését olvassuk a Megváltó szenvedéséről. A Passió pedig a
beteljesedésről szól. Maga Jézus mondja (Vö.: Lk 24,44), hogy be
kellett teljesedni mindannak, amit róla a prófétáknál és a Zsoltárokban
jövendöltek. Mai válaszos zsoltárunk is (21.) tartalmaz messiási
jövendöléseket. Erősítse meg hitünket annak ténye, hogy amit a
Megváltóról jövendöltek, az Krisztusban valóban beteljesedett.
„Aki csak rám néz, mind kinevet, elhúzza száját, fejét csóválja.” A
beteljesedést Máté evangéliumában így olvassuk: „Akik arra jártak,
káromolták őt, bólogattak a fejükkel” (27,39). „Az Úrban remélt, hát
mentse meg, ha szereti őt, szabadítsa meg.” Kicsit később, ugyancsak
Máténál találjuk: „Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha akarja”
(27,43)! „Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhatom minden
csontomat.” A hitetlen Tamás Húsvét vasárnap ezt mondja: „Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (Jn
20,25)! „Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.”
Ez is megtörtént (Vö.: Jn 19,23k). „Vessünk rá sorsot, kié legyen” (24)!
Ezek a sorok magukért beszélnek, megalapozzák hitünket.
Testvérem! Válaszos zsoltárunk válasza is ennek a zsoltárnak az eleje:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mesterünk kiáltott fel így a
kereszten. (Vö.: Mt 27,46) A nehézségekben, a bajokban tehát nekünk
is szabad kiáltanunk. DE SOHASE FELEJTSÜK EL, ISTEN ÜZENETE MINDIG
BETELJESEDIK (Vö.: Zsolt 15,10), AZ UTOLSÓ SZÓ A FELTÁMADÁSÉ!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.