Nagyböjt 2. vasárnapja

Amikor az apostolok – akiket Jézus kiválasztott, és csak velük felment egy magas hegyre – bepillantást kaptak Isten dicsőségébe, olyannyira élik át az Isten közelségéből adódó örömet, hogy megfeledkeznek önmagukról. Ott akarnak maradni a hegyen, Jézusnak, Mózesnek meg Illésnek is készek készíteni egy-egy sátrat, de a maguk sorsáról megfeledkeznek gondoskodni. Ez a magatartás elég szembetűnő abban a kontextusban, hogy előtte is, és utána is maguk között arról tanakodnak, hogy ki nagyobb közülük. Amint megtapasztalják Isten közelségét, már megfeledkeznek önmagukról. Istenben vetett hitünk mércéje egyben a ráhagyatkozás mércéje is. Így válik érthetővé számunkra is Ábrahám hite, amely hitre mi is kaptunk meghívást.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 1. vasárnapja

Nagyböjtben nagyobb figyelmet fordítunk a Jézus Krisztus kínszenvedésén való elmélkedésre, valamint a testi és lelki jócselekedetek gyakorlására. A szenvedéstörténet megdöbbentő valóságot tár elénk a Jézust kísérő emberekről: a „csodaváró nép” nem elégszik meg az addig kapott bizonyossággal, hanem kíváncsian várja, hogy „vajon önmagát meg tudja-e szabadítani?” (vö. Mt 15,31). De hiszen éppen azért jött, hogy önmagát feláldozva bennünket szabadítson meg. Az igazi csoda nem a mulandó betegségtől való szabadítás, hanem az örök kárhozattól való megmentés. Ehhez elengedhetetlen a mi őszinte bűnbánatunk, hiszen csak ezáltal válunk alkalmassá, „hogy megérthessük minden szentekkel együtt, mi a szélessége és hosszúsága, a mélysége és magassága az Isten jóvoltának.” (Ef 3,18)

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.