Évközi 24. vasárnap

Testvérem! Szent Pál a korintusi hívekhez írt levelének 10. fejezetében ezt írja: „Szeretteim, kerüljétek a bálványimádást” (10,14). A pogány áldozati lakomákon való részvétel ugyanis bálványimádás. Ezután a kenyértörésre, a szentmisére utalva következik mai szentmisénk áldozási éneke: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít; a kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” (10,16) A szentáldozás tehát nem bálványimádás, hanem találkozás az Oltáriszentségben valóságosan jelenlevő Jézussal.
Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít;” Erről a mondatról igen sok biblikus így gondolkodik: Az 1. Korintusi levél «koinónia» szavát lehet „részesedéssel” is fordítani, de az igazából «közösséget» jelent. A lakoma öröme inkább közösséget teremt. Egy leszek Krisztussal. „A kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” Megvalósul tehát amit Mesterünk ígért: „Aki engem eszik, énáltalam él” (Jn 6,57). Az Úr magába kapcsol és magához alakít minket.
Testvérem! J. Ruysbroeck (+1381) flamand misztikus író egy mondatát idézem: «Te vagy ételem és italom; minél többet eszem, annál inkább ki vagyok éhezve; minél többet iszom, annál inkább szomjazom; minél jobban bírlak, annál inkább vágyódom utánad.» KÖSZÖNÖM MEGVÁLTÓM, HOGY KÖZÖSSÉGBEN LEHETEK VELED. KÖSZÖNÖM, HOGY AZ UTÁNAD VALÓ VÁGYAMAT MINDIG KIELÉGÍTED. EGYRE JOBBAN KAPCSOLJ MAGADHOZ ENGEM!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 23. vasárnap

Testvérem! A buddhizmus tanítása szerint a tökéletesség útja az, ha megölöm vágyaimat. A zsidó-keresztény hagyomány nem így gondolkodik. A vágyak jók és rosszak is lehetnek. A velük szembeni viselkedésünket erkölcsi értékük határozza meg. Még a Szentírás imádságos könyvében – a zsoltárokban – is szó van vágyakozásról. A mai szentmise áldozási énekében így imádkozunk: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem. Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” (41,2-3)
A szomjúságot nemcsak a szarvas, hanem az ember is megtapasztalja: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem.” Szent Ágoston zsoltár-magyarázatában ezt olvassuk: A szarvas «a kígyótiprás után még gyorsabban fut a forrásokhoz.» A bűn elleni küzdelemben mi is jobban áhítozzunk az Eukarisztia után, hiszen – ahogyan a II. Vatikáni Zsinat tanítja – ez istengyermeki életünk forrása. (SC 10.) De az Eukarisztia csúcs is, hiszen benne az élő Isten van jelen. „Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” Helyes vágyaim célja elsősorban Isten legyen.
Testvérem! A vágyakat szokták cselekedeteink rugójának nevezni. Minél gyakrabban gondoljunk a mennyországra és az Istennel való együttlét gazdagságára, hogy kívánságaink, vágyaink ezek boldogsága felé mozdítsanak minket. KÖSZÖNÖM MESTEREM, HOGY TE IS VÁGYAKOZOL UTÁNAM. (Vö.: Lk 22,15) A SZERETET SZENTLELKÉT ÁRASZD SZÍVEMBE, HOGY MINDIG SZERETETTEL VÁGYAKOZZAM A VELED VALÓ FÖLDI ÉS ÉGI TALÁLKOZÁSRA!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 22. vasárnap

Testvérem! Rajz Mihály atya Párbeszédben az Úrral c. könyvében sok jó gondolatot találtam a mai áldozási énekről. Az idézetek tőle valók. «A nyolc boldogság az Újszövetség tíz parancsolata. A tíz parancsolatot kőtáblákra, a nyolc boldogságot az emberi szívekbe vésted.» Ezek közül ma a két utolsót imádkozzuk: „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” «Ezért a békéért könyörgök minden szentáldozás előtt a szentmise imájával… A béke hozzátartozik a szentáldozáshoz… A szentáldozásnál adod nekünk a békét… Itt válunk igazán Isten fiaivá. Itt, a közös asztalnál leszünk Isten-gyermekek egymás között testvérekké.» „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Mesterünk szenvedésében mutatta ki hősi fokban szeretetét. A szentáldozásban mi is erőt kapunk a szenvedések elviselésére és ekkor megvalósul bennünk az Úr szava: „Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21).
Testvérem! Ha a nyolc boldogságot átelmélkedjük, rá fogunk ébredni arra, hogy itt Jézus magát állítja elénk példaképül. Hiszen ő a Béke Fejedelme, ő a szenvedő Szolga. A szentáldozásban, amikor Krisztust vesszük magunkhoz, ő alakít minket egyre hasonlóbbá magához. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY MAGADDAL TÁPLÁLSZ ENGEM ÉS EZÉRT A TE VONÁSAID ALAKULHATNAK KI BENNEM. SEGÍTS, HOGY ÍGY TALÁLJAM MEG IGAZI BOLDOGSÁGOMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 21. vasárnap

Testvérem! A 103. zsoltár felirata ez: «Himnusz a teremtő Istenhez». Az egyik szentírás-magyarázat szerint «ez a himnusz egyike az ószövetségi szentirodalom legkedvesebb költői termékeinek». Mai áldozási énekünk e zsoltár részeit idézi, melyek a teremtésben az Eukarisztia ajándékát készítették elő: „A földet esővel áztatod, Uram, hogy kenyeret teremjen a föld, és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.” (13-15)
A sivatagos vidék lakójának az eső és a bővizű forrás az elképzelhetetlen gazdagság jelképe: „A földet esővel áztatod, Uram.” «A kegyelem harmatának» legbőségesebb megnyilatkozása az Oltáriszentség. „Kenyeret teremjen a föld.” Szent Ágoston e mondatot magyarázva ezt mondta: «Miféle kenyeret? – Krisztust. Miféle földből? – Péterből, Pálból és az igazság többi megbízottjából.» Ma sincs ez másképp. Jézus papjai által adja magát nekünk. „Bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.” A nagy nyugati egyházatya «a lelki borról (beszél), mert az vidámítja meg az ember szívét». Szent Ágoston még arról is szólt, hogy a részegség veszekedésre, esztelenségre, haragra vezet. Krisztus – a lelki bor – viszont csak a szívet tudja megvidámítani.
Testvérem! A zsoltáros mind erre nem gondolhatott, amikor imáját megfogalmazta. Mi viszont hálatelt szívvel örvendezünk, hogy Teremtőnk legnagyobb ajándékát – az Eukarisztiát – így is előkészítette számunkra. MESTEREM SEGÍTS, HOGY A TE AJÁNDÉKODNAK TEKINTSEM A SZENTÁLDOZÁST ÉS A VELED VALÓ TALÁLKOZÁS MINDIG ÖRÖMRE GYÚJTSA SZÍVEMET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 20. vasárnap

Testvérem! A II. Vatikáni Zsinat után a Biblia magyarázók egy ideig komolyan foglalkoztak a «Jézus saját szavai» kérdéskörrel. Bár ez a Szentírás hitelességét nem érinti, mégis érdekfeszítő lehet, hogy Mesterünk maga mit mondott. Az egyik elképzelés szerint az Úr «Én vagyok»-kal kezdődő kijelentései biztosan ide tartoznak, hiszen Mózesnek az Isten így jelentette ki magát: «Én vagyok, aki vagyok.» (Kiv 3,14) Mai áldozási énekünk e mondások közé tartozik: „Így szól az Úr: Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.” (Jn 6,51k)
Minden szentmisében elhangzik: «Íme, hitünk szent titka!» De az Eukarisztia nemcsak a hit, hanem a szeretet titka is: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér.” Teremtőnk a végsőkig elmegy a szeretetben, leszáll az égből és örökre velünk is marad. „Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Nem elég az Oltáriszentségbe vetett hit, le is kell ülnünk Jézus asztalához. A kenyér akkor lesz örök életünk forrása és tápláléka, ha magunkhoz vesszük. Ezért mondhatja már a 110 körül meghalt Antiochiai szt. Ignác: Az Eukarisztia «a halhatatlanság orvossága».
Testvérem! Befejezésül Rajz Mihály atya imájából idézek: «Uram! Hittel és nagy tisztelettel hallgatom szavaidat. Ezekben találom titokzatos beszéded egyik csúcspontját. … JEGYESED AZ EGYHÁZ MINDIG ÖRÖK ÉLETET EMLEGET, AHÁNYSZOR PAPJAID MAGUKHOZ VESZNEK: ’KRISZTUS TESTE ŐRIZZEN MEG ENGEM AZ ÖRÖK ÉLETRE’. Lelkemben zsong fönséges beszédedből: ’örök élete lesz… örökké él’. Ámen.»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 19. vasárnap

Testvérem! A Jeromos Bibliakommentárban olvastam, hogy az öt utolsó zsoltár az egész zsoltáros könyv dicsőítő záradékát alkotja. R. Guardini pedig hozzáteszi: «A zsoltárok egy különlegesen örvendező csoportja az un. ’dicsőítő zsoltárok’. Költői mélységesen átélték Isten
műveinek fönségét és általa Annak nagyságát, Aki e művek Alkotója. Amit a szívük mélyén éreznek, azt ünnepélyes szavakkal zengik el.» Mai áldozási énekünket az ezek közé tartózó 147. zsoltárból vesszük: „Isten népe, magasztald az Urat, mert ő táplál téged a gabona javával.” (12.14)
Isten népe, magasztald az Urat.” A zsoltáros szerint sok mindenért dicsőíthetjük az Alkotót. A héber költő még nem gondolt arra, hogy nagy ajándékáért, az Eukarisztiáért is magasztalhatjuk az Urat. „Mert ő táplál téged a gabona javával.” A gabona javának, legcsodálatosabb formájának, mi az Oltáriszentséget tartjuk. Általa Isten tápláló, gondoskodó szeretetét ismerhetjük meg. Biztosak lehetünk ebben, hiszen a KEK 1391. pontjában ezt olvassuk: «Az áldozás növeli egyesülésünket Krisztussal.» Hiszen élni az fog, aki Jézust eszi (Vö.: Jn 6,57).
Testvérem! Az idézett 147. zsoltár zsoltár-orációjában a következőt imádkozzuk: «Erősítsd meg, Urunk, Egyházadnak kapuit; teremts békét határain és juttasd neki kegyesen szellemi gabonád javait.» KÖSZÖNÖM JÉZUSOM, HOGY SZELLEMI, LELKI GABONÁM VAGY. KITÖRÖLHETETLENÜL VÉSD A LELKEMBE, HOGY A SZENTÁLDOZÁS VELED VALÓ EGYESÜLÉS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 18. vasárnap

Testvérem! A «B év» évközi idő 18. vasárnapjától a János evangélium 6. fejezetében található Eukarisztikus beszédet olvassuk az evangéliumban. Ebben két nagy témáról van szó: a hitről és az Eukarisztiáról. Áldozási énekünk a «B év» 18. vasárnap evangéliumának befejező mondatai: „Így szól az Úr: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” A jó Pásztor nemcsak adja a kenyeret, hanem Ő maga a kenyér.
Kempis Tamás Krisztus követése c. könyvében ezt olvassuk: «Add nekem magadat, Uram, és megelégszem, kívüled minden vigasztalás haszontalan. Nálad nélkül nem lehetek, látogatásod nélkül élni képtelen vagyok. Azért érzem szükségét annak, hogy gyakran hozzád járuljak, és üdvösségszerző orvosságként magamhoz vegyelek, hogy el ne lankadjak az úton, ha a mennyei tápláléktól megfosztatom.» Jézus maga a nekünk adott Kenyér. Aki vele találkozik, az nem éhezik és nem szomjazik soha többé.
Testvérem! A hit és az Oltáriszentség gondolata egymástól elválaszthatatlan. Ezért a szentmisében is így mutatunk az Oltáriszentségre: «Íme, hitünk szent titka!» A szentmisén való részvétel, a szentáldozás mindig hitből fakadó cselekedetünk legyen. KÖSZÖNÖM, HOGY MAGADAT ADTAD NEKÜNK ELEDELÜL, MESTERÜNK. EZ A TÁPLÁLÉK ÉS ITAL LEGYEN ERŐFORRÁSUNK AZ ORSZÁGODBA VEZETŐ ÚTON. ERŐSÍTSD HITÜNKET ÉS A KENYÉR SZÍNÉBEN TE LÉGY TÁMASZUNK, HOGY ELNYERJÜK AZ ÖRÖK ÉLET KORONÁJÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 17. vasárnap

Testvérem! Jakubinyi érsek atya a «nyolc boldogságról» elmélkedve ezeket írja: «Jézusnál a boldogság sajátos értelmet nyer: boldog az, aki hittel fogadja az ő kinyilatkoztatását». A mai szentmise áldozási énekében így énekelünk: „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” Jézus nekünk nemcsak szavaival, hanem életével is kinyilatkoztatást adott. Mesterünk irgalmasságot akart (vö.: Mt 9,13) és tiszta szívű volt (vö.: Mt 11,29). Mi is ezt tapasztalhatjuk meg az Oltáriszentséggel való találkozásban.
„Boldogok az irgalmasok.” Boros László szerint az irgalmasság három alapértéket foglal magába: 1/ Szeretetet, amely a másik baját bensőleg megragadja. 2/ Készséget, amely a részvét által egységre lép a másik emberrel. 3/ Akaratot, amely a másikon segíteni akar. Jézus a szentáldozásban erre tanít minket. „Boldogok a tiszta szívűek.” A szív a Szentírásban az Isten és az ember találkozásának a helye. Tiszta szívet csak a mennyei Atya tud bennünk teremteni (vö.: Zsolt 50,12). A szentáldozásban az Isten Fia helyet készít magának, hogy a Vele való találkozás gyümölcsöző legyen. «Az áldozás elválaszt bennünket a bűntől.»
(KEK 1393)
Testvérem! Ha hasonlítunk Urunkhoz, jutalmat is nyerünk. Nekünk is irgalmaznak és meglátjuk az Istent. Szükségünk van Isten irgalmára. Nagy öröm, ha eljuthatunk mennyei Atyánk elé. Ezen az úton vezet minket az Eucharisztia. J Ó P ÁSZTOROM ! A B ÁRÁNY MENYEGZŐJÉNEK BOLDOGSÁGÁRA VÁGYOM . H ADD TAPASZTALJAM MEG EZT A SZENTÁLDOZÁSBAN !

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 16. vasárnap

Testvérem! A jelenések könyvének 2. és 3. fejezetében hét azonos mintára íródott levelet találunk. A hetes szám a teljességre utal, vagyis szent János apostol az egész Egyháznak írja ezeket a leveleket. Minden levél negyedik része «felhívás a meghallásra». Ezt a részletet imádkozzuk mai áldozási énekünkben, mely a hetedik, utolsó – a laodíceai Egyháznak írt – levélből idézet. „Így szól az Úr: Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.” (3,20)
Nézd, az ajtóban állok és kopogok.” Jézus a kezdeményező. Egészen közel jön, lelkem ajtajához. Bármikor kopoghat. Szelíden jelentkezik, figyelnem kell, hogy meghalljam. Érdemes figyelnem, készülnöm, mert nem akárki – az Isten Fia – az, aki érkezik. „Aki meghallja szavam és ajtót nyit.” «A felhívás a meghallásra» részre utal az első kijelentés. Az ajtó-nyitás pedig azt jelenti, hogy beengedem őt életembe. Elfogadom őt. Másként fogalmazva: vállalom az engedelmességet. „Bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.” A bensőséges találkozás, az együtt étkezés jelkép. A barátságra, igen mély kapcsolatra utal. Teljesen megvalósulni ez az örök lakomán, a mennyországban fog. De már most a szentmisén ezt a találkozást megélhetem.
Testvérem! Ezek a gondolatok kísérjenek, jussanak eszünkbe, amikor szentmisére megyünk. «A felhívás a meghallásra» legyen eredményes életünkben. KÖSZÖNÖM JÓ PÁSZTOROM, HOGY MA IS TÖRŐDSZ VELEM. EMLÉKEZTETSZ ÉS BE IS TÉRSZ A SZÍVEMBE. VELED VALÓ TALÁLKOZÁS TEGYEN BOLDOGGÁ MOSTANI ÉS ÖRÖK ÉLETEMBEN IS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 15. vasárnap

Testvérem! Gárdonyi Géza így fejezi be Mi a boldogság? című versét: „- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen? – Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.” Mi ezt nem így gondoljuk. Mai áldozási énekünkben így imádkozunk: „Boldog, aki házadban élhet, tégedet dicsérhet szüntelen.” (Zsolt 83,5) Szent Ágoston erről elmélkedve ezt prédikálta: A boldogok «rendelkeznek valamivel és csinálnak valamit.» Isten háza az övék. «A saját házadban félsz a rablóktól; Isten házának a fala maga Isten.» Ott pedig «ez lesz minden dolgunk, a lankadatlan Alleluja
Boldog, aki házadban élhet.” Amikor áldozunk, nemcsak Isten házába kerülünk, hanem mi leszünk Isten háza. Nemcsak valamivel rendelkezünk, hanem Valakivel, aki az örök együttlétre készít fel minket. „Tégedet dicsérhet szüntelen.” Itt a földön más tennivalónk is van, odaát viszont tényleg nem lesz más feladatunk. Szeretnénk minél gyakrabban elővételezni ezt «a lankadatlan Alleluját», de itt még imádkozni sem tudunk helyesen. (Vö.: Rom 8,26) Amikor viszont Jézus a szívünkbe költözik, bizonyára Vele együtt jól fog sikerülni az Isten-dicséret.
Testvérem! Szent Ágoston erről a versről szóló elmélkedését így zárja: «Erre az életre vágyunk.» Amint láttuk: a szentáldozásban mindez valóra válik. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY BOLDOGSÁGRA TEREMTETTÉL ÉS AZT EL IS ÉRHETEM. SEGÍTS, HOGY VALÓBAN HÁZADBAN ÉLJEK ÉS TÉGED DICSÉRJELEK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.