Kiemelt bejegyzés

Nyári miserend

Hirdetjük, hogy 2020. július 5-től 2020. augusztus 30-ig életbe lép a nyári miserend templomunkban: vasárnap csak reggel 9.00-kor és este 18.30-kor lesz szentmise. Hétköznap a megszokott módon lesz szentmise.

Évközi 19. vasárnap

A héten ünnepeltük templomunk nagybúcsú ünnepét, amely ünnepet, kiemelkedő jelentősége miatt, a mai napon is szeretnénk megünnepelni plébániánk közösségével. A templomoknak és az egyes kápolnáknak két búcsúünnepe is van: a felszentelésének/megáldásnak az évfordulója, amikortól kezdetét veszi a szakrális funkció az adott helyen, amit „kisbúcsúnak” is szokás nevezni, valamint titulusának/védőszentjének az ünnepe, amit „nagybúcsúnak” is mondanak. Ennek a gondolatnak a párhuzamossága egy igen érdekes iránymutatást tár elénk, ha a magunk személyére vonatkoztatjuk a két ünnep jellegét: míg az egyik, a kisbúcsú születésünk napjára mutat rá, addig a másik, a nagybúcsú, a kegyelmi életben való részesedés jelentőségét emel ki. Milyen mély elköteleződésnek a jele lehetne, ha mi keresztények nem csak a születésnapunkat ünnepelnénk meg, hanem a kegyelmi élet kezdetét is, azaz megkeresztelkedésünk ünnepét is. Ennek első lépése legyen az, hogy felkutatjuk keresztelésünk pontos helyét és idejét, amit beírhatnánk a naptárunkba, mint évente visszatérő ünnepet, vagyis a mi személyes nagybúcsú ünnepünket.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 18. vasárnap

A mai vasárnapra ajánlott evangéliumi rész sokrétű tanításából most csak az alábbiakat szeretném jobban a látókörünkbe hozni: – amikor Jézus tudomást szerez Keresztelő János haláláról, fontosnak tartotta, hogy egyedül elvonuljon egy kietlen helyre. Ugyan nem tudjuk pontosan, hogy ilyen “markánsabb” elvonulásra hányszor kerülhetett sor részéről, de máskor is olvashatunk arról, hogy egy-egy nagyobb eseményhez kapcsolódóan fontosnak tartotta, hogy a világ zajától elvonuljon, és az Atyával minőségi időt töltsön; – bár sok beteg is volt azok között, akik felkeresték Jézust a kietlen helyen elhagyva a komfortzóna kínálta biztonságos mikrokörnyezetüket, de többségük bizonyára “átlagos polgár” lehetett, akit szenvedélyesen foglalkoztatott Jézus személye, és amit általa felismertek az élet igazságából; – a csodálatos kenyérszaporítás után összeszedett tizenkét kosárnyi maradék kenyér összegyűjtéséhez azoknak a kosarát vehették igénybe, akiknek nem lehetett elegendő idejük, hogy a munkából először haza tudjanak menni, elrendezzék az otthoni teendőiket, és csak azután keljenek útra, hogy Jézussal találkozzanak. Ez a Jézussal való spontán találkozásuk nem hogy nem nehezítette meg az életüket, de még plusz hozadékát is megtapasztalhatták nagy csodálkozás közepette. A fenti gondolatok közül, melyik által érzem magamat megszólítva? Akkor válhatok én is Isten teremtő szeretetének az eszközévé, ha nem maradok közömbös iránta.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.