Évközi 20. vasárnap

Testvérem! A II. Vatikáni Zsinat után a Biblia magyarázók egy ideig komolyan foglalkoztak a «Jézus saját szavai» kérdéskörrel. Bár ez a Szentírás hitelességét nem érinti, mégis érdekfeszítő lehet, hogy Mesterünk maga mit mondott. Az egyik elképzelés szerint az Úr «Én vagyok»-kal kezdődő kijelentései biztosan ide tartoznak, hiszen Mózesnek az Isten így jelentette ki magát: «Én vagyok, aki vagyok.» (Kiv 3,14) Mai áldozási énekünk e mondások közé tartozik: „Így szól az Úr: Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.” (Jn 6,51k)
Minden szentmisében elhangzik: «Íme, hitünk szent titka!» De az Eukarisztia nemcsak a hit, hanem a szeretet titka is: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér.” Teremtőnk a végsőkig elmegy a szeretetben, leszáll az égből és örökre velünk is marad. „Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Nem elég az Oltáriszentségbe vetett hit, le is kell ülnünk Jézus asztalához. A kenyér akkor lesz örök életünk forrása és tápláléka, ha magunkhoz vesszük. Ezért mondhatja már a 110 körül meghalt Antiochiai szt. Ignác: Az Eukarisztia «a halhatatlanság orvossága».
Testvérem! Befejezésül Rajz Mihály atya imájából idézek: «Uram! Hittel és nagy tisztelettel hallgatom szavaidat. Ezekben találom titokzatos beszéded egyik csúcspontját. … JEGYESED AZ EGYHÁZ MINDIG ÖRÖK ÉLETET EMLEGET, AHÁNYSZOR PAPJAID MAGUKHOZ VESZNEK: ’KRISZTUS TESTE ŐRIZZEN MEG ENGEM AZ ÖRÖK ÉLETRE’. Lelkemben zsong fönséges beszédedből: ’örök élete lesz… örökké él’. Ámen.»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 19. vasárnap

Testvérem! A Jeromos Bibliakommentárban olvastam, hogy az öt utolsó zsoltár az egész zsoltáros könyv dicsőítő záradékát alkotja. R. Guardini pedig hozzáteszi: «A zsoltárok egy különlegesen örvendező csoportja az un. ’dicsőítő zsoltárok’. Költői mélységesen átélték Isten
műveinek fönségét és általa Annak nagyságát, Aki e művek Alkotója. Amit a szívük mélyén éreznek, azt ünnepélyes szavakkal zengik el.» Mai áldozási énekünket az ezek közé tartózó 147. zsoltárból vesszük: „Isten népe, magasztald az Urat, mert ő táplál téged a gabona javával.” (12.14)
Isten népe, magasztald az Urat.” A zsoltáros szerint sok mindenért dicsőíthetjük az Alkotót. A héber költő még nem gondolt arra, hogy nagy ajándékáért, az Eukarisztiáért is magasztalhatjuk az Urat. „Mert ő táplál téged a gabona javával.” A gabona javának, legcsodálatosabb formájának, mi az Oltáriszentséget tartjuk. Általa Isten tápláló, gondoskodó szeretetét ismerhetjük meg. Biztosak lehetünk ebben, hiszen a KEK 1391. pontjában ezt olvassuk: «Az áldozás növeli egyesülésünket Krisztussal.» Hiszen élni az fog, aki Jézust eszi (Vö.: Jn 6,57).
Testvérem! Az idézett 147. zsoltár zsoltár-orációjában a következőt imádkozzuk: «Erősítsd meg, Urunk, Egyházadnak kapuit; teremts békét határain és juttasd neki kegyesen szellemi gabonád javait.» KÖSZÖNÖM JÉZUSOM, HOGY SZELLEMI, LELKI GABONÁM VAGY. KITÖRÖLHETETLENÜL VÉSD A LELKEMBE, HOGY A SZENTÁLDOZÁS VELED VALÓ EGYESÜLÉS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 18. vasárnap

Testvérem! A «B év» évközi idő 18. vasárnapjától a János evangélium 6. fejezetében található Eukarisztikus beszédet olvassuk az evangéliumban. Ebben két nagy témáról van szó: a hitről és az Eukarisztiáról. Áldozási énekünk a «B év» 18. vasárnap evangéliumának befejező mondatai: „Így szól az Úr: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” A jó Pásztor nemcsak adja a kenyeret, hanem Ő maga a kenyér.
Kempis Tamás Krisztus követése c. könyvében ezt olvassuk: «Add nekem magadat, Uram, és megelégszem, kívüled minden vigasztalás haszontalan. Nálad nélkül nem lehetek, látogatásod nélkül élni képtelen vagyok. Azért érzem szükségét annak, hogy gyakran hozzád járuljak, és üdvösségszerző orvosságként magamhoz vegyelek, hogy el ne lankadjak az úton, ha a mennyei tápláléktól megfosztatom.» Jézus maga a nekünk adott Kenyér. Aki vele találkozik, az nem éhezik és nem szomjazik soha többé.
Testvérem! A hit és az Oltáriszentség gondolata egymástól elválaszthatatlan. Ezért a szentmisében is így mutatunk az Oltáriszentségre: «Íme, hitünk szent titka!» A szentmisén való részvétel, a szentáldozás mindig hitből fakadó cselekedetünk legyen. KÖSZÖNÖM, HOGY MAGADAT ADTAD NEKÜNK ELEDELÜL, MESTERÜNK. EZ A TÁPLÁLÉK ÉS ITAL LEGYEN ERŐFORRÁSUNK AZ ORSZÁGODBA VEZETŐ ÚTON. ERŐSÍTSD HITÜNKET ÉS A KENYÉR SZÍNÉBEN TE LÉGY TÁMASZUNK, HOGY ELNYERJÜK AZ ÖRÖK ÉLET KORONÁJÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 17. vasárnap

Testvérem! Jakubinyi érsek atya a «nyolc boldogságról» elmélkedve ezeket írja: «Jézusnál a boldogság sajátos értelmet nyer: boldog az, aki hittel fogadja az ő kinyilatkoztatását». A mai szentmise áldozási énekében így énekelünk: „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” Jézus nekünk nemcsak szavaival, hanem életével is kinyilatkoztatást adott. Mesterünk irgalmasságot akart (vö.: Mt 9,13) és tiszta szívű volt (vö.: Mt 11,29). Mi is ezt tapasztalhatjuk meg az Oltáriszentséggel való találkozásban.
„Boldogok az irgalmasok.” Boros László szerint az irgalmasság három alapértéket foglal magába: 1/ Szeretetet, amely a másik baját bensőleg megragadja. 2/ Készséget, amely a részvét által egységre lép a másik emberrel. 3/ Akaratot, amely a másikon segíteni akar. Jézus a szentáldozásban erre tanít minket. „Boldogok a tiszta szívűek.” A szív a Szentírásban az Isten és az ember találkozásának a helye. Tiszta szívet csak a mennyei Atya tud bennünk teremteni (vö.: Zsolt 50,12). A szentáldozásban az Isten Fia helyet készít magának, hogy a Vele való találkozás gyümölcsöző legyen. «Az áldozás elválaszt bennünket a bűntől.»
(KEK 1393)
Testvérem! Ha hasonlítunk Urunkhoz, jutalmat is nyerünk. Nekünk is irgalmaznak és meglátjuk az Istent. Szükségünk van Isten irgalmára. Nagy öröm, ha eljuthatunk mennyei Atyánk elé. Ezen az úton vezet minket az Eucharisztia. J Ó P ÁSZTOROM ! A B ÁRÁNY MENYEGZŐJÉNEK BOLDOGSÁGÁRA VÁGYOM . H ADD TAPASZTALJAM MEG EZT A SZENTÁLDOZÁSBAN !

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 16. vasárnap

Testvérem! A jelenések könyvének 2. és 3. fejezetében hét azonos mintára íródott levelet találunk. A hetes szám a teljességre utal, vagyis szent János apostol az egész Egyháznak írja ezeket a leveleket. Minden levél negyedik része «felhívás a meghallásra». Ezt a részletet imádkozzuk mai áldozási énekünkben, mely a hetedik, utolsó – a laodíceai Egyháznak írt – levélből idézet. „Így szól az Úr: Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.” (3,20)
Nézd, az ajtóban állok és kopogok.” Jézus a kezdeményező. Egészen közel jön, lelkem ajtajához. Bármikor kopoghat. Szelíden jelentkezik, figyelnem kell, hogy meghalljam. Érdemes figyelnem, készülnöm, mert nem akárki – az Isten Fia – az, aki érkezik. „Aki meghallja szavam és ajtót nyit.” «A felhívás a meghallásra» részre utal az első kijelentés. Az ajtó-nyitás pedig azt jelenti, hogy beengedem őt életembe. Elfogadom őt. Másként fogalmazva: vállalom az engedelmességet. „Bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.” A bensőséges találkozás, az együtt étkezés jelkép. A barátságra, igen mély kapcsolatra utal. Teljesen megvalósulni ez az örök lakomán, a mennyországban fog. De már most a szentmisén ezt a találkozást megélhetem.
Testvérem! Ezek a gondolatok kísérjenek, jussanak eszünkbe, amikor szentmisére megyünk. «A felhívás a meghallásra» legyen eredményes életünkben. KÖSZÖNÖM JÓ PÁSZTOROM, HOGY MA IS TÖRŐDSZ VELEM. EMLÉKEZTETSZ ÉS BE IS TÉRSZ A SZÍVEMBE. VELED VALÓ TALÁLKOZÁS TEGYEN BOLDOGGÁ MOSTANI ÉS ÖRÖK ÉLETEMBEN IS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 15. vasárnap

Testvérem! Gárdonyi Géza így fejezi be Mi a boldogság? című versét: „- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen? – Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.” Mi ezt nem így gondoljuk. Mai áldozási énekünkben így imádkozunk: „Boldog, aki házadban élhet, tégedet dicsérhet szüntelen.” (Zsolt 83,5) Szent Ágoston erről elmélkedve ezt prédikálta: A boldogok «rendelkeznek valamivel és csinálnak valamit.» Isten háza az övék. «A saját házadban félsz a rablóktól; Isten házának a fala maga Isten.» Ott pedig «ez lesz minden dolgunk, a lankadatlan Alleluja
Boldog, aki házadban élhet.” Amikor áldozunk, nemcsak Isten házába kerülünk, hanem mi leszünk Isten háza. Nemcsak valamivel rendelkezünk, hanem Valakivel, aki az örök együttlétre készít fel minket. „Tégedet dicsérhet szüntelen.” Itt a földön más tennivalónk is van, odaát viszont tényleg nem lesz más feladatunk. Szeretnénk minél gyakrabban elővételezni ezt «a lankadatlan Alleluját», de itt még imádkozni sem tudunk helyesen. (Vö.: Rom 8,26) Amikor viszont Jézus a szívünkbe költözik, bizonyára Vele együtt jól fog sikerülni az Isten-dicséret.
Testvérem! Szent Ágoston erről a versről szóló elmélkedését így zárja: «Erre az életre vágyunk.» Amint láttuk: a szentáldozásban mindez valóra válik. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY BOLDOGSÁGRA TEREMTETTÉL ÉS AZT EL IS ÉRHETEM. SEGÍTS, HOGY VALÓBAN HÁZADBAN ÉLJEK ÉS TÉGED DICSÉRJELEK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 14. vasárnap

Testvérem! Mai áldozási énekünk az „A év” évközi 14. vasárnapján olvasott szent Máté evangélium egy mondata: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket – mondja az Úr.” (11,28) A szentáldozással kapcsolatban is jó, ha eszünkbe jut Mesterünk tanítása: „Mennyei Atyánk fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt” (Mt 5,45). „Gyertek hozzám mindnyájan.” Jézus mindannyiunkat asztalához hív.
Kiket szólít fel különösen is Pásztorunk? „Akik elfáradtatok és akik terhet hordoztok.” Mindenki keresi az igazságot, a boldogságot. Lót-fut és belefárad, gyakran eredménytelen az igyekezete, mert «valami» után kapkod. De ha «Valaki», Krisztus után igyekszünk, akkor „én megkönnyítlek titeket – mondja az Úr.” Hiszen Jézus tud minket boldoggá tenni, vele találhatjuk meg az igazságot. Ennek a találkozásnak az alkalma a szentáldozás.
Testvérem! Hogyan tesz boldoggá minket Főpapunk? „Megkönnyítlek titeket.” Gondoljunk csak bele, a számtalan parancs helyett összesen egyet, a szeretet parancsát adta. A nehézségek elviselésében segítséget ad, önmagát az Eukarisztiában. Együtt érez velünk és velünk hordozza terheinket. URUNK! KÖSZÖNÖM, HOGY ENGEM – A BŰNÖST IS – ASZTALODHOZ HÍVSZ. MÁR A BŰNBÁNATBAN IS LETEHETEM TERHEIMET. DE A LEGNAGYOBB ÖRÖM A SZENTÁLDOZÁS, – MERT VELED TALÁLKOZOM – LEVESZED VÁLLAIMRÓL A TERHET ÉS FELÜDÍTESZ ENGEM. EZÉRT HÁLATELT SZÍVVEL IGYEKSZEM HOZZÁD.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 13. vasárnap

Testvérem! Mai áldozási énekünk a 102. zsoltár első verse. A Jeruzsálemi Biblia ennek a zsoltárnak ezt a címet adja: «Az Isten szeretet». Ez a zsoltár igazából Isten számtalan ajándékát sorolja fel, amely mind Isten szeretetének a következménye. Ezért már elején így szólít fel minket: „Áldjad, lelkem, az Urat, egész bensőm az ő szent nevét áldja!
A magunk erejéből nehezen, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek erre. Szent Ágoston ezért így biztat: «Mindegyikünk ébressze és buzdítsa a saját lelkét és mondja neki: „Áldjad, lelkem, az Urat.”» Ez azért fog sikerülni, mert Isten ajándékai meggyőzik erről. Szent Ágoston később így folytatja: «A zsoltár ugyanis arra vállalkozott, hogy megmutatja, miért kell áldania lelkünknek az Urat.» Mi tudjuk, hogy Isten szeretet-ajándékai közül kiemelkedik egy. Szent János evangéliumában olvassuk: «Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének» (13,1). Ez pedig az Eukarisztia, amiért nem tudunk eléggé köszönetet mondani.
Testvérem! Szent Ágoston tovább elmélkedik mai communionkról: „Egész bensőm az ő szent nevét áldja!” «Kérdezed, hogy mi a bensőd? – Maga a lelked. … A lelked szólaltassa meg Isten dicséretét.» És ez a dicséret ne csak a templomokban szóljon, hanem «akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére» (1Kor 10,31). URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM LEGNAGYOBB AJÁNDÉKODAT, AZ OLTÁRISZENTSÉGET. JUSSON MINDIG AZ ESZEMBE, HOGY EZÉRT HÁLÁT KELL ADNOM, DICSŐÍTENEM ÉS ÁLDANOM KELL TÉGED. ÁMEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Krisztus Szent Teste és Vére – Úrnapja

Testvérem! A kafarnaumi beszédet Eukarisztikus beszédnek szoktuk nevezni, pedig így is nevezhetnénk: Jézus csodálatos ígérete. (Vö.: Rajz Mihály atya) Úrnap gondolatköréhez ez természetesen hozzátartozik. A beszédet két részre szokták osztani. Az első rész Jézusról, mint kenyérről beszél. A második pedig arról tanít, hogy Jézus teste és vére az emberek tápláléka. Mai áldozási énekünk ebből a részből való: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne – mondja az Úr.” (Jn 6,57)
Amikor anyagot gyűjtöttem a mai gondolathoz, hamarosan rátaláltam Mécs László versére, mely szinte teljesen megmagyarázza az Úrnap kommunióját. «Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!» Jézus is ezt teszi, amikor szentáldozáshoz járulunk. Mi mindannyian ’vadócok’ vagyunk ugyanis, telve bűnnel, gyarlósággal, önzéssel. Ebbe az ’alanyba’ oltja magát Jézus, hiszen „bennem marad. Szentáldozáskor teljesen megvalósul bennünk szent Pál mondása: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20).
Testvérem! Köszönjük meg Jézusnak határtalan jóságát, hiszen szeretete vezeti őt, akkor is amikor megígéri, és akkor is, amikor az utolsó vacsorán nekünk ajándékozza szent testét és vérét. ÖRÖM TÖLTI EL SZÍVEMET, HOGY BÁRMENNYIRE IS ’VADÓC’ VAGYOK, JÉZUSOM TE SAJÁT MAGADAT OLTOD BELÉM. EZEK A TALÁLKOZÁSOK DÖBBENTSENEK RÁ, HOGY TE MENNYIRE SZERETSZ ENGEM, ÉS ÉN IS IGYEKEZZEM MEGVÁLTOZTATNI ’VADÓC’ MAGAMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Szentháromság vasárnapja

Testvérem! Miután az egyházi évben átéltük a megváltás eseményeit, pünkösd ünnepét követő vasárnapon – mintegy összefoglalásként – a Szentháromságot köszöntjük. Szunyogh Xavér OSB atya a mai ünnepről ezt tanítja: «Minden áldást és kegyelmet a Szentháromság nevében nyerünk, ezért hálás szeretettel emlékezünk meg a jótéteményekről, melyeket nekünk a három isteni személy juttatott.» Emiatt a mai szentmise áldozási énekében is a Szentháromságot dicsérjük: „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívetekbe az Isten, aki őt így szólítja: Abba, Atya!” (Gal 4,6)
A következő gondolat segít abban, hogy megértsük: miért ezt az idézetet választották a mai ünnep kommuniójának. A KEK a II. Konstantinápolyi Zsinat alapján ezt tanítja: «Az egész isteni üdvrend a három isteni személy közös műve. Hiszen a Szentháromságnak, mivel egy és ugyanazon természet, közös és azonos a tevékenysége is.» (258)
Testvérem! Amikor a mennyei Atya örökbe fogad, az sokkal több, mint az emberi örökbefogadás. Isten valóban a saját természetét adja nekünk. Mind a hárman nekünk segítenek. A Lélek és az Eukarisztia is úgy alakít minket, hogy Istent Atyánknak merjük szólítani, hiszen az Oltáriszentség az egyetlen étel, amelyet nem az ember épít be magába, hanem fordítva: az formálja magához az embert. DICSŐSÉGES SZENTHÁROMSÁG! KÖSZÖNÖM GONDOSKODÓ SZERETETEDET. SEGÍTS, HOGY ÉLETEM BIZONYÍTSA, TE VAGY AZ ÉN ATYÁM.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.