Évközi 5. vasárnap

Testvérem! A hegyi beszéd szent Máté evangéliumában a nyolc boldogsággal kezdődik. Sok szentírás-magyarázó ezt az evangélium «Magna Cartá»-jának – alaptörvényének – szokta nevezni. Jézus jelen időben mondta a boldogságokat. Ebből egyértelmű, hogy azokat nemcsak az örök üdvösségben, hanem már most is meg kell élnünk. Lehetőségünk erre legjobban a szentmisében, a szentáldozásban van. A mai szentmise áldozási éneke ezért idéz belőle: „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,5-6)

Sok szomorú ember van. „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” Jézus örömhírt hozott, melynek lényeges része az, hogy velünk az Isten: Emmánuel. A vigasztalás, az együttlét legjobban az Eukarisztiában, a szentáldozásban valósul meg. Ez eszünkbe juttathatja azt a gondolatot is, hogy a szenvedés összeegyeztethető Isten atyai szeretetével. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” Jézus az Igazság (Jn 14,6), akire szomjazunk. A kereszten Üdvözítőnk oldalából vér és víz folyt ki. (Vö.: Jn 19,34) Az Eukarisztia, a szent Test és Vér által Vele telünk el.

Testvérem! Ha valakinek nincs étvágya, az beteg. Az éhezés, a szomjazás életjelenség, mely növekedésünket szolgálja. Vágyakozzunk a szentáldozásra! URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM, HOGY ÉHSÉGEMET BETÖLTÖD ÉS SZOMORÚSÁGOMBAN MEGVIGASZTALSZ. AZ EUKARISZTIÁBAN VELED VALÓ TALÁLKOZÁS LEGYEN MINDIG ÉLETEM FORRÁSA! [M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Szentségimádás Iskolája a templomban

Készülünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Ennek jegyében elindítjuk a Szentségimádás Iskoláját templomunkban is, Fábry Kornél atya ugyanilyen című előadás-sorozatának valóságos szentségimádáshoz kapcsolt levetítésével, hétfőnként este hat azaz 18.00 órai kezdéssel. Az első alkalom már most hétfőn, február 11-én lesz!

Szeretettel hívjuk és várjuk kedves Híveinket és távolabbról érkező Vendégeinket, mindenekelőtt pedig azokat a kedves Testvéreket, akik érdeklődésüket már név szerinti jelentkezésükkel is kifejezték!

A sorozathoz munkafüzet és könyv is tartozik; ezek beszerezhetők templomunk főbejáratánál is, a könyves pultnál.

Évközi 4. vasárnap

Testvérem! Mai áldozási énekünket a 30. zsoltárból idézzük. Ennek a zsoltárnak a felirata így hangzik: «Üldözött ember bizakodó imádsága». Ezért nem csodálkozhatunk azon, ha egy protestáns szerző zsoltár-magyarázatában ezt olvastam: «Az ember gyenge önmagában, elveszne Isten segítsége nélkül. … A bajban lévő ember örök joga az, hogy jajonghat, nyöghet». Erre gondolva imádkozzuk mai részletünket: „Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, irgalmasságodban szabadíts meg engem. Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak!
Szent Ágoston a 30. zsoltárról hosszasan elmélkedik. Ma a gondolatokat tőle idézem. „Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat.” «Azt jelenti, hogy mutatkozzék meg, hogy hozzád tartozom.» Ezt az összetartozást fejezem ki azzal, ha áldozom. „Irgalmasságodban szabadíts meg engem.” «Nem azért (hallgass meg) mert én méltó vagyok rá, hanem azért, mert te irgalmas vagy.» Ez eszünkbe juttatja, hogy az Oltáriszentség a gyengék, a betegek orvossága. „Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak!” «Istent akkor hívod segítségül, amikor magadba hívod Istent. Ezt jelenti segítségül hívni Őt, magadba hívni Őt, valamiképpen a szíved házába invitálni Őt.» Hogy ez valóra válhasson, Jézus velünk maradt az Eukarisztiában.
Testvérem! Nem mindegy, hogy miért akarok Istennel találkozni. Ha a nyereség a fő gondolatom, szégyent vallhatok. Ha áldozni megyünk, Jézust keressük, ne a saját előnyünket. URAM JÉZUS, TELJES BIZALOMMAL FORDULOK HOZZÁD. HISZEM, HA AZÉRT ÁLDOZOM, MERT TÉGED SZERETLEK, TE NEM HAGYOD, HOGY SZÉGYEN ÉRJEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél legújabb száma itt érhető el.

Évközi 3. vasárnap

Testvérem! Jézus a jeruzsálemi templomban tartózkodott a sátoros ünnepen. Ennek utolsó napján – a pusztai vándorlás éjszakáin világító tűzoszlopra emlékezve – kivilágították a templomot. Ekkor hangzott el Mesterünk szájából az a mondat, amit mai áldozási énekünk idéz: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága – mondja az Úr.” (Jn 8,12) Ezzel a világossággal találkozhatunk mi is az Eukarisztiában.
„Sötétség – világosság” A fény kettéoszt. (Vö.: Jn 3,19kk) A gonosz sötétségben jár. A fény az Isten otthona. (Jahve először a fényt teremtette meg vö.: Ter 1,3; és megközelíthetetlen fényben rejtezik. Vö.: IV. kánon) Az igaz is a világosságra megy. A szentáldozás tudatosítja bennünk: cselekedeteinket Krisztus előtt tesszük. „Én vagyok a világ világossága.” Ez elsősorban nem a fizikai fényt jelenti, hanem a szellem világosságát, hiszen lelkünk a fényre vágyik. Legyen mindennapi kenyerünk a világ Világossága! „(Övé lesz) az élet világossága.” Ez a javak összefoglalását jelenti. A hit fénye megvilágosítja értelmünket és felmelegíti szívünket. A szentáldozásnak is ez a gyümölcse.
Testvérem! „Aki követ.” A világosságot nem szemlélni kell, hanem elindulni azon az úton, amelyet megvilágít. URAM JÉZUS! TANÍTS MEG MINKET ARRA, HOGY AZ EUKARISZTIÁBAN NE CSAK SZEMLÉLJÜNK TÉGED, HANEM TALÁLKOZVA VELED, INDULJUNK IS EL AZON AZ ÚTON, AMELYEN TE JÁRTÁL ELŐTTÜNK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél legújabb száma itt érhető el.

Évközi 2. vasárnap, Ökumenikus imahét, Elvándorlók és menekültek világnapja

Testvérem! Még nagyon közel vagyunk a karácsonyi ünnepkörhöz, amikor mennyei Atyánk ajándékozó szeretetét élhettük át. Isten, aki maga a szeretet (Vö.: 1Jan 4,16b) – és a szeretet adni akar – mindent, azaz önmagát ajándékozza nekünk. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy egyszülött Fiát küldte el hozzánk, Pünkösdkor pedig Lelkét. Ezeket a gondolatokat előrebocsátva imádkozzuk most mai szentmisénk áldozási énekét: „Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.” (1Jan 4,16a)
A Fiú, Jézus Krisztus, mindenben egy és ugyanaz az Atyával. Önmagát ajándékozó szeretetében is. Mi szeretnénk hasonlítani Mesterünkhöz és a szeretetet ugyanúgy gyakorolni, mint ő. Hiszen ezt „Isten oltott(a) belénk”. Ez csak akkor lehetséges, ha „megismertük a szeretetet”. Ezt a szeretetet pedig az Eukarisztiában érhetjük tetten. Az Úr valóban saját magát adja nekünk a kenyér színe alatt. (Nemcsak értelmét és akaratát, hanem érzelmeit is.) De hinnünk is kell benne. Mi „hittünk benne.” Most is hiszünk benne, ha méltóképpen áldozunk.
Testvérem! Az Oltáriszentség Isten megelőző szeretetének, nagylelkűségének a gyümölcse. A IV. misekánon olyan szépen foglalja ezt össze: «mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket», ezért maradt velünk a kenyér színében. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY AZ EUKARISZTIÁT (=HÁLAADÁST) ADTAD NEKÜNK, AMIVEL SZERETETEDÉRT HÁLÁT ADHATUNK. ERŐSÍTSD HITÜNKET, HOGY SZERETETEDET MEGISMERVE MI IS MÁSOKNAK AJÁNDÉKOZZUK MAGUNKAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megkeresztelkedése (évközi 1. vasárnap)

Testvérem! Szent VI. Pál mondta: „A mai kornak nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége.” Talán ez is belejátszott abba, hogy a karácsonyi ünnepkört – pár évtized óta – Jézus keresztségének ünnepével zárjuk le. Ekkor ugyanis hárman is tanúskodtak Jézus istenségéről: a mennyei Atya szava; a Lélek, aki galamb képében…; Keresztelő János. Nem meglepő tehát, hogy az ünnep áldozási énekében így imádkozunk: „Íme, ő az, akiről mondotta János: Én láttam őt, és tanúságot tettem róla, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1,32.34)
Íme, ő az. Automatikusan eszembe jut az áldozás előtti felszólítás: «Íme, az Isten Báránya…» Ezt is a Keresztelő mondta. Ezzel a mondattal mi is hitünket fejezzük ki. Én láttam őt. Az Előfutár látta Krisztust beállni a bűnbánók közé. Természetes, hogy a szentmisét bűnbánattal illik kezdenünk. Tanúságot tettem róla. A Vőlegény Barátjának tanúságtétele hiteles, hiszen ő ettől kezdve «kisebbedik», háttérbe szorul. Isten felé vezető úton magunkban senkik vagyunk, az Oltáriszentség az erőforrásunk, az Útravalónk. Ő az Isten Fia. Az Útkészítő tanúságtétele egyértelmű. Mi viselkedésünkkel megmutatjuk környezetünknek az Eukarisztiában velünk lakó Istent?
Testvérem! A szent pápa szavai ránk is vonatkoznak. Az Oltáriszentségről nem beszélnünk kell sokat, hanem tanúskodnunk a belé vetett hitünkről. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY KERESZTELŐ SZENT JÁNOS TANÚSÁGTÉTELE MEGERŐSÍTI HITEMET. ADD, HOGY AZ ÉN TANÚSÁGTÉTELEM TESTVÉREIMET SEGÍTSE KÖZELEBB HOZZÁD, AKI AZ EUKARISZTIÁBAN VELÜNK MARADTÁL.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megjelenése, vízkereszt

Testvérem! A karácsonyi ünnepkör legrégibb ünnepét üljük ma Vízkereszt napján. A misekönyvben «Urunk megjelenése»-ként szerepel ez a nap. A napkeleti bölcsek a Messiást keresték. Jézus, a mi Istenünk, «megjelent» a világ előtt, ezért találhatták meg őt. Szívesen azonosulok azokkal az egzegétákkal, akik szerint a bölcsek minket személyesítenek meg ebben a történetben. Ezért saját gondolatunknak is érezhetjük az áldozási éneket: „Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy ajándékokkal hódoljunk az Úrnak.” (Vö.: Mt 2,2)
Eljöttünk.” Mi is itt vagyunk a szentmisén. Akkor is jövünk, ha ez olyan áldozat nekünk, mint amilyen a bölcsek utazása? Hiszen a szentmise felfoghatatlan érték!Ajándékokkal.” A bölcsek tudták, hogy nem jöhetnek üres kézzel. Mi mit hoztunk magunkkal, mit küldtünk a felajánlási körmenettel az oltárra? Mesterünk ugyanis bőkezű. Saját magát adja viszonzásul nekünk. „Hódoljunk az Úrnak.” Ehhez meg kell őt találnunk. A bölcsek, amikor a királyi palotába tértek, eltűnt előlük a csillag, csak a hóhér Heródest találták meg. Ha a magunk elképzelése szerint keressük Jézusunkat, mi se fogjuk meglelni őt. De ha a Kenyér színében (a bölcsek Bet-lehem-ben = Kenyér-házá-ban) keressük, akkor megtaláljuk és tudunk hódolni előtte.
Testvérem! A bölcseket a csillag segítette Jézushoz. Nekünk is szükségünk van segítségre. Legyünk egymás számára csillagok! ERŐSÍTSD MEG URUNK HITÜNKET AZ EUKARISZTIÁBAN, HOGY ÉLETÜNK LÁTTÁN MÁSOK IS RÁD TALÁLJANAK A KENYÉR SZÍNÉBEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Szűz Mária, Isten Anyja, Újév, béke világnapja

Testvérem! Minden év január 1-jén Anyaszentegyházunk több dolgot is ünnepel. Mivel ez a nap karácsony nyolcada, ezért ezen a napon az Édesanyát köszöntjük, ahogyan ezt több családban teszik a gyermek születésnapján. Az angyalok énekére gondolva, karácsonykor az Istennek adott dicsőségre tesszük a hangsúlyt, ma a nekünk adott békére. De ez a nap újév napja is. Ez az idő szerepét juttatja eszünkbe. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a szentmise áldozási énekében ezt imádkozzuk: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13,8)
Mi, emberek mindig keressük a biztos pontot. Már Arkhimédész ezt mondta: «Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot». Ez a biztos pont számunkra csak örök Főpapunk lehet. Ő ugyanaz, aki az utolsó vacsora asztalánál szétosztotta testét a pászkakenyérben. Ő ugyanaz ma, amikor oltárunkon megjelenik a kenyér színében. Ő ugyanaz, amikor az örök életben egy asztalhoz ülhetünk vele. Az idő ugyanis emberi életünk kerete, az Isten Fia azonban az idő fölött áll.
Testvérem! A mi életünkben minden változik. Mi magunk és körülményeink is. Csak Isten változatlan. Ha tehát komoly változást szeretnénk, kapaszkodjunk az Oltáriszentségbe, mely ugyanaz… KENYÉR SZÍNÉBEN VELÜNK LAKÓ JÉZUS, EBBEN ÉS MINDEN ÉVBEN LÉGY A MI TÁPLÁLÉKUNK ÉS BIZTOS PONTUNK! HA BELÉD KAPASZKODUNK, BIZTOSAN MEGTALÁLJUK VÁLTOZÁSUNK HELYES IRÁNYÁT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

A Szent Család: Jézus, Mária és József

Testvérem! Az egészen biztos, hogy helyes öntudatra mindannyiunknak szüksége van. Bár előfordul, hogy ezzel kapcsolatban túlzásba esünk. A keresztény ember életében az öntudat helyes alapja csak ez lehet: mi Isten gyermekei vagyunk. Bűnbánattal be kell látnunk, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindig ennek megfelelően élünk. Viszont igaz, amit Szent Család ünnepén a szentmise áldozási énekében énekelünk: „Látható alakban megjelent a földön Istenünk, és itt élt az emberek között.” (Bár 3,38) Gondolunk erre? Ennek kellene ugyanis irányítania cselekedeteinket.
Szent Pál szerint Krisztus „Isten bölcsessége” (1Kor 1,24). Az ószövetségi bölcsességi irodalom gyakran megszemélyesíti Isten bölcsességét (pl.: Péld 8,22kk). A mai áldozási éneket a katolikus egzegéták közül sokan az Ige megtestesüléséremegjelent értelmezik. Érthető tehát, hogy karácsony ünnepének nyolcadában Báruk prófétát idézzük. De mi már azt is tudjuk, hogy Krisztus nemcsak itt élt az emberek között, hanem ma is itt él az Oltáriszentségben, így vele találkozhatunk a szentáldozásban.
Testvérem! Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Valóban Ő az útra kelők úti Kenyere; Ő vezet az igazságra, a helyes öntudatra; és Ő életünk Kenyere. KÖSZÖNÖM MESTEREM, HOGY MEGTESTESÜLÉSED MINDEN SZENTMISÉBEN FOLYTATÓDIK. KÖSZÖNÖM, HOGY A MENNYEI ATYA NAGY CSALÁDJÁBAN ASZTALT TERÍTESZ MINDANNYIUNKNAK. KÉRLEK, HOGY AKIK EGY KENYÉRBŐL RÉSZESEDÜNK, VALÓBAN EGY CSALÁD LEGYÜNK! (Vö.: 1Kor 10,17)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.