Húsvét 2. vasárnapja, fehérvasárnap, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Testvérem! Húsvét ünnepének nagyságát Nazianzi szt. Gergely
(+390) így írja le: «Húsvét az ünnepek ünnepe. Oly mértékben múl felül
mindent, mint a Nap a csillagokat.» Ezért legnagyobb ünnepünket – a
zsidó hagyományt követve – nyolc napon át ünnepeljük. Ma is
Húsvét van tehát. A nyolcadik, a mai napot «Fehér vasárnapnak» (az
újonnan kereszteltek miatt), vagy «Irgalmasság vasárnapjának» (a
megváltásra gondolva) nevezzük. A válaszos zsoltárban – a múlt
vasárnaphoz hasonlóan – az utolsó «Hallel zsoltárból» éneklünk
verseket.
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad.”
A választott nép szabadságát Istennek köszönheti. Ennek alapja az Úr
irgalma (más fordítás szerint szeretete). Helyes magatartásunk ezért
csak a hálaadás lehet. Ez a mi feladatunk is. Akkor tesszük ezt meg,
ha együtt ünnepelünk: „Mondják, akik félik az Urat, mivel irgalma
örökké megmarad.” Az ünneplés oka egyértelmű: „Megfenyített az Úr és
megpróbált, de nem adott halálra engem.” Igazából a fenyíték, a
megpróbálás a babiloni fogság volt. Úgy szokták magyarázni, hogy ez a
bűn szimbóluma. E fölött győzedelmeskedett Jézus, amikor legyőzte a
halált.
Testvérem! Húsvét napját az Úrnak köszönhetjük. Igaz tehát a
zsoltáros szava: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk
rajta.” A húsvéti öröm kifejezést tehát ne csak megszokásból mondjuk,
hanem vegyük komolyan, ahogyan Nehemiás könyvében olvassuk: «Az
Úrban való örvendezés a ti erősségetek.» (8,10) A FELTÁMADOTTBA
VETETT HIT VEZET EL MINKET A TELJES ÖRÖMRE. (Vö.: Jn 17,13)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

Testvérem! A választott nép liturgiájában nagy ünnepeken igen gyakran az ún. «Hallel zsoltárokat» (112-117) énekelték. (Ezt tették a húsvéti Bárány-lakomán is.) E zsoltárok fő gondolata az Isten-dicsőítés és a hálaadás. Egyházunk – tanulva az ószövetségi választott néptől – legnagyobb ünnepünkkor, Húsvét ünnepén, az utolsó «Hallel zsoltárt» énekli válaszos zsoltárként.
Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: az Úrnak jobbja fölemelt engem.” A fölemelés, a feltámadás Isten műve. Az Úr a bűn méregfogát, a halált is legyőzte; visszahívta Jézust a halálból. Ez ránk, Krisztusban hívőkre is igaz. (Vö.: Jn 11,25) Ha Krisztust követjük, mi is hirdetjük a feltámadást, az örök életet. „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr nagy tetteit.” A következő verset többször is idézi az Újszövetség: „A kő, amelyet az építők félredobtak, íme, az vált szegletkővé.” Az építők itt a választott nép elöljáróit jelentik. Ők alkalmatlannak tartották, mégis Jézus fontossá, szegletkővé vált Isten országában. (Vö.: Ef 2,20)
Testvérem! Az utolsó «Hallel zsoltár» következő verse így hangzik: „Mindezt az Úr vitte végbe, csodálatra méltó a mi szemünkben.” Az Atya tette ezeket, valóban van miért hálát adnunk. Az Úr cselekedete igazán csodálatra méltó, tehát dicsőítenünk kell Őt. HÚSVÉT ÜNNEPÉN NE CSAK IDÉZZÜK A «HALLEL ZSOLTÁRT», HANEM ALAPGONDOLATA SZERINT DICSŐÍTSÜK ISTENT ÉS ADJUNK IS HÁLÁT NEKI!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Virágvasárnap, Az Úr szenvedésének vasárnapja

Testvérem! A mai szentmise olvasmányában Izaiás próféta
jövendölését olvassuk a Megváltó szenvedéséről. A Passió pedig a
beteljesedésről szól. Maga Jézus mondja (Vö.: Lk 24,44), hogy be
kellett teljesedni mindannak, amit róla a prófétáknál és a Zsoltárokban
jövendöltek. Mai válaszos zsoltárunk is (21.) tartalmaz messiási
jövendöléseket. Erősítse meg hitünket annak ténye, hogy amit a
Megváltóról jövendöltek, az Krisztusban valóban beteljesedett.
„Aki csak rám néz, mind kinevet, elhúzza száját, fejét csóválja.” A
beteljesedést Máté evangéliumában így olvassuk: „Akik arra jártak,
káromolták őt, bólogattak a fejükkel” (27,39). „Az Úrban remélt, hát
mentse meg, ha szereti őt, szabadítsa meg.” Kicsit később, ugyancsak
Máténál találjuk: „Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha akarja”
(27,43)! „Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhatom minden
csontomat.” A hitetlen Tamás Húsvét vasárnap ezt mondja: „Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (Jn
20,25)! „Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.”
Ez is megtörtént (Vö.: Jn 19,23k). „Vessünk rá sorsot, kié legyen” (24)!
Ezek a sorok magukért beszélnek, megalapozzák hitünket.
Testvérem! Válaszos zsoltárunk válasza is ennek a zsoltárnak az eleje:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mesterünk kiáltott fel így a
kereszten. (Vö.: Mt 27,46) A nehézségekben, a bajokban tehát nekünk
is szabad kiáltanunk. DE SOHASE FELEJTSÜK EL, ISTEN ÜZENETE MINDIG
BETELJESEDIK (Vö.: Zsolt 15,10), AZ UTOLSÓ SZÓ A FELTÁMADÁSÉ!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 5. vasárnapja

Testvérem! A mai szentmise olvasmányában Jeremiás próféta új
szövetségről beszél. Ennek egyik jellemzője: «megbocsátom
gonoszságaikat.» A mai válaszos zsoltárnak is a bűnbánat, a megbocsátás
az alapgondolata. Az 50. zsoltár – a Szentírás magyarázói szerint – «egyike a
Zsoltárok könyve legszebb költeményeinek, és örök időkre mintaképe minden
bűnbánó imádságnak».
A válasznak kiemelt vers – „Istenem, kérlek téged, teremts bennem
tiszta szívet” – arra tanít minket, hogy a bűnbánat nemcsak a
gondolkodásmód megváltoztatása, hanem az egész személy (központ = szív)
megváltozása is. „Könyörülj rajtam, Istenem, mivel irgalmas és jóságos
vagy, töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.” Szent Ágoston
ehhez a vershez fűzött magyarázata bizalmat ad: «Súlyos a bajom…
Kétségbe esnék halálos sebem miatt, ha nem volna ilyen nagy orvosom
„Mosd le bűnömet teljesen, és vétkemtől tisztíts meg engem.” Magam
erejéből szabadulni nem tudok. Az eredeti állapot visszaállítására csak
Isten képes. „Üdvösséged örömét add meg újra, a készséges lelkületet
erősítsd meg bennem.” A bűnbocsánat nemcsak a bűn eltörlése, hanem
elindít a jó úton. „Megtanítom utaidat a vétkeseknek, és a bűnösök hozzád
térnek.” A bűnbánó érzi, hogy a szabadulásért hálával tartozik. Ezért
másokat is segíteni akar ezen az úton.
Testvérem! Szent Ágoston az 50. zsoltárról elmélkedve ezt írja:
«Ügyelsz a törvényszegőkre, hogy jobbítsd őket; ügyelsz a tudatlanokra, hogy
oktasd őket; ügyelsz a bűneiket megvallókra, hogy megbocsáss nekik.»
KÖSZÖNJÜK, HOGY RÁNK IS ÜGYELSZ ATYÁNK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 4. örvendező vasárnapja

Testvérem! Nagyböjt negyedik, öröm vasárnapján, talán meglepő, hogy sírásról hallunk a válaszos zsoltárban: „Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk, Sion városára emlékeztünk.” Jézus is, aki valóban evangéliumot (örömhírt) hozott, sírt. «Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott» (Zsid 5,7). A sírás ugyanis nemcsak a kétségbe esésnek, hanem az üdvösségre törekvésnek is jele lehet. Erre gondolva igyekezzünk most megérteni a 136. zsoltárból idézett válaszos éneket.
A zsoltáros így folytatja imáját: „Hárfáinkat fűzfákra függesztettük, azon a földön.” A fogság, a fájdalom földjén nehéz örvendező éneket énekelni. A szeretett városra gondolás könnyekre fakaszthat. „Mert akik elhurcoltak minket, dalt akartak hallani tőlünk.” A történészek szerint héber dalosok gyakran előfordultak a keleti, fejedelmi udvarokban. De a romokban álló szent városról dicsőítő dalt kérni, valójában gúnyolódás. „Hogyan dalolhatnánk az Úr énekét az idegen földön?” A fogság a bűnök következménye. Az Úr szent énekeit a bűnös földön ők nem akarták énekelni. „Ragadjon ínyemhez a nyelvem, ha nem emlékezem meg rólad.” Az imádkozó komolyan veszi elhatározását. Ezt a kijelentést igazából fogadalomnak tekinthetjük.
Testvérem! R. Guardini (pap +1968) erről a zsoltárról elmélkedve ezt írja: «Bárcsak tizedrésznyire volna ilyen fontos számunkra Isten és az Ő országa, mint ezeknek az embereknek Jeruzsálem, a szent város!» Mi segít minket abban, hogy számunkra mindez fontos legyen? HA MEGSIRATJUK BŰNEINKET. HA ÖRÖM TÖLTI EL SZÍVÜNKET, AMIKOR MEGEMLÉKEZÜNK ATYÁNKRÓL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 3. vasárnapja

Testvérem! A mai olvasmányban Isten ajándékáról, a tíz-parancsról
hallunk. Szent Iréneusz (+203) Az eretnekség ellen c. írásában írja: «Az Ige
irigység nélkül adja azt, ami hasznos, a neki alávetetteknek, minden állapotnak
a megfelelő és alkalmas törvényt írva elő.» A 18. zsoltár egy részét «Tóra
himnusz»-nak szokták nevezni. A válaszos zsoltár ma ezt idézi. Segítsenek
ezek a versek ma bennünket Isten törvényének jobb megértésében.
„Tökéletes az Úr törvénye, megújítja a lelket.” Az ószövetségi törvény
olyan tökéletes, hogy csak az Istenember tud rajta javítani: «Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni» (Mt 5,17). „Az Úr tanúságában
bízhatunk, bölcsességet ad a kicsinyeknek.” Jézus szerint is a mennyei Atya a
kicsinyeket előnyben részesíti akaratának felfedésében. (Vö.: Mt 11,25) Ha a
kicsik igen, akkor mindannyian képesek vagyunk Isten akaratához igazodni.
„Értékesebb az aranynál, és a legdrágább drágakőnél.” A legnagyobb értékű
dolgokhoz hasonlítja a zsoltáros a törvényt. Az Úr ilyen ajándékot adott
nekünk. „Édesebb a méznél, a csorduló lépesméznél.” Az édeset szinte
mindenki szereti. Az Ószövetségben a „tejjel-mézzel folyó” a
nagyszerűségnek a szinonimája. Ilyen tehát Isten törvénye.
Testvérem! Szent Pál azt írja, hogy a törvény Krisztushoz vezette a
választott népet. (Vö.: Gal 3,24) Ha már az ószövetségi törvény is ilyen
értékes volt, mennyivel inkább meg kell becsülnünk a Mesterünktől
kapottat. KÖSZÖNJÜK URUNK, HOGY ÖRÖK ÉLETET ADÓ IGÉID VANNAK. (Vö.: zsoltár
válasz.)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 2. vasárnap

Testvérem! Isten hűségében bízni, sokszor igen nehéz. A mai olvasmányban Ábrahám próbatételéről hallunk. Ő ekkor egyértelműen kimutatta bizalmát. A mai válaszos zsoltár a 115. zsoltár részlete. Ez az imádság minket is az Istenbe vetett bizalomra akar vezetni.

A zsoltáros hasonlatát a rabszolganő gyermekének helyzetéből veszi, aki automatikusan a gazdáé volt. „Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód gyermeke.” Fogadjuk el, hogy Istentől függünk, az övéi vagyunk. „Bilincseimet széjjeltörted, bemutatom néked a dicséret áldozatát, és az Úr nevét hívom segítségül.” Szabadságunkat és minden jót Atyánktól kapunk. Ezért legyen természetes számunkra, hogy előtte borulunk le és hozzá imádkozunk. „Megadom az Úrnak, amit fogadtam, egész népének színe előtt.” A fogadalom teljesítésének kettős jelentősége van: egyrészt megismerve Isten hűségét én is hűséges szeretnék lenni. Másrészt testvéreim előtt is bizonyítom Isten hűségét. „Az Úr házának udvarán, a te falaid között, Jeruzsálem.” Az Úr hűségének bizonysága az is, hogy választottait hazavezette. Népe is hűséges akar lenni Jahve templomához.

Testvérem! Igyekezetünk ellenére igen gyakran hűtlenek vagyunk (=bűn). Mesterünkről viszont ezt írja a Biblia: «a hűséges és igaz tanú» (Jel 3,14). Nőjünk egybe Jézussal, hogy a bizalomból fakadó hűség egyre inkább megvalósuljon bennünk!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 1. vasárnap

Testvérem! Nagyböjt elején Anyaszentegyházunk bűnbánatra is szólít. Ennek egyik szép megfogalmazása, hogy járjunk a helyes úton. (Az evangéliumban Jézus ellen áll a kísértésnek, az olvasmányban Isten szövetséget köt Noéval.) A mai válaszos zsoltár, mely a 24. zsoltár részlete, háromszor is említi az «utat». Szent Ágoston zsoltár-magyarázata szerint nekünk Jézus útján kell járnunk. Ő két úton érkezik hozzánk: az első a könyörület útja, a második az ítéleté.
Az első út a barátságosabb. „Uram, minden utad irgalom és hűség azoknak, kik szövetséged törvényét megtartják.” Igen, az Úr első érkezése ilyen volt. Mi is igyekezzünk az irgalom és a hűség útján menni. „Az Úr igazságos és jóságos, ezért a bűnösöknek is utat mutat.” A bűnös is számíthat segítségére. Nem vall szégyent, rátalál a jó útra. „Az alázatost a jóban vezérli, a szelídet útjára tanítja.” Szent Ágoston Isten útját az édes igához és könnyű teherhez hasonlítja (Vö.: Mt 11,29k), mert Jézus ezzel kapcsolatban mondja magát szelídnek és alázatos szívűnek. Aki szeret, az tudja ezt megérteni.
Testvérem! Most nagyböjtben igyekezzünk ezen, az első úton, az irgalom és könyörület útján előbbre jutni! Ha ez sikerül, akkor nem kell a másikra rálépnünk, nem kerülünk elítélésre. LEGYÜNK BÁTRAK, VEGYÜK MAGUNKRA JÉZUS IGÁJÁT ÉS TANULJUNK TŐLE!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 6. vasárnap

Testvérem! Az Ószövetségben a leprát nemcsak betegségnek, hanem a bűn jelének is tartották. A leprától és a bűntől való szabadulást összekapcsolták. Aki a leprától meg tud szabadítani – lásd a mai evangéliumban Jézust – az a bűnöket is megbocsáthatja. A mai válaszos zsoltár, a 31. is, a bűntől való szabadulás útját tárja elénk.
„Bűnömet eléd tártam, nem rejtettem el vétkemet előled.” A feltárás is megkönnyebbüléshez vezethet, mintha az erdőben egy gödörbe belekiabálnám bajomat. De ez kevés: „Így szóltam: Gonoszságomat megvallom, Uram, és te megbocsátottad vétkeimet.” Ha ez az elismerés, megvallás Isten előtt történik, akkor bűnbocsánathoz vezethet. A szabadulás ugyanis Isten ajándéka. Boldogok, akiknek az Úr megbocsátotta bűneit, akinek betakarta gonoszságát.” A lelkiismeret furdalással élő sohasem lehet boldog. A boldogsághoz csak Isten irgalma juttathat el. „Vigadjatok és ujjongjatok, igazak, az Úrban, és örvendezzen minden tiszta szívű.” A vidámság, a boldogság felé számunkra az első lépes a tiszta szív, amihez a bűnbánat vezet. Ehhez akkor jutunk el, ha bűnösnek valljuk magunkat.
Testvérem! Ma úgy látjuk, kevés a boldog ember. Ennek egyik oka – szerintem – hogy megfogyatkozott a megbocsátó Krisztusba vetett hit. Kevesen állnak sorba a gyóntatószék előtt. Pedig a mai zsoltár válaszban így imádkozunk: „Te vagy, Uram, menedékem, a szabadulás örömével veszel körül engem.” ÉLJÜNK TEHÁT JÉZUS AJÁNDÉKÁVAL, A BŰNBÁNAT SZENTSÉGÉVEL!
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.