Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.« A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem bűnösnek.« Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Lk 18,9-14

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor
betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már
megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett,
és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben
megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval
dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember
szamaritánus volt.
Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem
akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá
fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Lk 17,11-19

Abban az időben az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: »Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.« Nem ezt mondja-e inkább: »Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?« S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.”

Lk 17,5-10

Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta: „Volt egy gazdag
ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy
Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna
az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki.
Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt,
és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről
Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd
el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban.« »Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó
dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt
vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék
tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon
hozzánk átjönni senki.« »Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai
házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide
jussanak a gyötrelmek helyére.« Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak
prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De
ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.« Ő azonban így
felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is
fel valaki, annak sem hisznek.«”

Lk 16,19-31

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag
ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához
hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem
maradhatsz tovább intézőm.« Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek,
ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom
már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az
intézőségből.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az
elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt
mondta neki: »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán
megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott
a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.« Az úr dicsérte a
hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a
világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis
mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is
hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi
értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga
sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy:
ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a
mammonnak.”.

Lk 16,1-13