agonasgergely bejegyzései

ÉVKÖZI XV. VASÁRNAP

Abban az időben: Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket:
„Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a Nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott,
és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta. Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet!
Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki
meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Mt 13,1-11.16-23

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 17. vasárnap

Testvéreim! Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok; teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent áthat és mindenben benne van.

(Ef 4,1-6)

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Pünkösdvasárnap

Testvérem! Ha felületesen gondolkodunk – úgy hihetjük – az Oltáriszentségnek és Pünkösdnek nem sok köze van egymáshoz. Az első évezredben nem így gondolták, hiszen a Fiú és a Szentlélek egy Isten két személye. Azt is láthatjuk, hogy a pap a szentmise két részében is osztogat: Az elsőben a Lélek üzenetét, a másodikban pedig Krisztus testét. Érthető tehát, hogy a középkorban gyakori volt a galamb formájú tabernákulum. (Ma ilyent láthatunk a ciszterci nővérek érdi altemplomában.)

A mai áldozási ének Pünkösd ünnepéről szól és a szentmise olvasmányának részlete: „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és hirdették Isten nagy tetteit, alleluja.” (ApCsel 2,4.11) Erről Rajz Mihály atyánál egy sokatmondó elmélkedést találtam: «Különösen a szentáldozások után fokozódik fel bennem a Szentlélek várása. Amikor közeledben vagyok, a legégetőbb a szomjúságom az igazság és a szeretet Lelke után. Az örök lámpa vörös izzásában a szétoszló tüzes pünkösdi nyelvek egyikét érzem izzani fölöttem.» A Lélek pedig – Krisztussal együtt – mindig arra ösztönöz, hogy hirdessük az örömhírt, „Isten nagy tetteit.”

Testvérem! Az Isten – a Szentlélek és az Eukarisztia – lakást szeretne venni bennünk. Akkor leszünk ’megszállottak’, ha beengedjük őket lelkünk ajtaján. Ma tehát mindkettőjük előtt tárjuk ki szívünk kapuját. SZENTLÉLEK ÚRISTEN! TE KÖZREMŰKÖDTÉL A MEGTESTESÜLÉSBEN ÉS TE SZENTELED MEG ÁLDOZATI ADOMÁNYAINKAT IS. TÉGY MINKET ’MEGSZÁLLOTTAKKÁ’, HOGY ÁLTALUNK IS TUDD ALAKÍTANI A MAI VILÁGOT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA, Anyák napja

Testvérem! Vajon, amikor Jézus az emmauszi tanítványokkal megtörte a kenyeret, az utolsó vacsorához hasonlóan Eukarisztiát végzett? A Biblia magyarázók vitáját most nem dönthetjük el. Mindenesetre a liturgia annak tekinti, hiszen a mai szentmise áldozási énekében ezt imádkozzuk: „A tanítványok felismerték az Úr Jézust a kenyértöréskor, alleluja.” (Lk 24,35) A tanítványok magatartásáról való elmélkedés segítsen minket abban, hogy mi is felismerjük az Urat a szentmisében.Nagy szent Gergely pápa az emmauszi tanítványokról elmélkedve ezt prédikálta: «Asztalt terítenek, kenyeret és ételt szolgálnak fel. Amikor az Írásokat magyaráztad, nem ismertek fel, most viszont felismernek a kenyértörésben. Amikor parancsaidról hallottak, elméjük nem világosodott meg, amikor megtartják parancsodat, azonnal minden világossá válik előttük. Ó Uram, ha meg akarom érteni, amit tőled hallok, azonnal át kell ültetnem a gyakorlatba.» Testvérem! A szent pápa több mint 1400 évvel ezelőtt tanított így. Most, a XXI. században is ugyanezt kell megvalósítanunk. Az eukarisztikus lakoma az önátadásról szól. (Értetek adatik.) Ha mi is áldozatot hozunk, akkor fogjuk felismerni őt, akkor fogunk valóban találkozni Jézussal a szentáldozásban. A KENYÉR SZÍNÉBEN JELEN LEVŐ MESTEREM! SEGÍTS, HOGY BŰNEIM (=HELYTELEN GYAKORLATOM) NE ZÁRJÁK LE LELKI SZEMEMET. A SZERETET-KÖZÖSSÉGET MEGVALÓSÍTVA – AKARATOD SZERINT – TESTVÉREIMMEL EGYÜTT MINDIG FELISMERJELEK TÉGED. [M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 5. vasárnap

Testvérem! A hegyi beszéd szent Máté evangéliumában a nyolc boldogsággal kezdődik. Sok szentírás-magyarázó ezt az evangélium «Magna Cartá»-jának – alaptörvényének – szokta nevezni. Jézus jelen időben mondta a boldogságokat. Ebből egyértelmű, hogy azokat nemcsak az örök üdvösségben, hanem már most is meg kell élnünk. Lehetőségünk erre legjobban a szentmisében, a szentáldozásban van. A mai szentmise áldozási éneke ezért idéz belőle: „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,5-6)

Sok szomorú ember van. „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” Jézus örömhírt hozott, melynek lényeges része az, hogy velünk az Isten: Emmánuel. A vigasztalás, az együttlét legjobban az Eukarisztiában, a szentáldozásban valósul meg. Ez eszünkbe juttathatja azt a gondolatot is, hogy a szenvedés összeegyeztethető Isten atyai szeretetével. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” Jézus az Igazság (Jn 14,6), akire szomjazunk. A kereszten Üdvözítőnk oldalából vér és víz folyt ki. (Vö.: Jn 19,34) Az Eukarisztia, a szent Test és Vér által Vele telünk el.

Testvérem! Ha valakinek nincs étvágya, az beteg. Az éhezés, a szomjazás életjelenség, mely növekedésünket szolgálja. Vágyakozzunk a szentáldozásra! URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM, HOGY ÉHSÉGEMET BETÖLTÖD ÉS SZOMORÚSÁGOMBAN MEGVIGASZTALSZ. AZ EUKARISZTIÁBAN VELED VALÓ TALÁLKOZÁS LEGYEN MINDIG ÉLETEM FORRÁSA! [M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.