Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag
ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához
hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem
maradhatsz tovább intézőm.« Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek,
ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom
már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az
intézőségből.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az
elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt
mondta neki: »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán
megkérdezett egy másikat: »Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« – hangzott
a válasz. »Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat.« Az úr dicsérte a
hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a
világosság fiainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis
mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is
hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi
értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga
sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy:
ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a
mammonnak.”.

Lk 16,1-13