Horváth Ágoston bejegyzései

Évközi 28. vasárnap

Testvérem! A mai áldozási ének a 33. zsoltárból való: „Jómódúak éheznek és nyomorognak; aki Istent keresi, az nem szenved hiányt a jóban.” (11. vers) Szent Ágoston, az egyik nagy nyugati egyházatya (+430) ezt a zsoltárt magyarázva, elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy versünket «lelki javakra értsd». Aki nem így érti, «azt a botránkozás hurokkal fojtja meg». Mindennek pedig az az alapja, hogy az igazi értékek «nem szemmel láthatók, hanem szívvel».
Jómódúak éheznek és nyomorognak.” A gazdagok gyakran nem ismerik Jézus szavát: „Én vagyok az égből alászállott kenyér” (Jn 6,41), és „boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek” (Mt 5,6). Mert ők a látható értékeket keresik, s nem találják meg az igazi értékeket. De remélem, mi a láthatatlan értékeket keressük: „Aki Istent keresi, az nem szenved hiányt a jóban.” Mesterünk egyértelműen megmondta: „Senki sem jó, csak egyedül az Isten” (Lk 18,19). Mi csak kenyeret látunk, de tudjuk, az Isten Fiával találkozunk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Akkor pedig semmiben sem lehet hiányunk.
Testvérem! Ezt is szent Ágostonnál olvastam: «Én a lelki javakat nem látom! – Látja, aki szereti azokat.» Lássunk tehát a szív szemével! Így Istennél nem szenvedünk semmiben sem hiányt. Jó Pásztorom! Vezess a láthatatlan értékek felé, mert a látható mulandó, a láthatatlan pedig örök érték. Lássalak meg a Kenyér színében és Veled találkozva teljek el minden jóval.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 27. vasárnap, Hálaadó nap a termésért

Testvérem! Amikor anyagot kerestem a mai gondolathoz, Damaszkuszi szent János (+749) egyik mondatára leltem: «Mivel egy kenyérben részesedünk, Krisztus egy testévé válunk, egy vérré, és Krisztusba épülve egymásnak tagjai leszünk.» Ez a mondat a mai áldozási ének lényegére világít, mely így szól: „Egy kenyér és egy test vagyunk mi sokan, mindnyájan, akik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk” (Vö.: 1Kor 10,17)
Mindig élt az emberekben az a vágy, hogy Isten asztalához letelepedhessenek. „Mindnyájan, akik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk.” Már a jeruzsálemi templomban bemutatott áldozat egy részét visszakapták az áldozat-felajánlók. Ők úgy gondolták (a pogányok is, amikor áldozatot mutattak be), hogy amikor ezt elfogyasztják, akkor Isten asztalánál foglalnak helyet. Mindez nálunk a szentmisében valóságosan megtörténik. „Egy kenyér és egy test vagyunk mi sokan, mindnyájan.” A közös étkezés, áldozás gyümölcse egyértelmű. Így válunk Krisztus titokzatos testévé, az Egyházzá.
Testvérem! A szentmise első neve a kenyértörés volt. «A kenyeret házaknál törték meg»
(ApCsel 2,46). Az áldozás előtti kenyértörés mintegy tapasztalhatóvá tette, hogy Krisztus titokzatos testének, egymásnak tagjai vagyunk. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY VELED, TESTEDDEL TALÁLKOZHATOM. A TESTED UGYANIS A KENYÉR, AZ EUKARISZTIA ÉS A TE TITOKZATOS TESTED AZ EGYHÁZ IS. VEZESS MAGADHOZ KÖZELEBB EZEKKEL A TALÁLKOZÁSOKKAL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.