Horváth Ágoston bejegyzései

Húsvét 5. vasárnapja

Testvérem! Egyes biblikus tudósok «holt biztosak» abban, hogy a János evangéliumban szereplő mondatokat, amelyek így kezdődnek: „Én vagyok…”, maga Jézus mondta szó szerint. A mai áldozási ének így kezdődik. Lehet, hogy Jézus nem szó szerint ezt mondta, de amire tanít, az biztosan igaz. „Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők – mondja az Úr. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz, alleluja.” (15,1.5)
A szőlővesszők az életnedvet a szőlőtőkétől kapják. „Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők – mondja az Úr”. Amikor a szőlőtő a szőlővesszőt táplálja: ez a szentáldozás. Találkozunk a Szeretettel. „Aki bennem marad és én őbenne.” Ez a szoros kapcsolat, nemcsak a szentáldozás pillanatát, hanem egész életünket jelenti. Szent Ágoston ugyanis ezt mondja: «Egy valamit (azaz amit az Isten) akarok, amennyiben benned vagyok, és valami mást akarok, amennyiben még ebben a világban vagyok.» A benne maradásnak egyértelmű a következménye: „az bő termést hoz.” A krisztusi természetfeletti élet csak Krisztus segítségével lehetséges.
Testvérem! Tudjuk, hogy a szőlővessző magában nem tud termést hozni. Alázatos szívvel igyekezzünk tehát minél gyakrabban áldozni, megélni azt, hogy beoltódtunk az igazi szőlőtőkébe. URAM JÉZUS! TE VAGY A KIPUSZTÍTHATATLAN ÉLETFORRÁS – ahogyan Prohászka püspök atya mondja. KÖSZÖNÖM, HOGY AKÁRHÁNYAN, AKÁRHÁNYSZOR, AKÁRMIKOR FORDULHATUNK HOZZÁD. ADD, HOGY EGYRE SZOROSABB LEGYEN VELED KAPCSOLATOM!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 4. vasárnapja, Jó Pásztor vasárnapja

Testvérem! Ma jó Pásztor vasárnapján eszünkbe juthatnak a katakombákban ma is fellelhető jó Pásztor képek. Ezek az ábrázolások elődeinket ugyanúgy mély érzésekkel tölthették el, mint minket a Jézus Szíve, vagy az Isteni Irgalmasság képei. Szunyogh Xavér OSB atyánál erről a vasárnapról ezt olvastam. «Hálásnak kell lennünk, mert Nagypéntek után nem kell nekünk magyarázni, ki az a jó Pásztor, aki életét adja juhaiért
Ezt a hálás lelkületet tükrözi mai szentmisénk áldozási éneke is: „Feltámadt a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért, alleluja.” Nagyon fontos megállapítással kezdődik énekünk: „Feltámadt.” Él most is, azaz velünk van. Jézus most is jó Pásztorként tevékenykedik. Ma is táplálja nyáját az Eukarisztia által. Feltámadni csak az tud, aki meghalt. Ő az, „aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért.” Konkrétan értem is, hiszen szent Pál ezt írja: «Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és feláldozta magát értem» (Gal 2,20). Ezt az áldozatot jelenítjük meg minden szentmisében. «Ez az én testem, mely értetek adatik.»
Testvérem! A jó Pásztor hasonlat a szeretet és az odaadás jelképe. Ha Jézus testével táplálkozunk, ő bennünket magához hasonlóvá alakít. Szeretetből nekünk is áldozatot kell hoznunk tehát testvéreinkért. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY MA IS MAGADDAL TÁPLÁLSZ. FORMÁLJ MAGADHOZ HASONLÓVÁ, HOGY KÉPES LEGYEK AKÁR AZ ÉLETEMET IS FELÁLDOZNI BÁRÁNYAIDÉRT, HISZEN ENGEM IS MEGHÍVTÁL PÁSZTORAID KÖZÉ.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság Vasárnapja

Testvérem! Jézus világosan hirdeti, hogy ő a Jó Pásztor, aki az elveszett bárány után megy. (Vö.: Lk 15,4k) A mai evangélium, ennek gyakorlati bemutatása, hiszen a feltámadt Üdvözítő a kétkedő, hitetlen Tamást felkeresi. Szentmisénk communiója erről énekel: „Nyújtsd ki a kezedet, tedd a szegek helyére, és ne légy hitetlen, hanem hívő, alleluja.” (Vö.: Jn 20,27) Jézus jóságosan fordul apostola felé és segíti őt, hogy rátaláljon a hitre.
A zsidó levél tanúsága szerint: «A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.» (11,1) Tamásnak nem volt elég, hogy ismerte Jézus csodáit és jövendöléseit, mégsem bízott Krisztus feltámadásában. „Nyújtsd ki a kezedet, tedd a szegek helyére.” Jézus segítségével – bár csak a feltámadt embert látja – mégis elhiszi istenségét. Tamáshoz hasonlóan minket is megkísért a hitetlenség az Eukarisztiával kapcsolatban? Bár Mesterünk megígérte, hogy ételül adja nekünk szent testét (Jn 6,27), és az utolsó vacsorán meg is tette ezt (Lk 22,19), mi mégis nehezen hiszünk. Ezért most nekünk is mondja: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.
Testvérem! Ha csak testi szemünkkel nézünk, akkor megragadunk nagypénteknél és ez könnyen depresszióhoz vezethet. Merjünk a hit szemével nézni, mert akkor a Húsvét öröme lesz a miénk. Így megláthatjuk, hogy Jézus valóban velünk maradt, most is itt él velünk. URAM JÉZUS! ÉN CSAK EGY DARAB KENYERET, OSTYÁT LÁTOK TESTI SZEMEMMEL. SEGÍTS, HOGY SZENT TAMÁSSAL ÉN IS KI TUDJAM MONDANI: „ÉN URAM, ÉN ISTENEM!” (Jn 20,28)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

HÚSVÉTVASÁRNAP, URUNK FELTÁMADÁSA

Testvérem! A zsidó nép húsvéti vacsorája a húsvéti bárány feláldozásával kezdődött. Ezután vérével megkenték az ajtó szemöldök- és félfáit, majd elköltötték a lakomát. (Vö.: Kiv 12) Szent Pál ehhez az eseményhez hasonlítja húsvéti ünnepünket, amikor ezt írja az első Korintusi levélben: „Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével, alleluja.” (5,7-8) Ez a mai áldozási énekünk.
Az áldozat-bemutatás Nagypénteken megtörtént: „Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták.” Értünk adta testét és vérét. A választott nép a húsvét ünnepe után egy hétig kovásztalan kenyéren élt. (Kiv 13,7) „A tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.” A kovász a bűn jelképe. (Vö.: Mt 16,6.11k) Ha Jézussal étkezem, nekem is tisztának és igaznak kell lennem. A tiszta szív alatt természetesen a bűnből «feltámadt» szívet értjük.
Testvérem! Szent Pál szerint húsvétunkat ünnepi lakomával illik ünnepelnünk: „Ünnepeljünk, alleluja.” Az ünnephez hozzátartozik a közösség, az ének és a lakoma. Légy gyakran velünk, hogy meg tudd élni a közösséget! Szíved túlcsorduló örömével zengd velünk állandóan az alleluját! A terített asztalról pedig vedd magadhoz a kovásztalan kenyeret! MENNYEI ATYÁNK! SZÍVBŐL MEGKÖSZÖNÖM NEKED, HOGY FIADAT ÉRTEM ADTAD. MERJEK HASONLÍTANI HOZZÁ, A HÚSVÉTI BÁRÁNYHOZ ABBAN IS, HOGY ÉN IS ÁLDOZATOT HOZOK TESTVÉREIMÉRT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja

Testvérem! Virágvasárnap másik neve: az Úr szenvedésének vasárnapja. Ezért minden évben az egyik szinoptikus evangélium passióját olvassuk fel ezen a napon. Idén Szent Máténál arról hallunk, hogy Jézus háromszor is imádkozott az Atyához, míg tanítványait elnyomta az álom. (Vegyük észre, hogy a háromszoros alkalom a teljesség, a tökéletesség kifejezője.) A második imát – ami a mai nap áldozási éneke – a Máté evangélium így írja le: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.” (26,42)
Atyám!” Jézus a nekünk tanított imában is így szólítja meg Istent. Ne lepődjünk meg ezen, hiszen az Atya ezt mondta Jézusnak – ahogy a színeváltozás történetében olvassuk – «Ez az én szeretett Fiam, akiben
kedvem telik.» (Mt 17,5) Ebből a kölcsönös szeretetből egyértelműen következik: „Ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.” Az Eucharisztia Szent Ágoston szerint «vinculum caritatis», ami magyarul azt jelenti: «a szeretet bilincse». Amikor szentáldozáskor a végtelen szeretettel találkozunk, a mi imánk is csak Jézus imája lehet: „Legyen akaratod szerint.”
Testvérem! Az Oltáriszentség, a szentmise (=a keresztáldozat megjelenítése) gyümölcse. Így minden szentáldozáskor eszünkbe kellene jutni annak, hogy Isten, Jézus mennyire szeret minket. Erre válaszunk csak a Miatyánk harmadik kérése lehet: URAM JÉZUS! LEGYEN MEG A TE AKARATOD! A VELED VALÓ TALÁLKOZÁS ÚJRA ÉS ÚJRA GYÚJTSA LÁNGRA SZÍVEMET!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 5. vasárnapja (Fekete vasárnap)

Testvérem! A mai szentmise áldozási éneke – a Jeromos biblia-kommentár szerint – «valószínűleg általánosan ismert közmondás volt». Szent Pál is felhasználja az első korintusi levelének 15. fejezetében (36. vers). Ez a mondás nagyszerűen ábrázolja Jézus halálának teológiai mélységeit. „Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24-25)
A mondás igazságát mindennapi életünkben is tapasztaljuk. Pl. az orvos kezünk vagy lábunk betegségénél így figyelmeztet: Túlzottan ne kíméld magad, mert állapotod rosszabbra fordulhat. Jézus is nagyon fontosnak tartja, mert megerősítéssel vezeti be: „Bizony, bizony mondom nektek.” Jézus élete ugyanis teljes önfeláldozás, teljes önátadás volt. „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad.” Urunk az Oltáriszentség alapításával is önfeláldozását valósítja meg: velünk marad. „De ha elhal, sok termést hoz.” Jézus halálának nem az a következménye, hogy elveszítjük Őt. Az áldozás által bennünk most is termést hoz.
Testvérem! Akik Mesterünkkel találkozunk a szentáldozásban, szükséges, hogy hasonlítsunk Hozzá. Vegyük ezért komolyan az Egyház figyelmeztetését: Haljunk meg a bűnnek, hogy Krisztussal élhessünk! URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM, HOGY TUDHATOM: A KERESZTÚT A FELTÁMADÁSHOZ VEZET. ADJ BÁTORSÁGOT, HOGY MERJEK HASONLÍTANI AZ ELHALÓ BÚZASZEMHEZ ÉS A SZENTÁLDOZÁSBAN KAPOTT ERŐ ÁLTAL ÉLETEM MINDIG GYÜMÖLCSÖT TEREMJEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 4. (laetare) vasárnapja

Testvérem! A Zsoltárok könyvében hat olyan zsoltárt találunk, melyet «Sion himnusznak» (= jeruzsálemi templomot dicsőítő ima) neveznek. Közéjük tartozik a 121. zsoltár is. Ez a zsoltár zarándok ének is, így könnyen eszünkbe juttatja a mennyei Jeruzsálemet, melyet mi is szívesen dicsőítünk és ahová szeretnénk is eljutni. Ezekre gondolva imádkozzuk mai áldozási énekünket, mely az említett zsoltár két verse: „A szent város szilárdan áll: biztos védelmet nyújt mindenkinek. Oda vonulnak az Úr választottai, hogy magasztalják az Úr nevét.” (3-4)
Jeruzsálem nemcsak impozáns méreteivel és szépségével nyűgözte le az oda zarándoklókat, hanem szent jellegével is, hiszen itt volt Jahve egyetlen temploma. „A szent város szilárdan áll: biztos védelmet nyújt mindenkinek.” Mennyire fontos lenne, hogy mi is ráébredjünk, egyetlen biztos pont van világunkban: az Oltáriszentségben jelen levő Krisztus. Ebbe az egyetlen templomba kellett a zsidó férfiaknak évente háromszor elzarándokolniuk. (Vö.: MTörv 16,16) „Oda vonulnak az Úr választottai, hogy magasztalják az Úr nevét.” Nekünk is egyetlen Közvetítőnk van. (Vö.: 1Tim 2,5) Menjünk tehát az Eukarisztiához, Krisztusunkhoz.
Testvérem! Mai zsoltárunk első sora a zarándokok öröméről beszél. Időszerű nagyböjt öröm-vasárnapján erre gondolnunk. Ez az öröm tölthet el bennünket is, hiszen az Úrban való öröm a mi erősségünk. (Vö.: Neh 8,10) Ma imádkozzuk együtt a zsoltár-orációban található mondatot: ADD URUNK, «HOGY MÍG SZÍVÜNK EGÉSZ BUZGÓSÁGÁVAL ÁLDJUK NEVEDET, MENNYEI JAVAIDAT ELÉRHESSÜK.»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 3. vasárnapja

Testvérem! Két évvel ezelőtt, amikor a szentmise kezdőénekéről elmélkedtünk, már említettem, hogy a mai vasárnap az első skrutínium (a katekumenek hitének megvizsgálása) napja. Ekkor vágyaikkal is tisztában kellett lenniük. A mai áldozási ének ezt a kérdést veti fel. A 83. zsoltár – amiből a communiot vesszük – feliratában ez áll: «Vágyódás az Úr temploma után.» Nézzünk szembe mi is vágyainkkal a mai áldozási éneket imádkozva: „A veréb is otthont talál magának, és fészket a gerle, ahová fiait helyezze; én a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!
Szent Ágoston erről a zsoltárról elmélkedve ezt írja: «Házat maradandónak választanak, fészket egy időre raknak.» Hosszú és rövid távú vágyaim között mennyire szerepel Isten oltára, azaz a szentmisén való részt vétel és a szentáldozás? A zsoltáros szerint így helyes vágyakozásunk: „Én a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!” Szent Ágoston szerint ez «azt jelenti, hogy aki kormányzol engem, aki megteremtettél engem.» Mennyire mélyedtünk el mi Istentől való függésünk gondolatában? Életünknek, vágyainknak helyes irányt csak úgy adhatunk, ha nem feledkezünk el teremtett voltunkról.
Testvérem! A 83. zsoltárt a zarándoklók énekelték, akik Jeruzsálem, az Isten városa felé tartottak. Mi – amikor ma a szentáldozáshoz vonulunk – ugyan ezt tesszük. Igyekezzünk szívünk mélyén rendet teremteni, vágyainkat Mesterünk felé irányítani. JÉZUSOM! FOGLALD LE SZÍVEMET, ERŐSÍTSD VÁGYAIMAT, HOGY MINDIG A LÉNYEGRE, A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSRA VÁGYAKOZZAK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 2. vasárnapja

Testvérem! Nagyböjt második vasárnapján minden évben Jézus színeváltozását olvassuk az evangéliumban. A, B és C évben a Mt, Mk és Lk evangéliumában leírt változatban. Érthető tehát, hogy mai áldozási énekünk is erre a jelenetre utal: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” (Mt 17,5) A mennyei Atya kijelentése két szentírási szakaszra mutat: Az egyik Jézus keresztségének a jelenete (Mt 3,17), a másik pedig Mózes szavai:«arra hallgass». (MTörv 18,15)
Az imádság első része a mennyei Atya tanúságtétele: „Ez az én szeretett Fiam.” Igaz ez az Oltáriszentségre is. Ez a szeretett Fiú, aki feláldozta életét (testét) minden emberért. „Fiam, akiben kedvem telik.” A szentáldozásban mi Jézust vesszük magunkhoz. Az Ő vonásai lelkünkbe vésődnek, mert ez a táplálék minket alakít. Igyekezzünk egyre jobban hasonlítani hozzá, hogy Istennek bennünk is kedve teljék. „Őt hallgassátok!” A kinyilatkoztatás teljessége a Fiú. Teremtőnkhöz általa juthatunk el. Igaz ez a szentmise mindkét részére. Az «Ige-liturgiában» ez egyértelmű. De az «áldozati-liturgiában» is igaz ez. Mesterünk szava ugyanis az Oltáriszentségre is vonatkozik: «Aki engem lát, az látja az Atyát is.» (Jn 14,9) Az Eukarisztia az Atyához vezet minket.
Testvérem! Az Eukarisztiával történt csodákat hasonlíthatjuk Jézus színeváltozásához. Ha mi nem is tapasztaljuk meg Krisztus jelenlétét a kenyér színében csodák által, a hit legyen kapaszkodónk ezen az úton. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY VELED TALÁLKOZHATOM MINDEN SZENTMISÉBEN. EZEK A TALÁLKOZÁSOK ALAKÍTSANAK ENGEM IS «SZERETETT FIADDÁ»!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 1. vasárnapja

Testvérem! Mai áldozási énekünk a szentmise evangéliumára utal, hiszen abban nagyböjt első vasárnapján mindig Jézus megkísértéséről hallunk. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” (Mt 4,4) Jézus válasza, amelyet a Sátán próbálkozására ad, egyértelművé teszi, hogy az élethez élelemre, mindennapi kenyérre van szükségünk. (Vö.: a Miatyánk ima és a kenyérszaporítás) De Jézus arra is céloz, hogy az örök életet sem nyerhetjük el táplálék nélkül.
Mesterünk Mózes ötödik könyvéből (8,3) idézi ezt a mondatot, amelyet mai szentmisénkben éneklünk. Ott a pusztai vándorlás alatt ajándékba kapott mannát emlegetik: „kenyérrel él az ember.” De ez csak a biológiai élethez elég, csak pár évtizedre tud energiát adni. Mi többet szeretnénk: az ember „minden tanítással is él, amely az Isten szájából származik.” Amit Krisztus átváltoztató szavaival tanít, az örök életre vezethet minket. Az Eukarisztia vétele az örök élet felé segít és erőt ad a kísértések elleni küzdelemhez.
Testvérem! Prohászka püspök atya az áldozási ének mondatáról elmélkedve ezt írja: Ha lelkületünk földhöz tapad, «a belső elszárad a külsőtől». (Elmélkedések az evangéliumról) Ne vesszünk el a hétköznapok világában, hanem készüljünk az örök életre. URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM NEKED, HOGY NEM KELL KERESNEM AZ ÖRÖK ÉLET KENYERÉT. TE MEGAJÁNDÉKOZTÁL VELE. SEGÍTS, HOGY ÉLJEK IS EZZEL AZ AJÁNDÉKODDAL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.