Horváth Ágoston bejegyzései

Húsvét 4. vasárnapja, Jó Pásztor Vasárnap

Testvérem! A 117. zsoltárt – mint válaszos zsoltárt – Húsvét óta már harmadszor énekeljük. A biblikusok szerint ez a zsoltár alapvetőleg hálaadó zsoltár. Nem csodálhatjuk tehát, hogy mind Húsvét vasárnapján, mind Húsvét 2. vasárnapján a hálaadás gondolata már felmerült. A ma idézett résznek is központi gondolata a hálaadás.
Hálás lelkületből fakad a bizalom is. „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bizakodni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint hatalmasokban reménykedni.” Aki emberekben, még ha hatalmasokban is bizakodik, könnyen pórul járhat. A Húsvét – a megváltás – mutatja, hogy az járhat biztos úton, aki az Úrra, Istenre alapozza életét. „Hálát adok, mert meghallgattál engem, te lettél az én szabadítóm.” Természetes, ha Isten meghallgatott, akkor én hálát adok. Ez a vers Mózes hálaadó énekének egy mondatára nagyon hasonlít, amelyet a Vörös tengeren való átkelés után énekeltek. (Vö.: Kiv 15,2) Legyen számunkra is élményszerű a bűnből való szabadulás, mint a zsidóknak Egyiptom elhagyása. „Hálát adok néked, te vagy Istenem, magasztallak, Istenem, téged.” Ha a hála szívünkből fakad, akkor Istenhez való tartozásunkat jelzi. Igaz lesz, ahogyan Sík Sándor fordítja a 62. zsoltár elejét: «Isten, te vagy én Istenem».
Testvérem! A zsidó hagyomány szerint az utolsó «Hallel zsoltárt» a Jeruzsálem kapujához érkező zarándokok felváltva énekelték. Húsvét ünnepéhez kapcsolódva, mi is a megérkezés, a biztonság és a beteljesedés érzését élhetjük át. VEZESSEN MINDEZ MINKET IS E ZSOLTÁR ÖSSZEFOGLALÓ GONDOLATÁHOZ: ADJUNK HÁLÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 3. vasárnapja

Testvérem! A mai válaszos zsoltár a negyedik zsoltár részlete. Az ehhez a
zsoltárhoz az első évezredben írt «zsoltároráció» így hangzik: «Hallgass meg
minket, Urunk, és könyörülj rajtunk szorongattatásunk idején, s ki egyedül
művelhetsz csodát népedben, adj lelki vígasságot nekünk, kiket jövendő
ajándékaid biztos reménységébe helyeztél.» Szent Ágoston ugyancsak erről a
zsoltárról elmélkedve a biztos remény alapjának Jézus feltámasztását tartja.
A feltámadásra utaló vers így hangzik: „Tudjátok meg: Az Úr csodásan
megmenti hívét; meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.” Ha az Úr Mesterünket
feltámasztotta, akkor megalapozott a reményünk, hogy minket is meghallgat,
feltámaszt. „Midőn segítségül hívtalak, meghallgattál engem, igazságom Istene.”
Ha igazságom Istentől való, helyes úton járok, bizalommal fordulhatok Atyámhoz.
Biztos lehetek abban, hogy figyel rám. „Szorult helyzetemben megsegítettél
engem; könyörülj rajtam, és hallgasd meg imámat.” Ez az Emberfiával szó szoros
értelemben megtörtént. Isten velünk is csodát tud művelni.
Testvérem! A negyedik zsoltárt a zsolozsmában a szombat esti
kompletóriumban (lefekvés előtti ima) imádkozzuk, mert ez a vers is itt található:
Alig térek nyugovóra, békében elalszom, mert egyedül te adsz nekem
biztonságot, Uram.” Minden elalvás egy kicsit a halálra figyelmeztet
bennünket. De Krisztus feltámadt. Valóban békében nyugodhatunk, hiszen
nemcsak reggeli felébredésünkben bízhatunk, hanem bűneinkből is
feltámadhatunk. Isten meghallgat, feltámadás. EZ AZ ÖRÖM IRÁNYÍTSA MINDIG
ÉLETÜNKET, DE MOST A HÚSVÉTI IDŐBEN KÜLÖNÖSKÉPPEN!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 2. vasárnapja, fehérvasárnap, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Testvérem! Húsvét ünnepének nagyságát Nazianzi szt. Gergely
(+390) így írja le: «Húsvét az ünnepek ünnepe. Oly mértékben múl felül
mindent, mint a Nap a csillagokat.» Ezért legnagyobb ünnepünket – a
zsidó hagyományt követve – nyolc napon át ünnepeljük. Ma is
Húsvét van tehát. A nyolcadik, a mai napot «Fehér vasárnapnak» (az
újonnan kereszteltek miatt), vagy «Irgalmasság vasárnapjának» (a
megváltásra gondolva) nevezzük. A válaszos zsoltárban – a múlt
vasárnaphoz hasonlóan – az utolsó «Hallel zsoltárból» éneklünk
verseket.
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad.”
A választott nép szabadságát Istennek köszönheti. Ennek alapja az Úr
irgalma (más fordítás szerint szeretete). Helyes magatartásunk ezért
csak a hálaadás lehet. Ez a mi feladatunk is. Akkor tesszük ezt meg,
ha együtt ünnepelünk: „Mondják, akik félik az Urat, mivel irgalma
örökké megmarad.” Az ünneplés oka egyértelmű: „Megfenyített az Úr és
megpróbált, de nem adott halálra engem.” Igazából a fenyíték, a
megpróbálás a babiloni fogság volt. Úgy szokták magyarázni, hogy ez a
bűn szimbóluma. E fölött győzedelmeskedett Jézus, amikor legyőzte a
halált.
Testvérem! Húsvét napját az Úrnak köszönhetjük. Igaz tehát a
zsoltáros szava: „Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk
rajta.” A húsvéti öröm kifejezést tehát ne csak megszokásból mondjuk,
hanem vegyük komolyan, ahogyan Nehemiás könyvében olvassuk: «Az
Úrban való örvendezés a ti erősségetek.» (8,10) A FELTÁMADOTTBA
VETETT HIT VEZET EL MINKET A TELJES ÖRÖMRE. (Vö.: Jn 17,13)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

Testvérem! A választott nép liturgiájában nagy ünnepeken igen gyakran az ún. «Hallel zsoltárokat» (112-117) énekelték. (Ezt tették a húsvéti Bárány-lakomán is.) E zsoltárok fő gondolata az Isten-dicsőítés és a hálaadás. Egyházunk – tanulva az ószövetségi választott néptől – legnagyobb ünnepünkkor, Húsvét ünnepén, az utolsó «Hallel zsoltárt» énekli válaszos zsoltárként.
Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: az Úrnak jobbja fölemelt engem.” A fölemelés, a feltámadás Isten műve. Az Úr a bűn méregfogát, a halált is legyőzte; visszahívta Jézust a halálból. Ez ránk, Krisztusban hívőkre is igaz. (Vö.: Jn 11,25) Ha Krisztust követjük, mi is hirdetjük a feltámadást, az örök életet. „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr nagy tetteit.” A következő verset többször is idézi az Újszövetség: „A kő, amelyet az építők félredobtak, íme, az vált szegletkővé.” Az építők itt a választott nép elöljáróit jelentik. Ők alkalmatlannak tartották, mégis Jézus fontossá, szegletkővé vált Isten országában. (Vö.: Ef 2,20)
Testvérem! Az utolsó «Hallel zsoltár» következő verse így hangzik: „Mindezt az Úr vitte végbe, csodálatra méltó a mi szemünkben.” Az Atya tette ezeket, valóban van miért hálát adnunk. Az Úr cselekedete igazán csodálatra méltó, tehát dicsőítenünk kell Őt. HÚSVÉT ÜNNEPÉN NE CSAK IDÉZZÜK A «HALLEL ZSOLTÁRT», HANEM ALAPGONDOLATA SZERINT DICSŐÍTSÜK ISTENT ÉS ADJUNK IS HÁLÁT NEKI!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Virágvasárnap, Az Úr szenvedésének vasárnapja

Testvérem! A mai szentmise olvasmányában Izaiás próféta
jövendölését olvassuk a Megváltó szenvedéséről. A Passió pedig a
beteljesedésről szól. Maga Jézus mondja (Vö.: Lk 24,44), hogy be
kellett teljesedni mindannak, amit róla a prófétáknál és a Zsoltárokban
jövendöltek. Mai válaszos zsoltárunk is (21.) tartalmaz messiási
jövendöléseket. Erősítse meg hitünket annak ténye, hogy amit a
Megváltóról jövendöltek, az Krisztusban valóban beteljesedett.
„Aki csak rám néz, mind kinevet, elhúzza száját, fejét csóválja.” A
beteljesedést Máté evangéliumában így olvassuk: „Akik arra jártak,
káromolták őt, bólogattak a fejükkel” (27,39). „Az Úrban remélt, hát
mentse meg, ha szereti őt, szabadítsa meg.” Kicsit később, ugyancsak
Máténál találjuk: „Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha akarja”
(27,43)! „Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhatom minden
csontomat.” A hitetlen Tamás Húsvét vasárnap ezt mondja: „Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (Jn
20,25)! „Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.”
Ez is megtörtént (Vö.: Jn 19,23k). „Vessünk rá sorsot, kié legyen” (24)!
Ezek a sorok magukért beszélnek, megalapozzák hitünket.
Testvérem! Válaszos zsoltárunk válasza is ennek a zsoltárnak az eleje:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mesterünk kiáltott fel így a
kereszten. (Vö.: Mt 27,46) A nehézségekben, a bajokban tehát nekünk
is szabad kiáltanunk. DE SOHASE FELEJTSÜK EL, ISTEN ÜZENETE MINDIG
BETELJESEDIK (Vö.: Zsolt 15,10), AZ UTOLSÓ SZÓ A FELTÁMADÁSÉ!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 5. vasárnapja

Testvérem! A mai szentmise olvasmányában Jeremiás próféta új
szövetségről beszél. Ennek egyik jellemzője: «megbocsátom
gonoszságaikat.» A mai válaszos zsoltárnak is a bűnbánat, a megbocsátás
az alapgondolata. Az 50. zsoltár – a Szentírás magyarázói szerint – «egyike a
Zsoltárok könyve legszebb költeményeinek, és örök időkre mintaképe minden
bűnbánó imádságnak».
A válasznak kiemelt vers – „Istenem, kérlek téged, teremts bennem
tiszta szívet” – arra tanít minket, hogy a bűnbánat nemcsak a
gondolkodásmód megváltoztatása, hanem az egész személy (központ = szív)
megváltozása is. „Könyörülj rajtam, Istenem, mivel irgalmas és jóságos
vagy, töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.” Szent Ágoston
ehhez a vershez fűzött magyarázata bizalmat ad: «Súlyos a bajom…
Kétségbe esnék halálos sebem miatt, ha nem volna ilyen nagy orvosom
„Mosd le bűnömet teljesen, és vétkemtől tisztíts meg engem.” Magam
erejéből szabadulni nem tudok. Az eredeti állapot visszaállítására csak
Isten képes. „Üdvösséged örömét add meg újra, a készséges lelkületet
erősítsd meg bennem.” A bűnbocsánat nemcsak a bűn eltörlése, hanem
elindít a jó úton. „Megtanítom utaidat a vétkeseknek, és a bűnösök hozzád
térnek.” A bűnbánó érzi, hogy a szabadulásért hálával tartozik. Ezért
másokat is segíteni akar ezen az úton.
Testvérem! Szent Ágoston az 50. zsoltárról elmélkedve ezt írja:
«Ügyelsz a törvényszegőkre, hogy jobbítsd őket; ügyelsz a tudatlanokra, hogy
oktasd őket; ügyelsz a bűneiket megvallókra, hogy megbocsáss nekik.»
KÖSZÖNJÜK, HOGY RÁNK IS ÜGYELSZ ATYÁNK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 4. örvendező vasárnapja

Testvérem! Nagyböjt negyedik, öröm vasárnapján, talán meglepő, hogy sírásról hallunk a válaszos zsoltárban: „Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk, Sion városára emlékeztünk.” Jézus is, aki valóban evangéliumot (örömhírt) hozott, sírt. «Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott» (Zsid 5,7). A sírás ugyanis nemcsak a kétségbe esésnek, hanem az üdvösségre törekvésnek is jele lehet. Erre gondolva igyekezzünk most megérteni a 136. zsoltárból idézett válaszos éneket.
A zsoltáros így folytatja imáját: „Hárfáinkat fűzfákra függesztettük, azon a földön.” A fogság, a fájdalom földjén nehéz örvendező éneket énekelni. A szeretett városra gondolás könnyekre fakaszthat. „Mert akik elhurcoltak minket, dalt akartak hallani tőlünk.” A történészek szerint héber dalosok gyakran előfordultak a keleti, fejedelmi udvarokban. De a romokban álló szent városról dicsőítő dalt kérni, valójában gúnyolódás. „Hogyan dalolhatnánk az Úr énekét az idegen földön?” A fogság a bűnök következménye. Az Úr szent énekeit a bűnös földön ők nem akarták énekelni. „Ragadjon ínyemhez a nyelvem, ha nem emlékezem meg rólad.” Az imádkozó komolyan veszi elhatározását. Ezt a kijelentést igazából fogadalomnak tekinthetjük.
Testvérem! R. Guardini (pap +1968) erről a zsoltárról elmélkedve ezt írja: «Bárcsak tizedrésznyire volna ilyen fontos számunkra Isten és az Ő országa, mint ezeknek az embereknek Jeruzsálem, a szent város!» Mi segít minket abban, hogy számunkra mindez fontos legyen? HA MEGSIRATJUK BŰNEINKET. HA ÖRÖM TÖLTI EL SZÍVÜNKET, AMIKOR MEGEMLÉKEZÜNK ATYÁNKRÓL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 3. vasárnapja

Testvérem! A mai olvasmányban Isten ajándékáról, a tíz-parancsról
hallunk. Szent Iréneusz (+203) Az eretnekség ellen c. írásában írja: «Az Ige
irigység nélkül adja azt, ami hasznos, a neki alávetetteknek, minden állapotnak
a megfelelő és alkalmas törvényt írva elő.» A 18. zsoltár egy részét «Tóra
himnusz»-nak szokták nevezni. A válaszos zsoltár ma ezt idézi. Segítsenek
ezek a versek ma bennünket Isten törvényének jobb megértésében.
„Tökéletes az Úr törvénye, megújítja a lelket.” Az ószövetségi törvény
olyan tökéletes, hogy csak az Istenember tud rajta javítani: «Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni» (Mt 5,17). „Az Úr tanúságában
bízhatunk, bölcsességet ad a kicsinyeknek.” Jézus szerint is a mennyei Atya a
kicsinyeket előnyben részesíti akaratának felfedésében. (Vö.: Mt 11,25) Ha a
kicsik igen, akkor mindannyian képesek vagyunk Isten akaratához igazodni.
„Értékesebb az aranynál, és a legdrágább drágakőnél.” A legnagyobb értékű
dolgokhoz hasonlítja a zsoltáros a törvényt. Az Úr ilyen ajándékot adott
nekünk. „Édesebb a méznél, a csorduló lépesméznél.” Az édeset szinte
mindenki szereti. Az Ószövetségben a „tejjel-mézzel folyó” a
nagyszerűségnek a szinonimája. Ilyen tehát Isten törvénye.
Testvérem! Szent Pál azt írja, hogy a törvény Krisztushoz vezette a
választott népet. (Vö.: Gal 3,24) Ha már az ószövetségi törvény is ilyen
értékes volt, mennyivel inkább meg kell becsülnünk a Mesterünktől
kapottat. KÖSZÖNJÜK URUNK, HOGY ÖRÖK ÉLETET ADÓ IGÉID VANNAK. (Vö.: zsoltár
válasz.)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 5. vasárnap

Testvérem! A mai válaszos zsoltárt a 146.-ból idézzük. Ennek az
orációja így kezdődik: «Kötözd be, Isten, mindenható Atya, a te
népednek sebeit.» A ma olvasott evangéliumban Jézus segít a
szenvedőkön. Az olvasmányban pedig Jób panaszát halljuk. Ő lázad
nehéz helyzetében, de nem Isten ellen, hanem Isten előtt. A válaszos
zsoltár szerzője másféle utat ajánl nekünk bajaink elviselésére.
A 146. zsoltárt több magyarázó szerint Nehemiás idejében írták. A
babiloni fogságból hazaérkezők igyekeznek rendezni soraikat. (Vö.:
Neh 12,27kk) Rádöbbennek arra, hogy Isten segítette őket. Ezért a
válaszban ezt imádkozzuk: „Dicsérjétek az Urat, aki a megtört szívűeket
meggyógyítja.” Az Isten-dicséret, nekünk hívőknek, állandó feladatunk.
Csak akkor fogjuk teljesíteni, ha érzékenyek vagyunk, igyekszünk
észrevenni segítségét. „Jeruzsálemet az Úr újjáépíti, Izrael szétszórt
fiait egybegyűjti.” A választott nép már másodszor élheti meg a
szabadulást. Akiben ez tudatosul, az tudja, hogy van reménye, mindig
számíthat Isten segítségére.
Testvérem! Merjük a nehézségek ellenére mennyei Atyánkat
dicsőíteni. A zsoltáros így figyelmeztet: „Dicsérjétek az Urat, mert jó
dolog őt áldani, Istenünknek kedves a dicséret.” Szent Ágoston pedig
hozzá teszi: «Legyen összhang énekünk és mindennapi magatartásunk
között.» NE CSAK SZAVAINK, HANEM ÉLETÜNK IS BIZONYÍTSA, HOGY
NEHÉZSÉGEINK KÖZÖTT IS TUDJUK ATYÁNKAT DICSŐÍTENI!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 4. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány egyik fontos gondolata, hogy a választott nép hallgasson a próféták szavára. (19) Ezt a gondolatot mélyíti el a 94. zsoltár, melyből válaszos zsoltárunk idéz. A válasz így hangzik: „Bár hallgatnátok ma Isten szavára: Népem, ne légy kemény szívű.” A «ma», a most nagyon lényeges. Ne legyünk későn jött balga szüzek. (Vö.: Mt 25,1-13) Jézus se biztos, hogy visszatér, ha «ma» nem nyitunk neki ajtót. (Vö.: Jel 3,20) Komoly tehát a felelősségünk, hogy «ma» valósítsuk meg mindazt, amit az Úr vár tőlünk, amit ebben a zsoltárban üzen.
„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt.” Örvendezni, ujjongani alapvetően csak együtt lehet. Az öröm igazából a közösség megnyilatkozása. „Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk előtte, hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt.” A leborulás az egyetlen helyes magatartás Isten előtt. Legyünk bátrak ennek gyakorlásában. „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő népe, és kezére bízott nyáj vagyunk.” Aki az «övé» – hozzá tartozik – az engedelmeskedik neki. Mutassuk meg az engedelmességgel, hogy nyájához tartozunk.
Testvérem! A 94. zsoltár az Egyház hivatalos imájában, a zsolozsmában – több mint 1500 éve – mindennapi imádságunk. Ezzel kezdjük az Isten dicséretét. Megvalósítjuk azt, amit magában a zsoltárban olvasunk: „Dicsőítő énekkel lépjünk színe elé, magasztaljuk őt zsoltárt zengve.” Hallgassunk tehát a prófétákra! BIZONYÍTSUK EZZEL, HOGY ELFOGADJUK ŐKET, MINT AZ ÚR KÜLDÖTTEIT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.