Horváth Ágoston bejegyzései

Évközi 5. vasárnap

Testvérem! A mai válaszos zsoltárt a 146.-ból idézzük. Ennek az
orációja így kezdődik: «Kötözd be, Isten, mindenható Atya, a te
népednek sebeit.» A ma olvasott evangéliumban Jézus segít a
szenvedőkön. Az olvasmányban pedig Jób panaszát halljuk. Ő lázad
nehéz helyzetében, de nem Isten ellen, hanem Isten előtt. A válaszos
zsoltár szerzője másféle utat ajánl nekünk bajaink elviselésére.
A 146. zsoltárt több magyarázó szerint Nehemiás idejében írták. A
babiloni fogságból hazaérkezők igyekeznek rendezni soraikat. (Vö.:
Neh 12,27kk) Rádöbbennek arra, hogy Isten segítette őket. Ezért a
válaszban ezt imádkozzuk: „Dicsérjétek az Urat, aki a megtört szívűeket
meggyógyítja.” Az Isten-dicséret, nekünk hívőknek, állandó feladatunk.
Csak akkor fogjuk teljesíteni, ha érzékenyek vagyunk, igyekszünk
észrevenni segítségét. „Jeruzsálemet az Úr újjáépíti, Izrael szétszórt
fiait egybegyűjti.” A választott nép már másodszor élheti meg a
szabadulást. Akiben ez tudatosul, az tudja, hogy van reménye, mindig
számíthat Isten segítségére.
Testvérem! Merjük a nehézségek ellenére mennyei Atyánkat
dicsőíteni. A zsoltáros így figyelmeztet: „Dicsérjétek az Urat, mert jó
dolog őt áldani, Istenünknek kedves a dicséret.” Szent Ágoston pedig
hozzá teszi: «Legyen összhang énekünk és mindennapi magatartásunk
között.» NE CSAK SZAVAINK, HANEM ÉLETÜNK IS BIZONYÍTSA, HOGY
NEHÉZSÉGEINK KÖZÖTT IS TUDJUK ATYÁNKAT DICSŐÍTENI!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 4. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány egyik fontos gondolata, hogy a választott nép hallgasson a próféták szavára. (19) Ezt a gondolatot mélyíti el a 94. zsoltár, melyből válaszos zsoltárunk idéz. A válasz így hangzik: „Bár hallgatnátok ma Isten szavára: Népem, ne légy kemény szívű.” A «ma», a most nagyon lényeges. Ne legyünk későn jött balga szüzek. (Vö.: Mt 25,1-13) Jézus se biztos, hogy visszatér, ha «ma» nem nyitunk neki ajtót. (Vö.: Jel 3,20) Komoly tehát a felelősségünk, hogy «ma» valósítsuk meg mindazt, amit az Úr vár tőlünk, amit ebben a zsoltárban üzen.
„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt.” Örvendezni, ujjongani alapvetően csak együtt lehet. Az öröm igazából a közösség megnyilatkozása. „Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk előtte, hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt.” A leborulás az egyetlen helyes magatartás Isten előtt. Legyünk bátrak ennek gyakorlásában. „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő népe, és kezére bízott nyáj vagyunk.” Aki az «övé» – hozzá tartozik – az engedelmeskedik neki. Mutassuk meg az engedelmességgel, hogy nyájához tartozunk.
Testvérem! A 94. zsoltár az Egyház hivatalos imájában, a zsolozsmában – több mint 1500 éve – mindennapi imádságunk. Ezzel kezdjük az Isten dicséretét. Megvalósítjuk azt, amit magában a zsoltárban olvasunk: „Dicsőítő énekkel lépjünk színe elé, magasztaljuk őt zsoltárt zengve.” Hallgassunk tehát a prófétákra! BIZONYÍTSUK EZZEL, HOGY ELFOGADJUK ŐKET, MINT AZ ÚR KÜLDÖTTEIT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 3. vasárnap

Testvérem! A mai Igeliturgiában – az evangéliumban: „Térjetek meg” (15.) és
az olvasmányban: „letérnek gonosz útjukról” (10.) – a bűnbánat-tartás központi
szerepet kap. Az ebben való elmélyedésben segít minket a válaszos zsoltár is. A 24.
zsoltár úgynevezett «alfabetikus» zsoltár, melynek versei között ritkán találunk
összefüggést. Az egyik zsoltár-magyarázó szerint ez olyan mint a méhecske, mely
egymás után más-más virágra száll.
A zsoltáros szerint fontos, hogy „taníts és vezess igazságod szerint, mert te
vagy üdvözítő Istenem!” Isten igazsága a törvény, melyre ő tud megtanítani. Hiszen –
ahogyan szent Ágoston mondja: „magamtól nem tudok mást, csak hazugságot.” Az
üdvösségre, az igazságra pedig csak a mennyei Atya tud elvezetni.
„Irgalmasságodról emlékezzél meg, Uram, és könyörületességedről, mely öröktől való.”
Ugyan megérdemelnénk a büntetést, de bízunk abban, hogy Isten irgalmasságát nem
felejti el, hiszen ez az, ami igazán méltó hozzá. „Jóságodban, Uram, gondolj rám
irgalommal.” Isten irgalmának az alapja mindig a jósága. Bizonyosak lehetünk abban,
hogy sohasem csalatkozunk jóságában.
Testvérem! A 24. zsoltárban négyszer is szerepel az út szó, mely Isten
törvényeire utal. Ma ezt így halljuk: „Utaidat, Uram, mutasd meg nékem, ösvényeidre
taníts meg engem!
Mi nem a pusztulás, hanem az élet irányába szeretnénk menni. Oda pedig –
Jézus tanítása szerint – a keskeny úton (Vö.: Mt 7,13), azaz ösvényen juthatunk
el. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY MA IS ERRE AZ ÖSVÉNYRE VEZETSZ ENGEM.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 2. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány a gyermek Sámuel útját mutatja be,
hogyan jut el az Isten közeledésére adott helyes válaszadásra, az
«igen» kimondására. A válaszos zsoltár nekünk akar segíteni a
helyes válaszadásban. Jeremiás, amikor megtapasztalta az Úr
segítségét, közeledését, a 39. zsoltárban leírtak szerint reagál. (A zsidó
levél is idézi Jézusra alkalmazva: 10,5-7) Feladatunk, hogy tanuljunk a
prófétától!
Jeremiás ezt tapasztalta: „Ő lehajolt hozzám. Új éneket adott az
ajkamra, Istenünknek zengő éneket.” Ha Isten megsegítette, akkor már
nem a régi, kérő éneket, hanem az új, hálaadó éneket kell énekelnie.
A szóbeli hálaadás mellett más feladata is van: „Sem véres, sem
ételáldozat nem kellett neked. … Íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem
azt, amit kívánsz.” A találkozás után már kevés csak áldozatot
bemutatnia; (külső cselekedet) igazi áldozatot, az engedelmesség
áldozatát akarja felajánlani (a belső formálása).
Testvérem! Tanuljunk tehát Jeremiástól és a gyermek Sámueltől:
„Várva vártam az Urat.” A helyes magatartásra fel kell készülnünk,
gyakorolnunk kell azt. Utána, ha már készen állunk, – „fülemet
azonban megnyitottad” – akkor mi is így fogunk imádkozni: „Erre
vágyom, Istenem, törvényed szívemet örömmel tölti el.” AZ «IGEN»
MONDÁS ÁLDOZATA VALÓBAN MINDENKINEK NEHÉZ. DE A HELYES
MAGATARTÁS, A KRISZTUS-KÖVETÉS ÚTJA CSAK EZ LEHET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megkeresztelkedése

Testvérem! A karácsonyi ünnepkört Jézus keresztségének az ünnepe zárja le. A karácsonyi ünnepek központi gondolata egy név: Emmánuel (velünk az Isten). Izaiás próféta könyvének 7-12. fejezetét szokták «Emmánuel könyv-nek» is nevezni. (Itt található ugyanis ez a jövendölés.) A 12. – befejező fejezet – zsoltár-szerű hálaadás: „Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat művelt: tudja meg az egész világ!” Ritka, de ma a válaszos zsoltárt nem a zsoltárok könyvéből vesszük, hanem Izaiás könyvének ebből a fejezetéből.
A mai ünnep Jézus nyilvános fellépésének kezdete is. Az ünnep olvasmányában Izaiás a Messiás fellépéséről több mindent megjövendöl. Ragadjuk ki a bűnbánat-tartás gondolatát, hiszen János keresztsége a bűnbánat keresztsége volt. A válaszos zsoltárban így elmélkedünk: „Íme, Isten az én üdvösségem, … ő lett nékem szabadulásom.” Ebben a rövid fejezetben háromszor is elhangzik az «üdvösség» szó. A bűnt csak Isten bocsáthatja meg, hiszen az ő parancsát nem tartottuk meg. A bűn rabságából tehát ő tud megszabadítani. „Ujjongjatok és dicséretet mondjatok Sion lakói, mert nagy a ti körötökben Izrael szentje.” Isten minden-hatóságának legnagyobb tette, hogy megbocsát. Mennyire dicsőítjük őt ezért?
Testvérem! A karácsonyi ünnepeket lezárva két gondolat erősödik meg bennem: hála és bűnbánat. Köszönjük, hogy eljött közénk a Megváltó és azért is hálásak vagyunk, hogy megszabadítani jött. IGYEKEZZÜNK AZ ESTI LELKIISMERET-VIZSGÁLAT ALKALMÁBÓL NAPONTA MINDKETTŐT MEGTENNI: HÁLÁT ADNI ÉS BŰNBÁNATOT TARTANI. Karácsony ünnepének tanítása így maradhatna velünk egész évben.

[M.a.]‎

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk megjelenése, Vízkereszt

Testvérem! Vízkereszt ünnepének Izaiás könyvéből vett
olvasmánya a Jeruzsálemben támadt fényről elmélkedik. Egyházunk
ezt az újszülött messiás-királyra értelmezi, akinek imádására
érkeztek a napkeleti bölcsek. A Messiás-királyról szól a 71. zsoltár
is, melyből mai válaszos zsoltárunk idéz. Egy protestáns
egzegézisben olvassuk erről a zsoltárról, hogy akár Izaiás próféta
könyvének részlete is lehetne: «Nyelve, tartalma, szerkezete szép
összhangjával egyik legértékesebb költői zsoltárunk.»
Mi jellemző erre a Messiás-királyra? „Igazságosan ítélkezzék
népeden, és méltányosan minden szegényen.” Krisztusban
megvalósult a Messiás-király. Még ellenfelei is elismerték róla, hogy
igazságosan ítél. (Vö.: Mk 12,14) Jézus példabeszédében a szegény
Lázár eljut Ábrahám kebelére. (Vö.: Lk 16,22) „Napjaiban… míg csak
a hold meg nem szűnik.” A Messiás-király uralma örök, hiszen a hold
is csak a világ végén szűnik meg. Urunk is minden nemzedék
királya lehet, aki elfogadja uralmát. „Uralkodik tengertől tengerig, a
Folyótól a földkerekség határáig.” Ez a kifejezés egyértelműen a Földkerekséget
jelenti. Földrajzi és politikai határok nem zárhatnak ki
senkit a Messiás országából.
Testvérem! A mai zsoltár-válasz is ebből a messiási zsoltárból
való: „Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden nemzete!” (Vö.: 11) Az
igazi hódolat nem más, mint uralmának elfogadása, életünk hozzá
igazítása. HASONLÍTSUNK TEHÁT MESSIÁS-KIRÁLYUNKHOZ, ÉLETÜNK
MINDENNAPJAI LEGYENEK AZ AJÁNDÉKOK, AMIT NEKI ADUNK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Szűz Mária, Isten anyja

Testvérem! Újév napján – nem véletlenül – az ároni áldást
olvassuk az olvasmányban. A próféták, de különösen Jézus tanítása
alapján valljuk, hogy mi nem vagyunk «önjáróak», hanem
szükségünk van Atyánk gondviselésére, Isten áldására. A mai
válaszos zsoltár – a hatvanhatodik – ennek felismerésében segít
minket.
Már a zsoltárra adott válasz, ami a zsoltár második verse, erre
figyelmeztet: „Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket.”
Könyörületessége miatt bízhatunk Atyánk áldásában. „Megismerjék
a földön utadat.” A Te utad, természetesen Hozzád vezet, a Te utad, a
Te javaidban részesít minket. Jézus világosan tanítja: „Én vagyok
az út…” (Jn 14,6) „Te vezérled őket a földön.” A teremtéstörténetben
az 5. és a 6. nap olvassuk: „Isten megáldotta…” A földi élet
gazdagságát, termékenységét Istennek köszönhetjük. Ő vezérel
minket a földön. Megismerjék „üdvösségedet az összes nemzetek.”
Isten áldása feladatot is tartalmaz. A misszió nem csak az
egyháziak feladata, hanem mindenkié. A válaszos zsoltár utolsó
versében így imádkozunk: „Áldjon meg minket az Isten, félve tisztelje
őt a föld minden határa.” Ha Urunk megáld minket, az a mi feladatunk
is, hogy áldás legyünk embertársaink életére.
Testvérem! Vegyük komolyan feladatunkat! LEGYÜNK IGAZI PAPI
NEMZET, MELY ÁLTAL ÁLDÁST NYER A FÖLD MINDEN NÉPE!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Szent Család, Jézus, Mária, József

Testvérem! Az Úr Jézus születésnapja után, olyan természetes,
hogy családjáról is megemlékezünk. Szentcsalád ünnepén pedig
eszünkbe juthatnak a XXI. században élő családok. A család
intézménye olyan ősi, mint maga az emberiség. Sajnos korunkban
sok támadás éri létüket, pedig a mai szentmise szentírási szakaszai
egyértelműen bizonyítják, hogy a család eszménye teljesen megfelel
Isten akaratának. A 127. zsoltár is, melyet ma válaszos zsoltárként
énekelünk, erről tanúskodik.
Több mint kétezer évvel ezelőtt még a férfi szemszögéből nézték
mindezt. „Feleséged olyan, mint a termő szőlőtő.” Vagyis nagyon
értékes. Termékenysége a jövő záloga. Boldogságunk a következő
generációtól is függ. „A te házad bensejében.” Az asszony nem
rabszolgája a családnak, akinek az otthonon kívül van a helye, hanem
a családhoz tartozik. Ő a család tűzhelye. „Fiaid olyanok, mint az
olajfacsemeték, úgy veszik körül asztalodat.” Az olajfa sokak szerint a
bölcsesség, a kegyelem és az Istenbe vetett bizalom jelképe. Az olajfa
tövéből fakadnak az új hajtások. A családban felnövekedő
gyermekek tehát könnyebben elnyerik a bölcsesség, a kegyelem
és az Istenbe vetett bizalom ajándékát.
Testvérem! Ma a zsoltár válasz így hangzik: „Boldog ember, ki
féli az Urat, aki az Úrnak ösvényén halad.” Családi boldogságunkat
sokszor azért nem találjuk, mert lefelé, a földre nézve keressük. HA
FEL, ISTENRE TEKINTENÉNK, RÖGTÖN MEGTALÁLNÁNK AZT. A mai ünnep
ebben segítsen!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Karácsony, Urunk születése

Testvérem! Karácsony ünnepének gazdagságát mutatja, hogy három miséje van,
és mind a háromnak más-más a szövege. Most a pásztorok miséjének válaszos
zsoltáráról szeretnék elmélkedni. Ez az olvasmány központi gondolatát – „Íme, eljön
Szabadítód” (11.) – mélyíti el. Az első versben ezt halljuk: „Király az Úr”. A mise
nevére gondolva, és más fordításokat is ismerve, egyértelmű: ez nem azt jelenti, hogy
a magasságokban uralkodik, hanem azt, hogy «pásztorol», velünk van, törődik
velünk, vagyis eljött Pásztor-királyunk.
Ezért „a föld ujjong, és örvendjen minden sziget”. A föld, a szigetek félreérthetetlen
jelzések, hogy Urunk e világba érkezett. Győzött a szeretet, közénk jött, hogy
megmentsen. „Igazságosságát hirdetik az egek, és dicsőségét meglátják a népek.”
Istenünk jótetteit mindenki felismerheti. Mivel itt van, ezért jó pásztorként vigyáz ránk,
mellettünk áll és vezet minket. „Fényesség ragyog az igazra, és öröm a tiszta
szívűekre.” Karácsony fényét mindannyian élvezzük ádvent sötétsége után
(kegyelem – bűn). Megérkezett, győzött a világ Világossága.
Testvérem! „Örvendjetek, igazak, az Úrban, és szent nevére áldást mondjatok.”
LEGYÜNK TEHÁT IGAZAK ÉS TISZTA SZÍVŰEK, HOGY BEFOGADHASSUK ŐT. Így eltölt majd
minket karácsony öröme, mert bennünk is megszületik Megváltónk. Akkor hálával
telik meg lelkünk, mert már megtapasztaltuk Istenünk áldását. Éljük meg karácsonyt
úgy, mint Királyunk, Pásztorunk születésnapját!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Advent 4. vasárnapja

Testvérem! Ádventben az ószövetségre emlékezünk. Eszünkbe jut, hogy Jézus a messiási ígéretek beteljesítője. A mai olvasmányban is szerepel egy messiási ígéret. A próféta által az Úr ezt üzeni Dávidnak: „Házad és királyságod örökre fennmarad” (2Sám 7,16). A 88. zsoltárt,
amiből a mai válaszos zsoltárt vesszük, a Szentírás magyarázók szerint a zsidó nép egyik elvesztett csatája után írták. Arról beszél, hogy Isten mégis biztosan megtartja ígéreteit.

„Választottammal szövetséget kötöttem, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak.” Az emberek igazmondásukat esküvel erősítik meg. Isten is ezt tette (Vö.: Zsid 6,16k), hiszen terve nem megváltoztatható. „Így szólít engem: ’Atyám vagy nékem’.” Ez egészen bizalmas kapcsolatra vall.
Ahogyan a tékozló fiú bátyjának mondja az apa: „Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tiéd” (Lk 15,31). Biztosan építhet rá. „Irgalma iránta örökké megmarad, szövetségem hűsége nem szűnik meg.” Mesterünk az új és örök szövetség (Zsid 13,20) megkötője. Ami pedig örök, annak nem lesz vége, az nem változik meg!

Testvérem! Isten ügyel választottjára. A Kiválasztott természetesen Jézus, de kiválasztott volt Dávid király is. Mi is kiválasztottak vagyunk. (Vö.: 2Tim 2,10) Így tehát Dávid királlyal együtt legyünk biztosak abban, hogy Isten teljesíti ígéreteit. Vele együtt adjunk hálát Urunknak és énekeljük a válaszos zsoltár válaszát: „HADD ÉNEKELJEM ÖRÖKKÉ URUNKNAK IRGALMAS
JÓSÁGÁT!”

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.