Horváth Ágoston bejegyzései

Évközi 16. vasárnap

Testvérem! A jelenések könyvének 2. és 3. fejezetében hét azonos mintára íródott levelet találunk. A hetes szám a teljességre utal, vagyis szent János apostol az egész Egyháznak írja ezeket a leveleket. Minden levél negyedik része «felhívás a meghallásra». Ezt a részletet imádkozzuk mai áldozási énekünkben, mely a hetedik, utolsó – a laodíceai Egyháznak írt – levélből idézet. „Így szól az Úr: Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.” (3,20)
Nézd, az ajtóban állok és kopogok.” Jézus a kezdeményező. Egészen közel jön, lelkem ajtajához. Bármikor kopoghat. Szelíden jelentkezik, figyelnem kell, hogy meghalljam. Érdemes figyelnem, készülnöm, mert nem akárki – az Isten Fia – az, aki érkezik. „Aki meghallja szavam és ajtót nyit.” «A felhívás a meghallásra» részre utal az első kijelentés. Az ajtó-nyitás pedig azt jelenti, hogy beengedem őt életembe. Elfogadom őt. Másként fogalmazva: vállalom az engedelmességet. „Bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.” A bensőséges találkozás, az együtt étkezés jelkép. A barátságra, igen mély kapcsolatra utal. Teljesen megvalósulni ez az örök lakomán, a mennyországban fog. De már most a szentmisén ezt a találkozást megélhetem.
Testvérem! Ezek a gondolatok kísérjenek, jussanak eszünkbe, amikor szentmisére megyünk. «A felhívás a meghallásra» legyen eredményes életünkben. KÖSZÖNÖM JÓ PÁSZTOROM, HOGY MA IS TÖRŐDSZ VELEM. EMLÉKEZTETSZ ÉS BE IS TÉRSZ A SZÍVEMBE. VELED VALÓ TALÁLKOZÁS TEGYEN BOLDOGGÁ MOSTANI ÉS ÖRÖK ÉLETEMBEN IS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 15. vasárnap

Testvérem! Gárdonyi Géza így fejezi be Mi a boldogság? című versét: „- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen? – Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.” Mi ezt nem így gondoljuk. Mai áldozási énekünkben így imádkozunk: „Boldog, aki házadban élhet, tégedet dicsérhet szüntelen.” (Zsolt 83,5) Szent Ágoston erről elmélkedve ezt prédikálta: A boldogok «rendelkeznek valamivel és csinálnak valamit.» Isten háza az övék. «A saját házadban félsz a rablóktól; Isten házának a fala maga Isten.» Ott pedig «ez lesz minden dolgunk, a lankadatlan Alleluja
Boldog, aki házadban élhet.” Amikor áldozunk, nemcsak Isten házába kerülünk, hanem mi leszünk Isten háza. Nemcsak valamivel rendelkezünk, hanem Valakivel, aki az örök együttlétre készít fel minket. „Tégedet dicsérhet szüntelen.” Itt a földön más tennivalónk is van, odaát viszont tényleg nem lesz más feladatunk. Szeretnénk minél gyakrabban elővételezni ezt «a lankadatlan Alleluját», de itt még imádkozni sem tudunk helyesen. (Vö.: Rom 8,26) Amikor viszont Jézus a szívünkbe költözik, bizonyára Vele együtt jól fog sikerülni az Isten-dicséret.
Testvérem! Szent Ágoston erről a versről szóló elmélkedését így zárja: «Erre az életre vágyunk.» Amint láttuk: a szentáldozásban mindez valóra válik. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY BOLDOGSÁGRA TEREMTETTÉL ÉS AZT EL IS ÉRHETEM. SEGÍTS, HOGY VALÓBAN HÁZADBAN ÉLJEK ÉS TÉGED DICSÉRJELEK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 14. vasárnap

Testvérem! Mai áldozási énekünk az „A év” évközi 14. vasárnapján olvasott szent Máté evangélium egy mondata: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket – mondja az Úr.” (11,28) A szentáldozással kapcsolatban is jó, ha eszünkbe jut Mesterünk tanítása: „Mennyei Atyánk fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt” (Mt 5,45). „Gyertek hozzám mindnyájan.” Jézus mindannyiunkat asztalához hív.
Kiket szólít fel különösen is Pásztorunk? „Akik elfáradtatok és akik terhet hordoztok.” Mindenki keresi az igazságot, a boldogságot. Lót-fut és belefárad, gyakran eredménytelen az igyekezete, mert «valami» után kapkod. De ha «Valaki», Krisztus után igyekszünk, akkor „én megkönnyítlek titeket – mondja az Úr.” Hiszen Jézus tud minket boldoggá tenni, vele találhatjuk meg az igazságot. Ennek a találkozásnak az alkalma a szentáldozás.
Testvérem! Hogyan tesz boldoggá minket Főpapunk? „Megkönnyítlek titeket.” Gondoljunk csak bele, a számtalan parancs helyett összesen egyet, a szeretet parancsát adta. A nehézségek elviselésében segítséget ad, önmagát az Eukarisztiában. Együtt érez velünk és velünk hordozza terheinket. URUNK! KÖSZÖNÖM, HOGY ENGEM – A BŰNÖST IS – ASZTALODHOZ HÍVSZ. MÁR A BŰNBÁNATBAN IS LETEHETEM TERHEIMET. DE A LEGNAGYOBB ÖRÖM A SZENTÁLDOZÁS, – MERT VELED TALÁLKOZOM – LEVESZED VÁLLAIMRÓL A TERHET ÉS FELÜDÍTESZ ENGEM. EZÉRT HÁLATELT SZÍVVEL IGYEKSZEM HOZZÁD.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 13. vasárnap

Testvérem! Mai áldozási énekünk a 102. zsoltár első verse. A Jeruzsálemi Biblia ennek a zsoltárnak ezt a címet adja: «Az Isten szeretet». Ez a zsoltár igazából Isten számtalan ajándékát sorolja fel, amely mind Isten szeretetének a következménye. Ezért már elején így szólít fel minket: „Áldjad, lelkem, az Urat, egész bensőm az ő szent nevét áldja!
A magunk erejéből nehezen, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek erre. Szent Ágoston ezért így biztat: «Mindegyikünk ébressze és buzdítsa a saját lelkét és mondja neki: „Áldjad, lelkem, az Urat.”» Ez azért fog sikerülni, mert Isten ajándékai meggyőzik erről. Szent Ágoston később így folytatja: «A zsoltár ugyanis arra vállalkozott, hogy megmutatja, miért kell áldania lelkünknek az Urat.» Mi tudjuk, hogy Isten szeretet-ajándékai közül kiemelkedik egy. Szent János evangéliumában olvassuk: «Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének» (13,1). Ez pedig az Eukarisztia, amiért nem tudunk eléggé köszönetet mondani.
Testvérem! Szent Ágoston tovább elmélkedik mai communionkról: „Egész bensőm az ő szent nevét áldja!” «Kérdezed, hogy mi a bensőd? – Maga a lelked. … A lelked szólaltassa meg Isten dicséretét.» És ez a dicséret ne csak a templomokban szóljon, hanem «akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére» (1Kor 10,31). URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM LEGNAGYOBB AJÁNDÉKODAT, AZ OLTÁRISZENTSÉGET. JUSSON MINDIG AZ ESZEMBE, HOGY EZÉRT HÁLÁT KELL ADNOM, DICSŐÍTENEM ÉS ÁLDANOM KELL TÉGED. ÁMEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Krisztus Szent Teste és Vére – Úrnapja

Testvérem! A kafarnaumi beszédet Eukarisztikus beszédnek szoktuk nevezni, pedig így is nevezhetnénk: Jézus csodálatos ígérete. (Vö.: Rajz Mihály atya) Úrnap gondolatköréhez ez természetesen hozzátartozik. A beszédet két részre szokták osztani. Az első rész Jézusról, mint kenyérről beszél. A második pedig arról tanít, hogy Jézus teste és vére az emberek tápláléka. Mai áldozási énekünk ebből a részből való: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne – mondja az Úr.” (Jn 6,57)
Amikor anyagot gyűjtöttem a mai gondolathoz, hamarosan rátaláltam Mécs László versére, mely szinte teljesen megmagyarázza az Úrnap kommunióját. «Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!» Jézus is ezt teszi, amikor szentáldozáshoz járulunk. Mi mindannyian ’vadócok’ vagyunk ugyanis, telve bűnnel, gyarlósággal, önzéssel. Ebbe az ’alanyba’ oltja magát Jézus, hiszen „bennem marad. Szentáldozáskor teljesen megvalósul bennünk szent Pál mondása: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20).
Testvérem! Köszönjük meg Jézusnak határtalan jóságát, hiszen szeretete vezeti őt, akkor is amikor megígéri, és akkor is, amikor az utolsó vacsorán nekünk ajándékozza szent testét és vérét. ÖRÖM TÖLTI EL SZÍVEMET, HOGY BÁRMENNYIRE IS ’VADÓC’ VAGYOK, JÉZUSOM TE SAJÁT MAGADAT OLTOD BELÉM. EZEK A TALÁLKOZÁSOK DÖBBENTSENEK RÁ, HOGY TE MENNYIRE SZERETSZ ENGEM, ÉS ÉN IS IGYEKEZZEM MEGVÁLTOZTATNI ’VADÓC’ MAGAMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Szentháromság vasárnapja

Testvérem! Miután az egyházi évben átéltük a megváltás eseményeit, pünkösd ünnepét követő vasárnapon – mintegy összefoglalásként – a Szentháromságot köszöntjük. Szunyogh Xavér OSB atya a mai ünnepről ezt tanítja: «Minden áldást és kegyelmet a Szentháromság nevében nyerünk, ezért hálás szeretettel emlékezünk meg a jótéteményekről, melyeket nekünk a három isteni személy juttatott.» Emiatt a mai szentmise áldozási énekében is a Szentháromságot dicsérjük: „Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívetekbe az Isten, aki őt így szólítja: Abba, Atya!” (Gal 4,6)
A következő gondolat segít abban, hogy megértsük: miért ezt az idézetet választották a mai ünnep kommuniójának. A KEK a II. Konstantinápolyi Zsinat alapján ezt tanítja: «Az egész isteni üdvrend a három isteni személy közös műve. Hiszen a Szentháromságnak, mivel egy és ugyanazon természet, közös és azonos a tevékenysége is.» (258)
Testvérem! Amikor a mennyei Atya örökbe fogad, az sokkal több, mint az emberi örökbefogadás. Isten valóban a saját természetét adja nekünk. Mind a hárman nekünk segítenek. A Lélek és az Eukarisztia is úgy alakít minket, hogy Istent Atyánknak merjük szólítani, hiszen az Oltáriszentség az egyetlen étel, amelyet nem az ember épít be magába, hanem fordítva: az formálja magához az embert. DICSŐSÉGES SZENTHÁROMSÁG! KÖSZÖNÖM GONDOSKODÓ SZERETETEDET. SEGÍTS, HOGY ÉLETEM BIZONYÍTSA, TE VAGY AZ ÉN ATYÁM.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Urunk mennybemenetele

Testvérem! Mennybemenetel ünnepén – akár csak a múlt vasárnap – áldozási énekünk az „A év” erre az ünnepre eső evangéliumának részlete, befejező mondata: „Íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig, alleluja.” (Mt 28,20b) Ez a mondat világossá teszi számunkra, hogy Jézus nem úgy megy el tőlünk, hogy árván maradjunk. Számára örömteli hazatérés a mennybemenetel, de ő ugyanakkor mindig velünk akar maradni, ezért a mennyben helyet készít nekünk.
Tudjuk, Jézusban beteljesedtek az ószövetségi jövendölések. De ennél több is történt. Nemcsak „Emmánuelnek” nevezik a Messiást, hanem ő valóban velünk is marad – már itt a földön is. Prohászka püspök atya elmélkedéseiben olvassuk: Továbbra is «beszélünk vele, rendeleteit vesszük, ellátogatunk hozzá az Oltáriszentségben. … Telve van a világ Istennel, gondolataival, műveivel, erejével…» Mindezt a szentáldozásban megtapasztalhatjuk. «Jézus velünk léte egyre bensőségesebb egyesülést sürget s ez az egyesülés egybeforraszt, áthevít és tisztit.» Ha így egyesülünk Krisztussal, cselekedeteink – akár missziós munkánk is – biztosan gyümölcsözők lesznek.
Testvérem! Jézussal való együttlétünk legteljesebben az Eukarisztiában valósul meg. Köszönjük meg Mesterünknek, hogy ő ezért távozott: ne csak úgy legyen velünk mint testvérünk, hanem mint Istenünk, mindig és mindenütt. URAM JÉZUS! SEGÍTS, HOGY A SZENTÁLDOZÁSKOR SOHASE FELEJTSEM EL ANNAK GÖRÖG NEVÉT: HÁLAADÁS. MINDIG ADJAK HÁLÁT AZÉRT, HOGY TE VELEM MARADTÁL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 6. vasárnapja, tömegtájékoztatási világnap

Testvérem! A húsvéti idő második felében gondolataink már Mesterünk végleges búcsúzása és a Szentlélek eljövetele körül időznek. Mai áldozási énekünkben is – ami az „A év” erre a vasárnapjára eső evangéliumának kezdő sorai – ezek a gondolatok kerülnek elő. Jézus búcsúbeszédéből idézünk: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat – mondja az Úr. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, aki veletek marad mindörökké, alleluja” (Jn 14,15-16).
Elsőszülött testvérünk velünk szeretne maradni. Ennek feltételét és módját ismerhettük meg a communióban. „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat – mondja az Úr.” A feltétel tehát az engedelmesség. Ez elsősorban nem az érzelmi szeretetben valósul meg, hanem a «tett
szeretetben». Tegyük meg tehát, amit Jézus parancsolt: «Vegyétek és egyétek…» A mód pedig ez: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, aki veletek marad mindörökké, alleluja.” Urunk működését a Vigasztaló teljesíti be – az Oltáriszentséggel kapcsolatban is. Hiszen a pap a III. kánonban így imádkozik: «Add, hogy mi, akik az ő testét és vérét magunkhoz vesszük, Szentlelkével eltelve egy test és egy lélek legyünk Krisztusban.»
Testvérem! A velünk maradó Lélek segítsen minket a szentmisén való helyes részvételben. A Vigasztaló örökké velünk marad, ezért abban is segítsen, hogy a következő generáció is megélje ezt. MESTEREM! KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM MARADTÁL. LELKEDDEL IRÁNYÍTS, HOGY MEGTEGYEM AKARATODAT ÉS A SZENTÁLDOZÁS ÖSSZEKAPCSOLJON ENGEM TESTVÉREIMMEL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 5. vasárnapja

Testvérem! Egyes biblikus tudósok «holt biztosak» abban, hogy a János evangéliumban szereplő mondatokat, amelyek így kezdődnek: „Én vagyok…”, maga Jézus mondta szó szerint. A mai áldozási ének így kezdődik. Lehet, hogy Jézus nem szó szerint ezt mondta, de amire tanít, az biztosan igaz. „Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők – mondja az Úr. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz, alleluja.” (15,1.5)
A szőlővesszők az életnedvet a szőlőtőkétől kapják. „Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők – mondja az Úr”. Amikor a szőlőtő a szőlővesszőt táplálja: ez a szentáldozás. Találkozunk a Szeretettel. „Aki bennem marad és én őbenne.” Ez a szoros kapcsolat, nemcsak a szentáldozás pillanatát, hanem egész életünket jelenti. Szent Ágoston ugyanis ezt mondja: «Egy valamit (azaz amit az Isten) akarok, amennyiben benned vagyok, és valami mást akarok, amennyiben még ebben a világban vagyok.» A benne maradásnak egyértelmű a következménye: „az bő termést hoz.” A krisztusi természetfeletti élet csak Krisztus segítségével lehetséges.
Testvérem! Tudjuk, hogy a szőlővessző magában nem tud termést hozni. Alázatos szívvel igyekezzünk tehát minél gyakrabban áldozni, megélni azt, hogy beoltódtunk az igazi szőlőtőkébe. URAM JÉZUS! TE VAGY A KIPUSZTÍTHATATLAN ÉLETFORRÁS – ahogyan Prohászka püspök atya mondja. KÖSZÖNÖM, HOGY AKÁRHÁNYAN, AKÁRHÁNYSZOR, AKÁRMIKOR FORDULHATUNK HOZZÁD. ADD, HOGY EGYRE SZOROSABB LEGYEN VELED KAPCSOLATOM!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Húsvét 4. vasárnapja, Jó Pásztor vasárnapja

Testvérem! Ma jó Pásztor vasárnapján eszünkbe juthatnak a katakombákban ma is fellelhető jó Pásztor képek. Ezek az ábrázolások elődeinket ugyanúgy mély érzésekkel tölthették el, mint minket a Jézus Szíve, vagy az Isteni Irgalmasság képei. Szunyogh Xavér OSB atyánál erről a vasárnapról ezt olvastam. «Hálásnak kell lennünk, mert Nagypéntek után nem kell nekünk magyarázni, ki az a jó Pásztor, aki életét adja juhaiért
Ezt a hálás lelkületet tükrözi mai szentmisénk áldozási éneke is: „Feltámadt a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért, alleluja.” Nagyon fontos megállapítással kezdődik énekünk: „Feltámadt.” Él most is, azaz velünk van. Jézus most is jó Pásztorként tevékenykedik. Ma is táplálja nyáját az Eukarisztia által. Feltámadni csak az tud, aki meghalt. Ő az, „aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért.” Konkrétan értem is, hiszen szent Pál ezt írja: «Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és feláldozta magát értem» (Gal 2,20). Ezt az áldozatot jelenítjük meg minden szentmisében. «Ez az én testem, mely értetek adatik.»
Testvérem! A jó Pásztor hasonlat a szeretet és az odaadás jelképe. Ha Jézus testével táplálkozunk, ő bennünket magához hasonlóvá alakít. Szeretetből nekünk is áldozatot kell hoznunk tehát testvéreinkért. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY MA IS MAGADDAL TÁPLÁLSZ. FORMÁLJ MAGADHOZ HASONLÓVÁ, HOGY KÉPES LEGYEK AKÁR AZ ÉLETEMET IS FELÁLDOZNI BÁRÁNYAIDÉRT, HISZEN ENGEM IS MEGHÍVTÁL PÁSZTORAID KÖZÉ.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.