Horváth Ágoston bejegyzései

Évközi 13. vasárnap

Egy ószövetségi család számára a legnagyobb csapás a gyermektelenség volt. „Még gyermekemben sem láthatom meg a Megváltót!” Ilyen esetben emberileg érthető lenne, ha életunttá, magukba zárkózókká váltak volna. A mai olvasmányban egészen másról hallunk. Amikor Elizeus Sunámban járt, „lakott ott egy előkelő asszony, aki meghívta asztalához.” (2Kir 4,8b) Nemcsak a szokásos kényelmet biztosította az átutazóknak – a lapos tetőre sátrat állítottak –, hanem „rendezzünk be neki a tetőn egy kis szobát . . . ahányszor csak betér hozzánk, ott szálljon meg.” (2Kir 4,11) Erről az asszonyról a próféta szolgája így nyilatkozik: „Nincs neki fia, és a férje öreg!” (2Kir 4,14b) Ez a gyermektelen asszony nem temetkezett fájdalmába, hanem Isten akarata szerint szolgálta testvéreit. Meg is kapta jutalmát: „Egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz.” (2Kir 4,16a) Mindannyiunk életében vannak ma is nehézségek. Rajtunk áll, hogy mit teszünk. Ha elzárkózunk társainktól, csak elmélyítjük a bajt. Ha keressük egymást, ha barátságot kötünk, személyes kapcsolatokat építünk, akkor Isten megszabadít nehézségeinktől. Bízzunk mennyei Atyánkban és nyissunk testvéreink felé!

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 12. vasárnap

Jeremiás próféta az ószövetségi Szentírás egyik nagy alakja. Félénk természete ellenére teljesíti az úr parancsát: hirdeti Isten büntetését. Belső vívódásait is leírta könyvében, ezeket „Jeremiás vallomásai” néven emlegetik. A mai olvasmányban egy ilyenből hallunk részletet. Jeremiás életét megkeserítik az ellene való áskálódások: „Hát hogyha lépre csalhatnánk valamiképp.” (Jer 20,10b) Volt barátai beszélnek így, (Vö. Jer 20,10a) ő mégis Istenben bízik: „Az Úr erős harcosként mellettem áll.” (Jer 20,11). A látszat ugyan más (Jeremiás kalodában ül), mégis biztos a sikerben: „Mert most én színed elé tártam ügyemet!” (Jer 20,12) Isten hűségébe vetett bizalmát azzal is kimutatja, hogy ebben a helyzeteben Isten dicsőítésébe kezd: „Énekeljetek az Úrnak, zengjétek az Úr dicséretét, mert minden gonosz hatalomtól megmenti szolgái életét!” (Jer 20,13). Jeremiás belső szenvedésében Istenhez fordult, imádságban beszélte meg Vele gondjait. Nekünk is, ha hűségesen akarunk járni Isten útján, sok kemény harcot kell kiállnunk. Ő helytállt, bár még nem ismerhette Jézust. Példája nyomán merjünk mi is bizalommal Istenre hagyatkozni és a szorongatás idején is bátran dicsőítsük Istent.

[D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.