Testvérem! A Jeromos Bibliakommentárban olvastam, hogy az öt utolsó zsoltár az egész zsoltáros könyv dicsőítő záradékát alkotja. R. Guardini pedig hozzáteszi: «A zsoltárok egy különlegesen örvendező csoportja az un. ’dicsőítő zsoltárok’. Költői mélységesen átélték Isten
műveinek fönségét és általa Annak nagyságát, Aki e művek Alkotója. Amit a szívük mélyén éreznek, azt ünnepélyes szavakkal zengik el.» Mai áldozási énekünket az ezek közé tartózó 147. zsoltárból vesszük: „Isten népe, magasztald az Urat, mert ő táplál téged a gabona javával.” (12.14)
„Isten népe, magasztald az Urat.” A zsoltáros szerint sok mindenért dicsőíthetjük az Alkotót. A héber költő még nem gondolt arra, hogy nagy ajándékáért, az Eukarisztiáért is magasztalhatjuk az Urat. „Mert ő táplál téged a gabona javával.” A gabona javának, legcsodálatosabb formájának, mi az Oltáriszentséget tartjuk. Általa Isten tápláló, gondoskodó szeretetét ismerhetjük meg. Biztosak lehetünk ebben, hiszen a KEK 1391. pontjában ezt olvassuk: «Az áldozás növeli egyesülésünket Krisztussal.» Hiszen élni az fog, aki Jézust eszi (Vö.: Jn 6,57).
Testvérem! Az idézett 147. zsoltár zsoltár-orációjában a következőt imádkozzuk: «Erősítsd meg, Urunk, Egyházadnak kapuit; teremts békét határain és juttasd neki kegyesen szellemi gabonád javait.» KÖSZÖNÖM JÉZUSOM, HOGY SZELLEMI, LELKI GABONÁM VAGY. KITÖRÖLHETETLENÜL VÉSD A LELKEMBE, HOGY A SZENTÁLDOZÁS VELED VALÓ EGYESÜLÉS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A «B év» évközi idő 18. vasárnapjától a János evangélium 6. fejezetében található Eukarisztikus beszédet olvassuk az evangéliumban. Ebben két nagy témáról van szó: a hitről és az Eukarisztiáról. Áldozási énekünk a «B év» 18. vasárnap evangéliumának befejező mondatai: „Így szól az Úr: Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” A jó Pásztor nemcsak adja a kenyeret, hanem Ő maga a kenyér.
Kempis Tamás Krisztus követése c. könyvében ezt olvassuk: «Add nekem magadat, Uram, és megelégszem, kívüled minden vigasztalás haszontalan. Nálad nélkül nem lehetek, látogatásod nélkül élni képtelen vagyok. Azért érzem szükségét annak, hogy gyakran hozzád járuljak, és üdvösségszerző orvosságként magamhoz vegyelek, hogy el ne lankadjak az úton, ha a mennyei tápláléktól megfosztatom.» Jézus maga a nekünk adott Kenyér. Aki vele találkozik, az nem éhezik és nem szomjazik soha többé.
Testvérem! A hit és az Oltáriszentség gondolata egymástól elválaszthatatlan. Ezért a szentmisében is így mutatunk az Oltáriszentségre: «Íme, hitünk szent titka!» A szentmisén való részvétel, a szentáldozás mindig hitből fakadó cselekedetünk legyen. KÖSZÖNÖM, HOGY MAGADAT ADTAD NEKÜNK ELEDELÜL, MESTERÜNK. EZ A TÁPLÁLÉK ÉS ITAL LEGYEN ERŐFORRÁSUNK AZ ORSZÁGODBA VEZETŐ ÚTON. ERŐSÍTSD HITÜNKET ÉS A KENYÉR SZÍNÉBEN TE LÉGY TÁMASZUNK, HOGY ELNYERJÜK AZ ÖRÖK ÉLET KORONÁJÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A jelenések könyvének 2. és 3. fejezetében hét azonos mintára íródott levelet találunk. A hetes szám a teljességre utal, vagyis szent János apostol az egész Egyháznak írja ezeket a leveleket. Minden levél negyedik része «felhívás a meghallásra». Ezt a részletet imádkozzuk mai áldozási énekünkben, mely a hetedik, utolsó – a laodíceai Egyháznak írt – levélből idézet. „Így szól az Úr: Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.” (3,20)
„Nézd, az ajtóban állok és kopogok.” Jézus a kezdeményező. Egészen közel jön, lelkem ajtajához. Bármikor kopoghat. Szelíden jelentkezik, figyelnem kell, hogy meghalljam. Érdemes figyelnem, készülnöm, mert nem akárki – az Isten Fia – az, aki érkezik. „Aki meghallja szavam és ajtót nyit.” «A felhívás a meghallásra» részre utal az első kijelentés. Az ajtó-nyitás pedig azt jelenti, hogy beengedem őt életembe. Elfogadom őt. Másként fogalmazva: vállalom az engedelmességet. „Bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.” A bensőséges találkozás, az együtt étkezés jelkép. A barátságra, igen mély kapcsolatra utal. Teljesen megvalósulni ez az örök lakomán, a mennyországban fog. De már most a szentmisén ezt a találkozást megélhetem.
Testvérem! Ezek a gondolatok kísérjenek, jussanak eszünkbe, amikor szentmisére megyünk. «A felhívás a meghallásra» legyen eredményes életünkben. KÖSZÖNÖM JÓ PÁSZTOROM, HOGY MA IS TÖRŐDSZ VELEM. EMLÉKEZTETSZ ÉS BE IS TÉRSZ A SZÍVEMBE. VELED VALÓ TALÁLKOZÁS TEGYEN BOLDOGGÁ MOSTANI ÉS ÖRÖK ÉLETEMBEN IS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Gárdonyi Géza így fejezi be Mi a boldogság? című versét: „- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen? – Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.” Mi ezt nem így gondoljuk. Mai áldozási énekünkben így imádkozunk: „Boldog, aki házadban élhet, tégedet dicsérhet szüntelen.” (Zsolt 83,5) Szent Ágoston erről elmélkedve ezt prédikálta: A boldogok «rendelkeznek valamivel és csinálnak valamit.» Isten háza az övék. «A saját házadban félsz a rablóktól; Isten házának a fala maga Isten.» Ott pedig «ez lesz minden dolgunk, a lankadatlan Alleluja.»
„Boldog, aki házadban élhet.” Amikor áldozunk, nemcsak Isten házába kerülünk, hanem mi leszünk Isten háza. Nemcsak valamivel rendelkezünk, hanem Valakivel, aki az örök együttlétre készít fel minket. „Tégedet dicsérhet szüntelen.” Itt a földön más tennivalónk is van, odaát viszont tényleg nem lesz más feladatunk. Szeretnénk minél gyakrabban elővételezni ezt «a lankadatlan Alleluját», de itt még imádkozni sem tudunk helyesen. (Vö.: Rom 8,26) Amikor viszont Jézus a szívünkbe költözik, bizonyára Vele együtt jól fog sikerülni az Isten-dicséret.
Testvérem! Szent Ágoston erről a versről szóló elmélkedését így zárja: «Erre az életre vágyunk.» Amint láttuk: a szentáldozásban mindez valóra válik. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY BOLDOGSÁGRA TEREMTETTÉL ÉS AZT EL IS ÉRHETEM. SEGÍTS, HOGY VALÓBAN HÁZADBAN ÉLJEK ÉS TÉGED DICSÉRJELEK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Mai áldozási énekünk az „A év” évközi 14. vasárnapján olvasott szent Máté evangélium egy mondata: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket – mondja az Úr.” (11,28) A szentáldozással kapcsolatban is jó, ha eszünkbe jut Mesterünk tanítása: „Mennyei Atyánk fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt” (Mt 5,45). „Gyertek hozzám mindnyájan.” Jézus mindannyiunkat asztalához hív.
Kiket szólít fel különösen is Pásztorunk? „Akik elfáradtatok és akik terhet hordoztok.” Mindenki keresi az igazságot, a boldogságot. Lót-fut és belefárad, gyakran eredménytelen az igyekezete, mert «valami» után kapkod. De ha «Valaki», Krisztus után igyekszünk, akkor „én megkönnyítlek titeket – mondja az Úr.” Hiszen Jézus tud minket boldoggá tenni, vele találhatjuk meg az igazságot. Ennek a találkozásnak az alkalma a szentáldozás.
Testvérem! Hogyan tesz boldoggá minket Főpapunk? „Megkönnyítlek titeket.” Gondoljunk csak bele, a számtalan parancs helyett összesen egyet, a szeretet parancsát adta. A nehézségek elviselésében segítséget ad, önmagát az Eukarisztiában. Együtt érez velünk és velünk hordozza terheinket. URUNK! KÖSZÖNÖM, HOGY ENGEM – A BŰNÖST IS – ASZTALODHOZ HÍVSZ. MÁR A BŰNBÁNATBAN IS LETEHETEM TERHEIMET. DE A LEGNAGYOBB ÖRÖM A SZENTÁLDOZÁS, – MERT VELED TALÁLKOZOM – LEVESZED VÁLLAIMRÓL A TERHET ÉS FELÜDÍTESZ ENGEM. EZÉRT HÁLATELT SZÍVVEL IGYEKSZEM HOZZÁD.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.