Testvérem! Szent Pál a korintusi hívekhez írt levelének 10. fejezetében ezt írja: „Szeretteim, kerüljétek a bálványimádást” (10,14). A pogány áldozati lakomákon való részvétel ugyanis bálványimádás. Ezután a kenyértörésre, a szentmisére utalva következik mai szentmisénk áldozási éneke: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít; a kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” (10,16) A szentáldozás tehát nem bálványimádás, hanem találkozás az Oltáriszentségben valóságosan jelenlevő Jézussal.
„Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít;” Erről a mondatról igen sok biblikus így gondolkodik: Az 1. Korintusi levél «koinónia» szavát lehet „részesedéssel” is fordítani, de az igazából «közösséget» jelent. A lakoma öröme inkább közösséget teremt. Egy leszek Krisztussal. „A kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” Megvalósul tehát amit Mesterünk ígért: „Aki engem eszik, énáltalam él” (Jn 6,57). Az Úr magába kapcsol és magához alakít minket.
Testvérem! J. Ruysbroeck (+1381) flamand misztikus író egy mondatát idézem: «Te vagy ételem és italom; minél többet eszem, annál inkább ki vagyok éhezve; minél többet iszom, annál inkább szomjazom; minél jobban bírlak, annál inkább vágyódom utánad.» KÖSZÖNÖM MEGVÁLTÓM, HOGY KÖZÖSSÉGBEN LEHETEK VELED. KÖSZÖNÖM, HOGY AZ UTÁNAD VALÓ VÁGYAMAT MINDIG KIELÉGÍTED. EGYRE JOBBAN KAPCSOLJ MAGADHOZ ENGEM!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A buddhizmus tanítása szerint a tökéletesség útja az, ha megölöm vágyaimat. A zsidó-keresztény hagyomány nem így gondolkodik. A vágyak jók és rosszak is lehetnek. A velük szembeni viselkedésünket erkölcsi értékük határozza meg. Még a Szentírás imádságos könyvében – a zsoltárokban – is szó van vágyakozásról. A mai szentmise áldozási énekében így imádkozunk: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem. Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” (41,2-3)
A szomjúságot nemcsak a szarvas, hanem az ember is megtapasztalja: „Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem.” Szent Ágoston zsoltár-magyarázatában ezt olvassuk: A szarvas «a kígyótiprás után még gyorsabban fut a forrásokhoz.» A bűn elleni küzdelemben mi is jobban áhítozzunk az Eukarisztia után, hiszen – ahogyan a II. Vatikáni Zsinat tanítja – ez istengyermeki életünk forrása. (SC 10.) De az Eukarisztia csúcs is, hiszen benne az élő Isten van jelen. „Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre.” Helyes vágyaim célja elsősorban Isten legyen.
Testvérem! A vágyakat szokták cselekedeteink rugójának nevezni. Minél gyakrabban gondoljunk a mennyországra és az Istennel való együttlét gazdagságára, hogy kívánságaink, vágyaink ezek boldogsága felé mozdítsanak minket. KÖSZÖNÖM MESTEREM, HOGY TE IS VÁGYAKOZOL UTÁNAM. (Vö.: Lk 22,15) A SZERETET SZENTLELKÉT ÁRASZD SZÍVEMBE, HOGY MINDIG SZERETETTEL VÁGYAKOZZAM A VELED VALÓ FÖLDI ÉS ÉGI TALÁLKOZÁSRA!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Rajz Mihály atya Párbeszédben az Úrral c. könyvében sok jó gondolatot találtam a mai áldozási énekről. Az idézetek tőle valók. «A nyolc boldogság az Újszövetség tíz parancsolata. A tíz parancsolatot kőtáblákra, a nyolc boldogságot az emberi szívekbe vésted.» Ezek közül ma a két utolsót imádkozzuk: „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”
„Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” «Ezért a békéért könyörgök minden szentáldozás előtt a szentmise imájával… A béke hozzátartozik a szentáldozáshoz… A szentáldozásnál adod nekünk a békét… Itt válunk igazán Isten fiaivá. Itt, a közös asztalnál leszünk Isten-gyermekek egymás között testvérekké.» „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Mesterünk szenvedésében mutatta ki hősi fokban szeretetét. A szentáldozásban mi is erőt kapunk a szenvedések elviselésére és ekkor megvalósul bennünk az Úr szava: „Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21).
Testvérem! Ha a nyolc boldogságot átelmélkedjük, rá fogunk ébredni arra, hogy itt Jézus magát állítja elénk példaképül. Hiszen ő a Béke Fejedelme, ő a szenvedő Szolga. A szentáldozásban, amikor Krisztust vesszük magunkhoz, ő alakít minket egyre hasonlóbbá magához. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY MAGADDAL TÁPLÁLSZ ENGEM ÉS EZÉRT A TE VONÁSAID ALAKULHATNAK KI BENNEM. SEGÍTS, HOGY ÍGY TALÁLJAM MEG IGAZI BOLDOGSÁGOMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A 103. zsoltár felirata ez: «Himnusz a teremtő Istenhez». Az egyik szentírás-magyarázat szerint «ez a himnusz egyike az ószövetségi szentirodalom legkedvesebb költői termékeinek». Mai áldozási énekünk e zsoltár részeit idézi, melyek a teremtésben az Eukarisztia ajándékát készítették elő: „A földet esővel áztatod, Uram, hogy kenyeret teremjen a föld, és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.” (13-15)
A sivatagos vidék lakójának az eső és a bővizű forrás az elképzelhetetlen gazdagság jelképe: „A földet esővel áztatod, Uram.” «A kegyelem harmatának» legbőségesebb megnyilatkozása az Oltáriszentség. „Kenyeret teremjen a föld.” Szent Ágoston e mondatot magyarázva ezt mondta: «Miféle kenyeret? – Krisztust. Miféle földből? – Péterből, Pálból és az igazság többi megbízottjából.» Ma sincs ez másképp. Jézus papjai által adja magát nekünk. „Bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.” A nagy nyugati egyházatya «a lelki borról (beszél), mert az vidámítja meg az ember szívét». Szent Ágoston még arról is szólt, hogy a részegség veszekedésre, esztelenségre, haragra vezet. Krisztus – a lelki bor – viszont csak a szívet tudja megvidámítani.
Testvérem! A zsoltáros mind erre nem gondolhatott, amikor imáját megfogalmazta. Mi viszont hálatelt szívvel örvendezünk, hogy Teremtőnk legnagyobb ajándékát – az Eukarisztiát – így is előkészítette számunkra. MESTEREM SEGÍTS, HOGY A TE AJÁNDÉKODNAK TEKINTSEM A SZENTÁLDOZÁST ÉS A VELED VALÓ TALÁLKOZÁS MINDIG ÖRÖMRE GYÚJTSA SZÍVEMET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A II. Vatikáni Zsinat után a Biblia magyarázók egy ideig komolyan foglalkoztak a «Jézus saját szavai» kérdéskörrel. Bár ez a Szentírás hitelességét nem érinti, mégis érdekfeszítő lehet, hogy Mesterünk maga mit mondott. Az egyik elképzelés szerint az Úr «Én vagyok»-kal kezdődő kijelentései biztosan ide tartoznak, hiszen Mózesnek az Isten így jelentette ki magát: «Én vagyok, aki vagyok.» (Kiv 3,14) Mai áldozási énekünk e mondások közé tartozik: „Így szól az Úr: Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él.” (Jn 6,51k)
Minden szentmisében elhangzik: «Íme, hitünk szent titka!» De az Eukarisztia nemcsak a hit, hanem a szeretet titka is: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér.” Teremtőnk a végsőkig elmegy a szeretetben, leszáll az égből és örökre velünk is marad. „Aki e kenyérből eszik, örökké él.” Nem elég az Oltáriszentségbe vetett hit, le is kell ülnünk Jézus asztalához. A kenyér akkor lesz örök életünk forrása és tápláléka, ha magunkhoz vesszük. Ezért mondhatja már a 110 körül meghalt Antiochiai szt. Ignác: Az Eukarisztia «a halhatatlanság orvossága».
Testvérem! Befejezésül Rajz Mihály atya imájából idézek: «Uram! Hittel és nagy tisztelettel hallgatom szavaidat. Ezekben találom titokzatos beszéded egyik csúcspontját. … JEGYESED AZ EGYHÁZ MINDIG ÖRÖK ÉLETET EMLEGET, AHÁNYSZOR PAPJAID MAGUKHOZ VESZNEK: ’KRISZTUS TESTE ŐRIZZEN MEG ENGEM AZ ÖRÖK ÉLETRE’. Lelkemben zsong fönséges beszédedből: ’örök élete lesz… örökké él’. Ámen.»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.