Testvérem! Szent Pál a korintusi hívekhez írt levelének 10. fejezetében ezt írja: „Szeretteim, kerüljétek a bálványimádást” (10,14). A pogány áldozati lakomákon való részvétel ugyanis bálványimádás. Ezután a kenyértörésre, a szentmisére utalva következik mai szentmisénk áldozási éneke: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít; a kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” (10,16) A szentáldozás tehát nem bálványimádás, hanem találkozás az Oltáriszentségben valóságosan jelenlevő Jézussal.
„Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérében részesít;” Erről a mondatról igen sok biblikus így gondolkodik: Az 1. Korintusi levél «koinónia» szavát lehet „részesedéssel” is fordítani, de az igazából «közösséget» jelent. A lakoma öröme inkább közösséget teremt. Egy leszek Krisztussal. „A kenyér pedig, amelyet megtörünk, az Úr testébe kapcsol.” Megvalósul tehát amit Mesterünk ígért: „Aki engem eszik, énáltalam él” (Jn 6,57). Az Úr magába kapcsol és magához alakít minket.
Testvérem! J. Ruysbroeck (+1381) flamand misztikus író egy mondatát idézem: «Te vagy ételem és italom; minél többet eszem, annál inkább ki vagyok éhezve; minél többet iszom, annál inkább szomjazom; minél jobban bírlak, annál inkább vágyódom utánad.» KÖSZÖNÖM MEGVÁLTÓM, HOGY KÖZÖSSÉGBEN LEHETEK VELED. KÖSZÖNÖM, HOGY AZ UTÁNAD VALÓ VÁGYAMAT MINDIG KIELÉGÍTED. EGYRE JOBBAN KAPCSOLJ MAGADHOZ ENGEM!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.