Testvérem! A nem hívők részéről gyakori vád, hogy a vallás csak a túlvilágon ígér boldogságot. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz. Gondoljunk csak Jézus gondviselésről mondott példabeszédeire. (Pl. Mt 6,25-34) De már az Ószövetség is ellentmond az említett állításnak. Erre példa a mai áldozási ének: „Az Úr szeme óvja az istenfélő embert, aki az ő irgalmában bízik, hogy megmentse lelkét a haláltól és táplálja ínség idején.” (Zsolt 32,18-19)
A zsoltár felirata – A gondviselő Isten dicsérete – jó felütést ad kommuniónknak: „Az Úr szeme óvja az istenfélő embert, aki az ő irgalmában bízik.” Isten letekint lakóhelyéről és törődik azokkal, akik irgalmában bíznak. Aki – bár tudja, hogy nem méltó rá – áldozik, az kimutatja bizalmát Isten irgalmában. „Hogy megmentse lelkét a haláltól és táplálja ínség idején.” A haláltól való megmentés az örök életre utal. Itt a földön az ínség idejét éljük, hiszen még nem ülünk a menyegzős asztalnál. De a szentmise, az Örök Élet Kenyere már itt a földön az örök élet táplálékával erősít minket.
Testvérem! Határtalan öröm töltse el tehát szívünket, mert mennyei Atyánk nemcsak menyegzős asztalánál, a túlvilágon, hanem már most is, az ínség idején, táplál minket. Mivel a zsoltár-oráció mindezt jól foglalja össze, ezért ma ezzel az imával zárom soraimat: «TÁPLÁLJ, URAM, MINKET, AKIK ÉHEZZÜK A TE IGÉDET, ÉS MENTSD MEG LELKÜNKET A BŰNBEN VALÓ HALÁLTÓL, – HOGY BETELVE IRGALMASSÁGODDAL, AZ IGAZAK ÖRVENDEZÉSÉHEZ TÁRSULNI JÓVOLTODBÓL MÉLTÓK LEGYÜNK.»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai áldozási ének a 33. zsoltárból való: „Jómódúak éheznek és nyomorognak; aki Istent keresi, az nem szenved hiányt a jóban.” (11. vers) Szent Ágoston, az egyik nagy nyugati egyházatya (+430) ezt a zsoltárt magyarázva, elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy versünket «lelki javakra értsd». Aki nem így érti, «azt a botránkozás hurokkal fojtja meg». Mindennek pedig az az alapja, hogy az igazi értékek «nem szemmel láthatók, hanem szívvel».
„Jómódúak éheznek és nyomorognak.” A gazdagok gyakran nem ismerik Jézus szavát: „Én vagyok az égből alászállott kenyér” (Jn 6,41), és „boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek” (Mt 5,6). Mert ők a látható értékeket keresik, s nem találják meg az igazi értékeket. De remélem, mi a láthatatlan értékeket keressük: „Aki Istent keresi, az nem szenved hiányt a jóban.” Mesterünk egyértelműen megmondta: „Senki sem jó, csak egyedül az Isten” (Lk 18,19). Mi csak kenyeret látunk, de tudjuk, az Isten Fiával találkozunk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Akkor pedig semmiben sem lehet hiányunk.
Testvérem! Ezt is szent Ágostonnál olvastam: «Én a lelki javakat nem látom! – Látja, aki szereti azokat.» Lássunk tehát a szív szemével! Így Istennél nem szenvedünk semmiben sem hiányt. Jó Pásztorom! Vezess a láthatatlan értékek felé, mert a látható mulandó, a láthatatlan pedig örök érték. Lássalak meg a Kenyér színében és Veled találkozva teljek el minden jóval.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Amikor anyagot kerestem a mai gondolathoz, Damaszkuszi szent János (+749) egyik mondatára leltem: «Mivel egy kenyérben részesedünk, Krisztus egy testévé válunk, egy vérré, és Krisztusba épülve egymásnak tagjai leszünk.» Ez a mondat a mai áldozási ének lényegére világít, mely így szól: „Egy kenyér és egy test vagyunk mi sokan, mindnyájan, akik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk” (Vö.: 1Kor 10,17)
Mindig élt az emberekben az a vágy, hogy Isten asztalához letelepedhessenek. „Mindnyájan, akik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk.” Már a jeruzsálemi templomban bemutatott áldozat egy részét visszakapták az áldozat-felajánlók. Ők úgy gondolták (a pogányok is, amikor áldozatot mutattak be), hogy amikor ezt elfogyasztják, akkor Isten asztalánál foglalnak helyet. Mindez nálunk a szentmisében valóságosan megtörténik. „Egy kenyér és egy test vagyunk mi sokan, mindnyájan.” A közös étkezés, áldozás gyümölcse egyértelmű. Így válunk Krisztus titokzatos testévé, az Egyházzá.
Testvérem! A szentmise első neve a kenyértörés volt. «A kenyeret házaknál törték meg»
(ApCsel 2,46). Az áldozás előtti kenyértörés mintegy tapasztalhatóvá tette, hogy Krisztus titokzatos testének, egymásnak tagjai vagyunk. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY VELED, TESTEDDEL TALÁLKOZHATOM. A TESTED UGYANIS A KENYÉR, AZ EUKARISZTIA ÉS A TE TITOKZATOS TESTED AZ EGYHÁZ IS. VEZESS MAGADHOZ KÖZELEBB EZEKKEL A TALÁLKOZÁSOKKAL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Nagyon sok évvel ezelőtt megdöbbentő élményként olvastam a mai szentmise áldozási énekét. T. i. én így fejeztem volna be a mondatot: Életünket adni Krisztusért. De szent János apostol nem így fejezte be. A kommunióban ezt imádkozzuk: „Isten szeretetét arról ismerjük fel, hogy Krisztus az ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1Jan 3,16). A szeretett tanítvány arra buzdít tehát bennünket, hogy ne viszonozni akarjuk Atyánk szeretetét, hanem tovább adni.
„Isten szeretetét arról ismerjük fel, hogy Krisztus az ő életét adta értünk.” A szeretet Isten világában elsősorban nem érzelem, hanem cselekedet. Megváltónk is szeretetét azzal mutatta ki, hogy értünk áldozta életét. De ez nemcsak múltbeli tény, hiszen Ő most is értünk adja önmagát az Oltáriszentségben. „Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.” Ha keresztények, azaz Krisztus-követők vagyunk, hasonlítanunk kell Mesterünkhöz. Ehhez ad Ő erőt a szentáldozásban, hogy szeretni tudjuk testvéreinket.
Testvérem! Hitünk szerint a szentáldozásban Krisztus szívünkbe költözik, bennünk vesz lakást. Így természetes lesz számunkra, hogy – jó Pásztorunkhoz hasonlóan – az ajándékba kapott javakat tovább adjuk. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY SZÍVEMBE TÉRSZ ÉS ERŐT ADSZ. KÖSZÖNÖM, HOGY HASONLÍTHATOK HOZZÁD. SEGÍTS, HOGY SZÍVESEN KÖVESSEM PÉLDÁDAT ÉS ÍGY SOKAKNAK MEGMUTASSAM AZ ATYA SZERETETÉT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A zsoltárok közül a 118. a leghosszabb. Úgynevezett alfabetikus zsoltár. 22 részből áll, mert a héber ábécének 22 betűje van. Egy-egy rész mindegyik sora ugyanazzal a betűvel kezdődik. A részeket egy protestáns szerző a tenger hullámaihoz hasonlítja, mely újra és újra megérkezik, mégis mindig más. Témája Isten törvénye, melyet minden hullám más és más oldalról mutat meg. Mai áldozási énekünk a zsoltár első részéből való: „Azt parancsoltad nekünk, hogy pontosan megtartsuk tanításodat. Adj jó irányt útjaimnak, hogy mindig akaratodat kövessem.” (4-5)
A zsoltáros üzenete nemcsak az Ószövetség törvényeire érvényes, hanem Megváltónk tanítására is. „Azt parancsoltad nekünk, hogy pontosan megtartsuk tanításodat.” Krisztus pedig ezt tanította: „Ez az én testem” (Lk 22,19). Fogadjuk hittel szavait. Áldozási énekünk így folytatódik: „Adj jó irányt útjaimnak, hogy mindig akaratodat kövessem.” Mesterünk az Eucharisztiával kapcsolatban az utat is megadta: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19)! A szentmisén tehát ne mint hallgatók, hanem mint tevékeny részvevők legyünk jelen.
Testvérem! Mai zsoltárunk első részéhez kapcsolódó oráció így szól: «Úristen, ki a boldogság pálmáját azoknak nyújtod, akik szeplőtelenek és törvényeidet keresik: tedd meg, hogy igazságaidat egyenes szívvel teljesítsük.» Ahogyan zsoltárunk eleje is említi, boldogságunkat akkor találjuk meg, ha igyekszünk teljesíteni Urunk akaratát. JÉZUSOM! SEGÍTS, HOGY MINDIG A TE UTAIDON AKARJAK JÁRNI. ÍGY VELED EGYÜTT BIZTOSAN MEGTALÁLOM BOLDOGSÁGOMAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.