Testvérem! Mai áldozási énekünk olyan zsoltár részlete, amely a teremtett világról szól (28.). Egy református egzegéta szerint pogány környezetben keletkezhetett. A szent szerző – saját meggyőződésének megfelelően – alakít a himnuszon. A Teremtő szabadon rendelkezik teremtményével, a természettel. A kiragadott részlet, ezért ábrázolja királyként az Urat: „Az Úr királyként trónol mindörökké; az Úr békével áldja meg népét.” Szent Ágoston szerint «trónra ül és uralkodik bennük mindörökké». Ha szentáldozáshoz járulunk, ez egyértelműen megvalósul bennünk.

Amikor Jézus a teremtett világba lépett, az angyalok dicsőséget és békességet énekeltek. „Az Úr királyként trónol mindörökké.” Mivel a szentáldozáskor Emmánuel, velünk az Isten, feladatunk, hogy szavakkal és életünkkel is dicsőítsük Királyunkat. „Az Úr békével áldja meg népét.” Ez királyunk ajándéka: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). KRISZTUSOM! SEGÍTS, HOGY ILYENNÉ FORMÁLJON ENGEM MINDEN SZENTÁLDOZÁS. JUTTASSA ESZEMBE, HOGY TE VAGY AZ ÉN JÓSÁGOS KIRÁLYOM.

Testvérem! Egy évvel ezelőtt – amikor elkezdtem sorozatunkat – ezt írtam: «Most, amikor a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülünk, nagyon is gyümölcsöző lesz számunkra, ha az áldozási énekekről elmélkedünk.» Remélem, tudtam abban segíteni, hogy Megváltónkat méltóbban fogadjuk szívünkbe. Mindezért közösen adjunk hálát Urunknak!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A választott nép ősatyáinak és nagy alakjainak is – mint pl. Dávid király – pásztor volt a foglalkozása. Izrael ezért is megbecsülte a pásztorokat. Érthető tehát, hogy az egyik legrégebbinek tartott zsoltár – a 22. – is, a Jó Pásztorról szól. Mai szentmisénk áldozási éneke ennek a zsoltárnak kezdő sorai: „Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom: zöldellő mezőkön terelget engem, és csöndes vizekhez vezet.” (1-2)
Egy protestáns szerző szerint Dávid csak azért vehette a bátorságot, hogy Istent Izrael pásztorának nevezze, mert ezt a gyönyörű gondolatot maga az Úr sugallta neki. „Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom.” Ha tehát a nép elfogadja azt, hogy az Úr nyája, akkor biztonságban érezheti magát. „Zöldellő mezőkön terelget engem, és csöndes vizekhez vezet.” A Biblia országa szinte teljesen kősivatag. Itt zöldellő mezőre, vízben gazdag pihenőre terelni csak Isten képes népét, és ő ezt meg is teszi.
Testvérem! Jézus ezt a képet ismerte és magát nevezi Jó Pásztornak. (Vö.: Jn 10,1-16) Gondoskodó szeretetében nyájának ételt és italt adott az utolsó vacsorán: „Vegyétek és egyétek… Igyatok ebből mindnyájan…” (Mt 26,26k) Ez az Eukarisztia. Gondoskodására abból is következtethetünk, amit tanítványainak mondott: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak…” (Lk 12,32kk) JÓ PÁSZTOROM! SEGÍTS MINKET, HOGY ELFOGADJUK: NYÁJAD VAGYUNK. NE ELCSATANGOLÓ, HANEM HŰ BÁRÁNYAID LEGYÜNK. GYAKRAN TÁPLÁLKOZZUNK AZ EUKARISZTIÁVAL, HOGY MEGTAPASZTALHASSUK GONDOSKODÁSODAT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! R. Gutzwiller Elmélkedések János evangéliumáról című könyvében (fordította: dr. Kosztolányi István 1965 – kézirat) olvastam a következőket: «Az eukarisztikus beszédben az Úr három fokozaton vezeti az embert. 1. A manna; 2. Krisztus; 3. Az eukarisztikus szentség. Mindhárom elem egybetartozik: a jel, a tiszta szellemi láthatatlan beteljesedés és a látható alakban történő szellemi beteljesedés. Ennek megfelelően háromféle a vétel: a mannát csupán testileg vették, Krisztust csupán szellemileg a hitben, a szentséget testileg és szellemileg, és ezért az egész ember veszi ezt.» Mai áldozási énekünk az utóbbi vételről szól: „Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik – mondja az Úr.” (Jn 6,58)
Az élő Atya kifejezés a Bibliában csak itt szerepel: „Engem az élő Atya küldött, s általa élek.” Minden dolognak Ő az ősforrása, kezdete. A Fiúnak és nekünk is Jézus közvetítésével. „Így az is élni fog általam, aki engem eszik – mondja az Úr.” Nemcsak testét esszük, hanem egész valójával találkozunk. Krisztust magunkhoz véve az élő Atya erejét kapjuk, a Szentháromság életébe kapcsolódunk.
Testvérem! Ne felejtsük el sose, hogy az Oltáriszentség nem tárgy, hanem személy. Mi – a testből és lélekből összegyúrt emberek – az Eucharisztiában a meghalt, de feltámadt Krisztust vesszük magunkhoz. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY LÁTHATÓ ALAKBAN TALÁLKOZHATOM VELED. HITTEL FOGADOM SZENTSÉGI JELENLÉTEDET ÉS ÖRVENDEZVE FOGADLAK ÉLETEMBE.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Mindenszentek ünnepén a liturgia középpontjában a Nyolc boldogság áll. Ezen az ünnepen ugyanis az örök boldogságra jutott embereket ünnepeljük. A Nyolc boldogságot olvassuk az evangéliumban, és ebből idéz az áldozási ének is: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,8-10) Hogy boldogok legyünk, nem elég ismerni Jézus mondásait, hanem meg is kell azokat valósítanunk. (Vö.: Jak 1,25)
Jakubinyi érsek atya magyarázata szerint Jézus azokat hirdeti boldogoknak, akik – a közvélemény szerint – nem azok. A tiszta szívűeket, akik elfordulnak az élvezetektől. A békességben élőket, akik nem harcolnak az igazukért. Az üldözötteket, akiknek félniük kell. Jézus «bevezeti az erkölcsi forradalmat, amely még napjainkban sem zárult le.» Ezt az értékrendet a kereszt és a húsvét titka magyarázza meg. «Az örök élet ígérete nélkül értelmetlenek volnának azok az erkölcsi követelmények, amelyeket Urunk felállít.» Ma azokra gondolunk, akik már eljutottak oda. A szentáldozásban pedig az Örök Élet Kenyerét vesszük magunkhoz, aki oda segít minket.
Testvérem! A Nyolc boldogság állításai jelen idejűek. Mindez földi életünkben megvalósulhat, ha elfogadjuk Mesterünk forradalmát, és Vele járjuk életünk útját. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY A MAI SZENTMISÉBEN IS MAGADAT ADOD NEKEM TÁPLÁLÉKUL. ALAKÍTS HASONLÓVÁ MAGADHOZ, HOGY VELED ÉLVE MÁR MOST MEGTAPASZTALJAM AZ IGAZI BOLDOGSÁGOT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! P. Parsch OSA (+1954) – a XX. sz. nagy liturgikusa – könyvében olvastam: «Az áldozási ének az első időben a hívők körmeneti éneke volt, mely alatt a szent lakomához felvonultak s a rendeltetése a hívőknek az áhítatos hangulatban való megőrzése volt.» Mai énekünk is ebben segít, mert figyelmeztet: ha áldozunk, Megváltónkkal találkozunk. Ő, „Krisztus szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.” (Ef 5,2)
Ha Jézussal találkozunk, bennünk is ugyanannak a lelkületnek kell kialakulnia, ami benne volt: „Krisztus szeretett minket.” Nála jobban senki sem szeret bennünket. (Vö.: Jn,15,13) Ezt egyértelműen bizonyította azzal, hogy „odaadta magát értünk.” Görgey Gábor Egy vacsora anatómiája c. versében megrázóan vési ezt lelkünkbe: «mely értetek – értitek? – értetek». Mennyei Atyánk elfogadta ezt az áldozatot, – a jó illat erre utal – mint annak idején Noé áldozatát. (Vö.: Ter 8,21) „Jó illatú áldozati adományként az Istennek.” Szent Pál a 2. Korintusi levélben is beszél jó illatról és halotti szagról is. (Vö.: 2,14kk) Nem kétséges, hogy melyiket válasszuk.
Testvérem! Ez a szeretet él bennünk? Mi is életünket adnánk Urunkért és testvéreinkért? Ha igen, mi is jó illatú áldozatok leszünk Isten előtt. MESTEREM! LÉGY VALÓBAN AZ ÉN MESTEREM! HASONLÍTSAK HOZZÁD. AMIKOR SZENTÁLDOZÁSHOZ JÁRULOK, ALAKÍTS RAJTAM SZERETETEDDEL. BÁR NEM ÉRTEM, DE KÖSZÖNÖM, HOGY ÉRTEM ADTAD MAGADAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.