Testvérem! A választott nép ősatyáinak és nagy alakjainak is – mint pl. Dávid király – pásztor volt a foglalkozása. Izrael ezért is megbecsülte a pásztorokat. Érthető tehát, hogy az egyik legrégebbinek tartott zsoltár – a 22. – is, a Jó Pásztorról szól. Mai szentmisénk áldozási éneke ennek a zsoltárnak kezdő sorai: „Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom: zöldellő mezőkön terelget engem, és csöndes vizekhez vezet.” (1-2)
Egy protestáns szerző szerint Dávid csak azért vehette a bátorságot, hogy Istent Izrael pásztorának nevezze, mert ezt a gyönyörű gondolatot maga az Úr sugallta neki. „Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom.” Ha tehát a nép elfogadja azt, hogy az Úr nyája, akkor biztonságban érezheti magát. „Zöldellő mezőkön terelget engem, és csöndes vizekhez vezet.” A Biblia országa szinte teljesen kősivatag. Itt zöldellő mezőre, vízben gazdag pihenőre terelni csak Isten képes népét, és ő ezt meg is teszi.
Testvérem! Jézus ezt a képet ismerte és magát nevezi Jó Pásztornak. (Vö.: Jn 10,1-16) Gondoskodó szeretetében nyájának ételt és italt adott az utolsó vacsorán: „Vegyétek és egyétek… Igyatok ebből mindnyájan…” (Mt 26,26k) Ez az Eukarisztia. Gondoskodására abból is következtethetünk, amit tanítványainak mondott: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak…” (Lk 12,32kk) JÓ PÁSZTOROM! SEGÍTS MINKET, HOGY ELFOGADJUK: NYÁJAD VAGYUNK. NE ELCSATANGOLÓ, HANEM HŰ BÁRÁNYAID LEGYÜNK. GYAKRAN TÁPLÁLKOZZUNK AZ EUKARISZTIÁVAL, HOGY MEGTAPASZTALHASSUK GONDOSKODÁSODAT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.