Testvérem! A Szent István Társulat 30-as években kiadott Bibliájában, a lábjegyzetben a következőt olvassuk: «A 72. zsoltár egy jámbor lélek töprengése a fölött, hogyan lehet a gonoszoknak jó dolguk, míg a jámborok osztályrésze üldöztetés és nyomorúság.» Mai áldozási énekünk ennek a zsoltárnak szinte a summája: „Nekem jó az Istennel lennem, és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.” (28a)

A zsoltáros tehát így oldja meg a kérdést: „Nekem jó az Istennel lennem.” Szent Ágoston erről a mondatról ekképpen elmélkedik: «Ez minden jó foglalata. Többet akartok ennél? – Sajnálom azokat, akik többet akarnak. Mi többet akartok, testvérek? Az Istenhez ragaszkodásnál nincs jobb, ha színről színre látjuk őt.» „Az Úristenbe helyeznem bizakodásom.” «Hánynak-vetnek a hullámok, vesd ki előre a horgonyt. Még nem jelenlét által ragaszkodol; a remény által ragaszkodj!»

Testvérem! Minden jó foglalata az Istennel való együttlét. Ez tökéletesen majd a mennyországban valósul meg, de már most is ízelítőt kaphatunk belőle. Ennek legtökéletesebb formája a szentáldozás. Fakadjon nyugodtan lelkünkből a gondolat: Nekem jó Jézussal lennem a szentáldozásban, és az Oltáriszentségbe helyeznem bizakodásom. AZ EUKARISZTIÁBAN VELÜNK LAKÓ JÉZUS! TANÍTS MEG MINKET ARRA , HOGY NAGYOBB VÁGYUNK NEM LEHET ANNÁL, MINTHOGY VELED LEGYÜNK . HIGGYÜK EL , EZ MÁR NEM CSAK A REMÉNY ÁLLAPOTA , HISZEN TE VALÓSÁGOSAN A SZÍVÜNKBE KÖLTÖZÖL .
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.