Morandini Kristóf bejegyzései

Évközi 6. vasárnap

Testvérem! Életem egyik megrázó élménye a máriacelli templomban levő Szentháromság-ábrázolás. A szokásostól (galamb – szakállas bácsi – Krisztus a kereszten) annyiban tér el, hogy az Atya lehajol a kereszthez és megfogja Fia kezét. A mai áldozási éneket olvasva jutott ez az eszembe. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) A keresztáldozat – és ennek megjelenítése a szentmise – nem csak Jézus áldozata, hanem a mennyei Atyáé is.
A János evangélium itt szereplő mondatát magyarázva, egy protestáns szerzőnél olvastam, hogy ez «az Evangélium dióhéjban». „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda.” Az üdvtörténet alapja Isten végtelen szeretete. Az Atya nem csak kétezer évvel ezelőtt ajándékozta nekünk Fiát, hanem most is őt adja nekünk az Eukarisztiában. Erre csak egy lehet a mi válaszunk: a bizalom, a hit! „Aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Ne válogassunk Jézus tanításában. Erős hittel fogadjuk tehát minden szavát. Azt is, hogy «Ez az én testem… ez az én vérem…»
Testvérem! Itt érzékszerveink nem segítenek. Tudjuk: «Ez hitünk szent titka». De azt is tudjuk, ha nem esszük testét, nem lesz
örök életünk. (Vö.: Jn 6,53) KÖSZÖNÖM JÉZUSOM , HOGY ENNYIRE SZERETSZ ENGEM . EZ A SZERETET LEGYEN ÉLETEM VEZÉRFONALA . HITBŐL FAKADÓ SZENTÁLDOZÁSAIM EGYESÍTSENEK A TE SZERETETEDDEL MOST ÉS ÖRÖKKÉ .
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Szentségimádás Iskolája a templomban

Készülünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Ennek jegyében elindítjuk a Szentségimádás Iskoláját templomunkban is, Fábry Kornél atya ugyanilyen című előadás-sorozatának valóságos szentségimádáshoz kapcsolt levetítésével, hétfőnként este hat azaz 18.00 órai kezdéssel. Az első alkalom már most hétfőn, február 11-én lesz!

Szeretettel hívjuk és várjuk kedves Híveinket és távolabbról érkező Vendégeinket, mindenekelőtt pedig azokat a kedves Testvéreket, akik érdeklődésüket már név szerinti jelentkezésükkel is kifejezték!

A sorozathoz munkafüzet és könyv is tartozik; ezek beszerezhetők templomunk főbejáratánál is, a könyves pultnál.

Évközi 34. vasárnap Krisztus a Mindenség Királya

Testvérem! Az egyházi év utolsó vasárnapján – Krisztus Király ünnepén – szinte az egész 92. zsoltárt elénekeljük a válaszos zsoltárban. Református testvéreink Jubileumi kommentárja szerint «ősi himnusz, mely Jahve király voltát, királyi hatalmát és uralmát magasztalja». Elmélkedjünk tehát erről a koronázási zsoltárról!
A válasz a zsoltár első sora: „Az Úr országol, királyi fölségbe öltözött.” Ha ember uralkodik a nép felett, abból rossz is következhet (Vö.: 1Sám 8,11kk). De ha az Úr, abból csak jó következik. (Ez a zsoltár erről szól.) A király feladata népének biztonságot adni: „Megerősítette a földet, hogy meg ne inogjon.” Az Úr képes erre, mert ura, teremtője a világnak. „Öröktől fogva vagy te, Uram, szilárdan áll trónod kezdet óta.” A világban minden mozog, változik. Biztonságunk alapja az egyetlen szilárd pont, Jahve trónja. „Az Úr fölségbe öltözött, felövezte magát hatalommal.”  Isten, Krisztus vállalja ezt a királyságot, ő akar a mi királyunk lenni. „Bizonyságaid valóban igazak, Uram, szentség illeti házadat, most és mindörökké.” Ami Istenhez tartozik (bizonyságaid = kinyilatkoztatás; házad = templom, közösség;) az minden és
mindenkor biztos pont, biztonságunk alapja lehet. Ezért építhetjük Krisztus királyságára a mi boldogságunkat.
Testvérem! Vége az egyházi évnek, vége ennek a sorozatnak is. Ebben az egyházi évben – vasárnapról-vasárnapra – elgondolkoztunk a válaszos zsoltárról. Remélem, ez segített neked abban, hogy jobban megértsed Isten üzenetét. ADJUNK HÁLÁT TEHÁT ISTENNEK üzenetéért, a kapott gondolatokért és minden segítségéért, ámen.
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 29. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány – amelyet Izaiás próféta könyvéből olvasunk – a szenvedés kérdésével foglalkozik. A 32. zsoltár is, melynek befejező része a mai válaszos-zsoltár, ennek átgondolásában segít. Az imaórák liturgiájában ezt a feliratot találjuk ennél a zsoltárnál: «A gondviselő Isten dicsérete.» A gondviselésről való elmélkedés valóban közelebb vihet minket a szenvedés elfogadásához.
„Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, akik bíznak az irgalmában.” Aki magában bízik, az csalódni fog. Aki viszont az Úrban bízik, az megtapasztalja gondviselését. „Megmenti lelküket a haláltól, és táplálja őket éhínség idején.” Most az éhezés ideje van, ezért szent Ágoston így tanít: «Reménykedj itt, hogy örvendezhess ott; éhezz és szomjazz itt, hogy lakomázhass ott.» „Az Úrra hagyatkozik lelkünk, a segítőnk, és a mi oltalmunk.” Aki mennyei Atyánk felé törekszik, miért mer ráhagyatkozni? Mert a megtestesülés óta Emmánuel, velünk az Isten. (Vö.: Mt 1,23) „Benne örvend a szívünk, az szent nevében remélünk.” A nehézségek, a szenvedés ellenére is örvendezhetünk. Ennek oka pedig az, hogy velünk van, még a szenvedésben is.
Testvérem! Zsoltárunk utolsó sorát jelölték ki a válaszos-zsoltár válaszának: „Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.” Vegyük komolyan a Szentírás megállapítását: Aki az
Úrban bizakodik, az sohasem csalatkozik. (Vö.: J Sir 15,4) ÉRJÜK MENNYEI ATYÁNK GONDVISELŐ JÓSÁGÁT , HOGY NE CSAK MEGÉRTSÜK MINDEZT, HANEM ENNEK MEGFELELŐEN ALAKÍTSUK IS ÉLETÜNKET !

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 17. vasárnap

Testvérem! A mai evangélium és olvasmány is kenyérszaporításról, mélyebben átgondolva Isten gondoskodó szeretetéről szól. Érthető tehát, hogy olyan válaszos zsoltárt imádkozunk, amely többféle dologért – köztük Isten gondoskodó szeretetéért – Istent magasztalja. A zsoltárok könyvének utolsó zsoltárai dics ít imádságok. Ezek között találjuk a 144-et, amelynek részleteit énekeljük a mai válaszos zsoltárban.
„Magasztaljon téged, Uram, minden műved, szentjeid áldást mondjanak.” Minden teremtménynek feladata Isten dicsőítése.  Nekünk, embereknek, az értelmes lényeknek, az anyagvilágot is képviselnünk kell. „Igazságos az Úr minden útján, és szent minden művében.” Ebben és a következő versben a zsoltáros Isten
gondoskodó szeretetének okát énekli meg. „Közel van az Úr mindazokhoz, akik őt hívják, akik hozzá kiáltanak igaz szívvel.” Három okot találunk itt: Igazságos, mert tudja, hogy csak teremtmények vagyunk. Szent, hiszen jósága tökéletességéből fakad. Közel van hozzánk, ezért együtt tud érezni velünk. Mindebből következik az étkezés előtti imaként is mondott zsoltárvers: „Mindenek szeme bízón rád tekint, és te enni adsz nekik kell időben.” Aki az Úrban bízik, az meg nem szégyenül. Mindennapi életünkben is megtapasztalhatjuk Isten gondoskodó szeretetét.
Testvérem! Az étkezés előtti ima folytatása majdnem azonos a mai zsoltár-válaszunkkal: „Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.” Értsük meg ebből, hogy a testi és a lelki táplálékot is mennyei Atyánknak köszönhetjük. EZÉRT GYAKRAN ÁLLJUNK BE MI IS AZ ISTENT DICSŐÍTŐK KÓRUSÁBA !
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 10. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány a «protoevangélium» (ősörömhír) történetét mondja el. A bűnbeesés után Isten rögtön a megváltás örömhírét is meghirdeti. Érthető tehát, hogy a bűnbánati zsoltárok közül azt választották a mai napraválaszos zsoltárnak, amely egyben zarándok zsoltár is. A 129. zsoltárt a zarándokló zsidók örömmel imádkozták, hiszen az együttlét, a találkozás örömét is megénekli. Így tehát egyértelműen segít az olvasmány megértésében.
„A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Istenem hallgass a szómra.” A mélység, a régi elképzelés szerint az alvilág, a «Seol», a reménytelenség szállása. A bűnös tudja, hol a helye, de ismeri a protoevangéliumot, ezért Istenhez mer fordulni: „Tebenned remélek, Uram, és igédben reménykedik lelkem.” Ebben a rövid mondatban a remény kétszer is szerepel. Aki így várakozik, az megtapasztalta a reményt adó szeretetét. Tudja, hogy az Úr nem úgy gondolkodik, mint az emberek. „Ha számon tartod (tartanád) a vétkeket, Uram, Uram, ki az, aki előtted megállhat?” Isten világából látszódik meg jól a bűn mélysége. De itt ismerhetjük meg igazából az irgalom forrását is: „De nálad bocsánatot nyer a vétek, ezért félve tisztelünk téged.” Aki a bűnbeesés után nemcsak büntet, hanem megváltót is ígér, annál biztosan elnyerhetjük bűneink bocsánatát. Ebből érthető az istenfélelem ószövetségi gondolata: nem szeretném őt megbántani.
Testvérem! A 129. zsoltárt mindig szerdán imádkozzuk «Az imaórák liturgiája» befejező imaórájában. A nap lezárásában és a válaszos zsoltárról való elmélkedésben is sokat segít a zsoltár 7. verse, amit válaszként énekelünk: „Az Úrnál az irgalom, és bőséges a megváltás nála.” SZÍVBŐL KÖSZÖNJÜK MEG AZÚRNAK, HOGY MEGVÁLTOTT MINKET.

[M.a.]

 

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.