Morandini Kristóf bejegyzései

Évközi 34. vasárnap Krisztus a Mindenség Királya

Testvérem! Az egyházi év utolsó vasárnapján – Krisztus Király ünnepén – szinte az egész 92. zsoltárt elénekeljük a válaszos zsoltárban. Református testvéreink Jubileumi kommentárja szerint «ősi himnusz, mely Jahve király voltát, királyi hatalmát és uralmát magasztalja». Elmélkedjünk tehát erről a koronázási zsoltárról!
A válasz a zsoltár első sora: „Az Úr országol, királyi fölségbe öltözött.” Ha ember uralkodik a nép felett, abból rossz is következhet (Vö.: 1Sám 8,11kk). De ha az Úr, abból csak jó következik. (Ez a zsoltár erről szól.) A király feladata népének biztonságot adni: „Megerősítette a földet, hogy meg ne inogjon.” Az Úr képes erre, mert ura, teremtője a világnak. „Öröktől fogva vagy te, Uram, szilárdan áll trónod kezdet óta.” A világban minden mozog, változik. Biztonságunk alapja az egyetlen szilárd pont, Jahve trónja. „Az Úr fölségbe öltözött, felövezte magát hatalommal.”  Isten, Krisztus vállalja ezt a királyságot, ő akar a mi királyunk lenni. „Bizonyságaid valóban igazak, Uram, szentség illeti házadat, most és mindörökké.” Ami Istenhez tartozik (bizonyságaid = kinyilatkoztatás; házad = templom, közösség;) az minden és
mindenkor biztos pont, biztonságunk alapja lehet. Ezért építhetjük Krisztus királyságára a mi boldogságunkat.
Testvérem! Vége az egyházi évnek, vége ennek a sorozatnak is. Ebben az egyházi évben – vasárnapról-vasárnapra – elgondolkoztunk a válaszos zsoltárról. Remélem, ez segített neked abban, hogy jobban megértsed Isten üzenetét. ADJUNK HÁLÁT TEHÁT ISTENNEK üzenetéért, a kapott gondolatokért és minden segítségéért, ámen.
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 29. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány – amelyet Izaiás próféta könyvéből olvasunk – a szenvedés kérdésével foglalkozik. A 32. zsoltár is, melynek befejező része a mai válaszos-zsoltár, ennek átgondolásában segít. Az imaórák liturgiájában ezt a feliratot találjuk ennél a zsoltárnál: «A gondviselő Isten dicsérete.» A gondviselésről való elmélkedés valóban közelebb vihet minket a szenvedés elfogadásához.
„Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, akik bíznak az irgalmában.” Aki magában bízik, az csalódni fog. Aki viszont az Úrban bízik, az megtapasztalja gondviselését. „Megmenti lelküket a haláltól, és táplálja őket éhínség idején.” Most az éhezés ideje van, ezért szent Ágoston így tanít: «Reménykedj itt, hogy örvendezhess ott; éhezz és szomjazz itt, hogy lakomázhass ott.» „Az Úrra hagyatkozik lelkünk, a segítőnk, és a mi oltalmunk.” Aki mennyei Atyánk felé törekszik, miért mer ráhagyatkozni? Mert a megtestesülés óta Emmánuel, velünk az Isten. (Vö.: Mt 1,23) „Benne örvend a szívünk, az szent nevében remélünk.” A nehézségek, a szenvedés ellenére is örvendezhetünk. Ennek oka pedig az, hogy velünk van, még a szenvedésben is.
Testvérem! Zsoltárunk utolsó sorát jelölték ki a válaszos-zsoltár válaszának: „Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.” Vegyük komolyan a Szentírás megállapítását: Aki az
Úrban bizakodik, az sohasem csalatkozik. (Vö.: J Sir 15,4) ÉRJÜK MENNYEI ATYÁNK GONDVISELŐ JÓSÁGÁT , HOGY NE CSAK MEGÉRTSÜK MINDEZT, HANEM ENNEK MEGFELELŐEN ALAKÍTSUK IS ÉLETÜNKET !

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 17. vasárnap

Testvérem! A mai evangélium és olvasmány is kenyérszaporításról, mélyebben átgondolva Isten gondoskodó szeretetéről szól. Érthető tehát, hogy olyan válaszos zsoltárt imádkozunk, amely többféle dologért – köztük Isten gondoskodó szeretetéért – Istent magasztalja. A zsoltárok könyvének utolsó zsoltárai dics ít imádságok. Ezek között találjuk a 144-et, amelynek részleteit énekeljük a mai válaszos zsoltárban.
„Magasztaljon téged, Uram, minden műved, szentjeid áldást mondjanak.” Minden teremtménynek feladata Isten dicsőítése.  Nekünk, embereknek, az értelmes lényeknek, az anyagvilágot is képviselnünk kell. „Igazságos az Úr minden útján, és szent minden művében.” Ebben és a következő versben a zsoltáros Isten
gondoskodó szeretetének okát énekli meg. „Közel van az Úr mindazokhoz, akik őt hívják, akik hozzá kiáltanak igaz szívvel.” Három okot találunk itt: Igazságos, mert tudja, hogy csak teremtmények vagyunk. Szent, hiszen jósága tökéletességéből fakad. Közel van hozzánk, ezért együtt tud érezni velünk. Mindebből következik az étkezés előtti imaként is mondott zsoltárvers: „Mindenek szeme bízón rád tekint, és te enni adsz nekik kell időben.” Aki az Úrban bízik, az meg nem szégyenül. Mindennapi életünkben is megtapasztalhatjuk Isten gondoskodó szeretetét.
Testvérem! Az étkezés előtti ima folytatása majdnem azonos a mai zsoltár-válaszunkkal: „Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.” Értsük meg ebből, hogy a testi és a lelki táplálékot is mennyei Atyánknak köszönhetjük. EZÉRT GYAKRAN ÁLLJUNK BE MI IS AZ ISTENT DICSŐÍTŐK KÓRUSÁBA !
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 10. vasárnap

Testvérem! A mai olvasmány a «protoevangélium» (ősörömhír) történetét mondja el. A bűnbeesés után Isten rögtön a megváltás örömhírét is meghirdeti. Érthető tehát, hogy a bűnbánati zsoltárok közül azt választották a mai napraválaszos zsoltárnak, amely egyben zarándok zsoltár is. A 129. zsoltárt a zarándokló zsidók örömmel imádkozták, hiszen az együttlét, a találkozás örömét is megénekli. Így tehát egyértelműen segít az olvasmány megértésében.
„A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, Istenem hallgass a szómra.” A mélység, a régi elképzelés szerint az alvilág, a «Seol», a reménytelenség szállása. A bűnös tudja, hol a helye, de ismeri a protoevangéliumot, ezért Istenhez mer fordulni: „Tebenned remélek, Uram, és igédben reménykedik lelkem.” Ebben a rövid mondatban a remény kétszer is szerepel. Aki így várakozik, az megtapasztalta a reményt adó szeretetét. Tudja, hogy az Úr nem úgy gondolkodik, mint az emberek. „Ha számon tartod (tartanád) a vétkeket, Uram, Uram, ki az, aki előtted megállhat?” Isten világából látszódik meg jól a bűn mélysége. De itt ismerhetjük meg igazából az irgalom forrását is: „De nálad bocsánatot nyer a vétek, ezért félve tisztelünk téged.” Aki a bűnbeesés után nemcsak büntet, hanem megváltót is ígér, annál biztosan elnyerhetjük bűneink bocsánatát. Ebből érthető az istenfélelem ószövetségi gondolata: nem szeretném őt megbántani.
Testvérem! A 129. zsoltárt mindig szerdán imádkozzuk «Az imaórák liturgiája» befejező imaórájában. A nap lezárásában és a válaszos zsoltárról való elmélkedésben is sokat segít a zsoltár 7. verse, amit válaszként énekelünk: „Az Úrnál az irgalom, és bőséges a megváltás nála.” SZÍVBŐL KÖSZÖNJÜK MEG AZÚRNAK, HOGY MEGVÁLTOTT MINKET.

[M.a.]

 

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Úrnapja, Krisztus Szent teste és vére

Testvérem! Úrnapja az Oltáriszentség, az Eukarisztia ünnepe. Ez a szó: Eukarisztia, szó szerint hálaadást jelent. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a válaszos zsoltár szövegét a 115. zsoltárból választották, ami hálaadó zsoltár. A 17. versben ezt énekeljük: „Bemutatom néked a dicséret áldozatát, és az Úr nevét hívom segítségül.” A mi áldozatunk a szentmise, a keresztáldozat megjelenítése. Mai gondolatunk középpontjában tehát a szentmise áll.
„Az Úrnak mit adhatnék, mindazért, amit nékem adott?” Ha észreveszem az ajándékot, akkor hálát szeretnék adni. T. de Charden gondolata jut az eszembe: «Te adtad megváltó áldozatul magadat érettünk. Méltó, hogy Te határozzad meg hálaadásunk módját is.» Jézus pedig ezt mondta: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). A zsoltár pedig így folytatódik: „Veszem az üdvösség kelyhét, és az Úr nevét hívom segítségül.” Az üdvösség kelyhe az áldozat; az Úr nevének hívása pedig az imádság. A kettő együtt a szentmise. A zsoltárban még ezt olvassuk: „Drága dolog az Úr színe előtt, szentjei dicső halála.” Hálaadásunk tárgya az is, hogy mennyei Atyánk törődik övéivel. A vértanúkra emlékezve is szentmisét mutatunk be.
Testvérem! Mesterünk tanította: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Hálát sem adhatunk, szentmisét sem mutathatunk be. A zsidó levél ezt így fogalmazza meg: „Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát” (13,15). KÖSZÖNJÜK URUNK, HOGY ÍGY HATÁROZTAD MEG HÁLAADÁSUNK MÓDJÁT.
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

 

Húsvét 5. vasárnapja

Testvérem! A mai válaszos zsoltár verseit a 21. zsoltárból idézzük. Első pillanatban meglepő, hogy amelyik zsoltárt Mesterünk a keresztfán imádkozta („Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?), hogyan kerül a húsvéti idő zsoltárai közé. XVI. Benedek pápa erről ezt írja: «A végső szükségben elhangzó kiáltás egyben az isteni válasz és az üdvösség bizonyossága is – nemcsak Jézus, hanem „sokak” számára». Hiszen a zsoltár második fele már az Istenbe vetett bizalomról, a ráhagyatkozásról szól.

Isten mindannyiunkat gazdagságra hív: „Egyenek a szegények és lakjanak jól, áldják az Urat mind, akik keresik, szívük élni fog mindörökké.” A szegényeknek lehet, hogy üres a kincses ládájuk és a csűrűk, de gazdag lehet a szívük. Övék lehet az örök élet. Ha ez tudatosul bennünk, akkor: „A föld határai megemlékeznek erről és az Úrhoz térnek, leborul előtte a nemzetek minden családja.” Természetes, hogy mindenki dicsőíti az Istent. De nem elég a «mindenki», nekem személyesen is döntenem kell. „Neki él az én lelkem, és neki fog szolgálni nemzetségem.” A jó példa vonz. (Vö.: Józs 24,15) A látszat az, hogy Isten elhagy, ahogyan a zsoltár eleje szól. De mi a valóság? „Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, igazságát hirdessék a születendő népnek: Mindezt az Úr cselekedte!” Az Úrnak köszönhetünk mindent, a megváltást és a húsvét örömét is.

Testvérem! Egy protestáns magyarázó szerint a 21. zsoltár a héber költészet remeke. Ez nemcsak a zsoltár formai dolgaira igaz, hanem a tartalmára is. (Ellentét az eleje és a vége között.) Elhagyatottságunkban – Jézushoz hasonlóan – sohase felejtkezzünk meg az Istennel való találkozás lehetőségéről sem! 

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 2. vasárnap

Testvérem! Isten hűségében bízni, sokszor igen nehéz. A mai olvasmányban Ábrahám próbatételéről hallunk. Ő ekkor egyértelműen kimutatta bizalmát. A mai válaszos zsoltár a 115. zsoltár részlete. Ez az imádság minket is az Istenbe vetett bizalomra akar vezetni.

A zsoltáros hasonlatát a rabszolganő gyermekének helyzetéből veszi, aki automatikusan a gazdáé volt. „Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód gyermeke.” Fogadjuk el, hogy Istentől függünk, az övéi vagyunk. „Bilincseimet széjjeltörted, bemutatom néked a dicséret áldozatát, és az Úr nevét hívom segítségül.” Szabadságunkat és minden jót Atyánktól kapunk. Ezért legyen természetes számunkra, hogy előtte borulunk le és hozzá imádkozunk. „Megadom az Úrnak, amit fogadtam, egész népének színe előtt.” A fogadalom teljesítésének kettős jelentősége van: egyrészt megismerve Isten hűségét én is hűséges szeretnék lenni. Másrészt testvéreim előtt is bizonyítom Isten hűségét. „Az Úr házának udvarán, a te falaid között, Jeruzsálem.” Az Úr hűségének bizonysága az is, hogy választottait hazavezette. Népe is hűséges akar lenni Jahve templomához.

Testvérem! Igyekezetünk ellenére igen gyakran hűtlenek vagyunk (=bűn). Mesterünkről viszont ezt írja a Biblia: «a hűséges és igaz tanú» (Jel 3,14). Nőjünk egybe Jézussal, hogy a bizalomból fakadó hűség egyre inkább megvalósuljon bennünk!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Nagyböjt 1. vasárnap

Testvérem! Nagyböjt elején Anyaszentegyházunk bűnbánatra is szólít. Ennek egyik szép megfogalmazása, hogy járjunk a helyes úton. (Az evangéliumban Jézus ellen áll a kísértésnek, az olvasmányban Isten szövetséget köt Noéval.) A mai válaszos zsoltár, mely a 24. zsoltár részlete, háromszor is említi az «utat». Szent Ágoston zsoltár-magyarázata szerint nekünk Jézus útján kell járnunk. Ő két úton érkezik hozzánk: az első a könyörület útja, a második az ítéleté.
Az első út a barátságosabb. „Uram, minden utad irgalom és hűség azoknak, kik szövetséged törvényét megtartják.” Igen, az Úr első érkezése ilyen volt. Mi is igyekezzünk az irgalom és a hűség útján menni. „Az Úr igazságos és jóságos, ezért a bűnösöknek is utat mutat.” A bűnös is számíthat segítségére. Nem vall szégyent, rátalál a jó útra. „Az alázatost a jóban vezérli, a szelídet útjára tanítja.” Szent Ágoston Isten útját az édes igához és könnyű teherhez hasonlítja (Vö.: Mt 11,29k), mert Jézus ezzel kapcsolatban mondja magát szelídnek és alázatos szívűnek. Aki szeret, az tudja ezt megérteni.
Testvérem! Most nagyböjtben igyekezzünk ezen, az első úton, az irgalom és könyörület útján előbbre jutni! Ha ez sikerül, akkor nem kell a másikra rálépnünk, nem kerülünk elítélésre. LEGYÜNK BÁTRAK, VEGYÜK MAGUNKRA JÉZUS IGÁJÁT ÉS TANULJUNK TŐLE!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.