Testvérem! A betlehemi angyalok éneke (Vö.: Lk 2,14) bekerült a liturgiába. JÉZUS SZÜLETÉSÉRE A SZENTMISÉBEN A GLÓRIA ELÉNEKLÉSÉVEL EMLÉKEZÜNK. A keleti egyházban már a IV. században az éjféli szentmisének része volt. A VI. században a pápa vasárnapi szentmiséin is énekelték. Érdekesség, hogy a VIII. században a papok csak Húsvét vasárnap és szentelési évfordulójukon imádkozhatták. A Glória mai szövegváltozata a IX. századra alakult ki, de szerzőjét nem ismerjük. Végül a XII. században válik a szentmise rendes elemévé.
Az angyali ének után a Dicsőség három részből áll. Az első részt akkor értjük meg igazán, ha ismerjük azt a régi római szokást, hogy amikor a győztes hadvezér fellovagolt Jupiter templomához, különböző csoportok kórusban kiabálták: “Dicsőítünk téged! Áldunk téged! Imádunk téged!” Ez a szakasz a zsoltárokhoz is hasonlít, és hálaadásba torkollik. Az első rész tehát a mennyei Atya dicsőítése. A Glória második versszakában Krisztushoz szólunk, aki békét hozott nekünk. Az ő béketeremtő, megváltói szerepére utal az «Isten Bárányának» litániaszerű ismétlése. A harmadik, rövid rész a Szentlelket említi. Így lesz ez az imádság nagy doxológia, a Szentháromság dicsőítése.
Testvérem! „A Dicsőség nagyon régi, tiszteletreméltó himnusz” – olvassuk a misekönyv általános rendelkezéseiben. (RMÁR. 31.) Tanítását vegyük komolyan és tegyük magunkévá. Béke csak akkor lesz a szívünkben és a világban is, ha megadjuk a dicsőséget Istennek.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Múlt vasárnap arról elmélkedtünk, hogy a szentmise emlékezés. AMIKOR A KYRIÉT (AZ ÚR) IMÁDKOZZUK, A VÁLASZTOTT NÉP VÁRAKOZÁSÁRA, ÁDVENTJÉRE EMLÉKEZÜNK. A «Kyrie» szót eredetileg csak Istenre vonatkoztatták. A császárt, mivel istennek tartották, Kyrie felkiáltással fogadta a nép. Már az apostoli időkben az Úr megszólítást fönntartották Jézusnak. (Vö.: Jn 21,7) Mi Jézust várjuk a szentmisében, ahogyan az ószövetségben is vágyakoztak Isten érkezésére, aki megszabadítja őket. Ezért kiáltjuk: Kyrie eleison, Uram irgalmazz!
A kyrie története nagyon régre nyúlik vissza. Az első századoktól a különböző templomokban gyülekezők litániát imádkozva vonultak a stációs templomba, ahol a szentmisét bemutatták. A diakónus felszólításaira a nép Kyrie eleison-nal válaszolt. Idővel a körmenet, a litánia elmaradt, de a válasz nem. A száma fokozatosan korlátozódott a még ma is gyakran énekelt 3×3-ra. (Kyrie, Christe, Kyrie) A IX. század után ennek szentháromságos magyarázatot adtak. A II. Vatikáni Zsinat utáni reform szerint leegyszerűsítették. A három felszólítást a nép csak megismétli. Mi ezt magyar szokás szerint ülve imádkozzuk, vagy énekeljük.
Testvérem! Jézus keresztjén a felirat három nyelven volt olvasható. (héberül, latinul és görögül; Jn 19,20) A latin liturgia érdekessége, hogy a másik két nyelven is megőrzött néhány szót. Pl. Ámen, alleluja (héber), Kyrie (görög). A történészek szerint volt olyan idő, amikor a görög liturgiában a kyriét latinul imádkozták. Emlékeztessen ez minket az Úr által megkívánt egységre. Valljuk meg közösen, hogy mi Jézust, Urunknak (Kyrie), Istenünknek tartjuk.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Ádvent az emlékezésnek is ideje. Emlékezünk az Ószövetségre, amikor az emberek még várták a Megváltó eljövetelét. A szentmiséről is azt mondjuk, hogy az emlékezés. Ezt könnyebben megértjük, ha fellapozzuk az Ószövetséget: „Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból” (Kiv 13,3). Ezt meg is tették a húsvéti vacsorán, amikor a legfiatalabb megkérdezte a legidősebbet: Ma mit ünnepelünk? Jézus is azt mondta az utolsó vacsorán: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). Amikor tehát a szentmisét bemutatjuk, – akaratának megfelelően – Mesterünkre emlékezünk.
Az Úrfelmutatás után az első (római) kánonban a pap így imádkozik: ‹Megemlékezünk ezért, Istenünk… Fiadnak, Krisztus Urunknak áldott szenvedéséről, a halálból való feltámadásáról, dicsőséges mennybemeneteléről.› Emlékezésünk központjában tehát a megváltás, a húsvéti három szent nap, a bűnből való szabadulás áll. De nem csak ezekre a dolgokra gondolunk. Urunk így mondta: „Az ÉN emlékezetemre!” Ez pedig az egész személyt, egész életét jelenti. Jézus életét végig kísérjük az egyházi év folyamán is. De a szentmise keretében is megtesszük ezt. (Pl. a karácsonyt – Urunk születését – is szentmisével ünnepeljük.) Egy-egy ünnephez eljutva fogom majd a szentmise megfelelő részeit veletek átelmélkedni.
Testvérem! A szentmise emlékezése más, mint a többi emlékezés. Az emlékezés általában felidézést jelent. DE A SZENTMISÉBEN AZ EMLÉKEZÉS JELENLÉVŐVÉ IS TESZI AZ ESEMÉNYT. Ne legyünk vakok, mint az emmauszi tanítványok. Nekik csak utólag lángolt a szívük. (Vö: Lk 24,32) Mi minden szentmisén örvendezzünk, hiszen itt meg is jelenik az, akire emlékezünk.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Ha ajándékot hirtelen kapunk, nem tudjuk igazán átélni az örömöt. Ha azonban az ajándékozó fokozatosan, célozgatva egyre többet mond az ajándékról, öröme apránként ránk ragad. A SZENTMISE IS KINCS, ISTEN AJÁNDÉKA. Ő egyre többet árult el a szentmiséről. Ádventben, amikor a Krisztus születését megelőző időkre emlékezünk, ismerjük meg a szentmise előképeit. A mennyei Atya ezekkel az előképekkel készítette elő az ószövetségben a szentmise ajándékát.
„Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira” (Ter 4,4). Az első előkép Ábel kedves áldozata, amit az Úr szívesen elfogadott. A második Melkizedek áldozata. Ábrahám elé „jött Melkizedek, Sálem királya. Kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt” (Ter 14,18). Így adtak hálát a győzelemért. A következő: Ábrahám a határtalanul szerető Atya előképe. (Ter 22) Amit végül Ábrahámtól az Atya nem fogadott el, azt Ő megtette: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3,16). A húsvéti bárány vacsora is a szentmise előképe. „A vért használjátok annak a háznak megjelölésére, amelyben laktok. … Titeket nem ér a megsemmisítő csapás” (Kiv 12,13). A mi húsvéti Bárányunk Krisztus (Vö: 1Kor 5,7), aki vére által a bűn rabságából szabadít meg minket. Az utolsó előkép – amelyet említek – a manna: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni” (Kiv 16,15). Jézus viszont már ezt mondja: „Aki e kenyérből eszik, örökké él” (Jn 6,48kk).
Testvérem! Ismerjük meg alaposan az előképeket. Megláthatjuk belőlük, milyennek kellene lenni a szentmisének: 1/ a legjavát akarjuk adni Istennek; 2/ mindenért így adjunk hálát; 3/ szeretetből fakadjon; 4/ higgyük, hogy megszabadít bűneinktől; 5/ gyümölcse a mi táplálékunk. Az Úrtól kapott előképek megismerése segítsen bennünket abban, hogy gyümölcsözően vegyünk részt a szentmisén!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai vasárnappal új egyházi évet kezdünk. Úgy gondoltam, hogy a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülve, a „Havas B. A. Hírlevélben” új sorozatot indítok. Az Eukarisztia szó nemcsak az Oltáriszentséget jelenti, hanem a szentmisét is, ezért a szentmiséről szóló sorozat készületünket segítheti. A II. Vatikáni Zsinat megkívánja, hogy „a hívők e szent cselekményekben tudatosan, tevékenyen és gyümölcsözően vegyenek részt” (SC 11.), vagyis találkozzanak az Úrral. Az Ádvent Úr-jövet ideje. Jézus jön, mert találkozni akar velünk. Mi is tegyünk meg mindent a találkozás sikeréért!
Mesterünk a hegyi beszédben világosan kimondja az Őt követők feladatát: “Ti olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok!” (Mt 5,48) Nem nehéz belátnunk, hogy erre a magunk erejéből képtelenek vagyunk. Szent Mihály és angyalai – a Jelenések könyvének tanúsága szerint – nem a maguk erejével, hanem „a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által” (12,11) győzték le az ördögöt. Érthető tehát, hogy a II. Vatikáni Zsinat így tanít: „Mindazon által a liturgia /elsősorban az Eucharisztia/ a csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden ereje.” (SC 10.)
Testvérem! Jézus példabeszédében a mennyek országát szántóföldbe rejtett kincshez hasonlítja. (Vö.: Mt 13,44) Az Egyház szántóföldjébe elrejtett kincs a szentmise. Gyakran járunk felette, és nem is sejtjük, milyen érték van a birtokunkban. Sorozatunkkal azt szeretném elérni, hogy mindannyian rátaláljunk erre a hatalmas kincsre.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.