Testvérem! Egyes biblikus tudósok «holt biztosak» abban, hogy a János evangéliumban szereplő mondatokat, amelyek így kezdődnek: „Én vagyok…”, maga Jézus mondta szó szerint. A mai áldozási ének így kezdődik. Lehet, hogy Jézus nem szó szerint ezt mondta, de amire tanít, az biztosan igaz. „Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők – mondja az Úr. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz, alleluja.” (15,1.5)
A szőlővesszők az életnedvet a szőlőtőkétől kapják. „Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők – mondja az Úr”. Amikor a szőlőtő a szőlővesszőt táplálja: ez a szentáldozás. Találkozunk a Szeretettel. „Aki bennem marad és én őbenne.” Ez a szoros kapcsolat, nemcsak a szentáldozás pillanatát, hanem egész életünket jelenti. Szent Ágoston ugyanis ezt mondja: «Egy valamit (azaz amit az Isten) akarok, amennyiben benned vagyok, és valami mást akarok, amennyiben még ebben a világban vagyok.» A benne maradásnak egyértelmű a következménye: „az bő termést hoz.” A krisztusi természetfeletti élet csak Krisztus segítségével lehetséges.
Testvérem! Tudjuk, hogy a szőlővessző magában nem tud termést hozni. Alázatos szívvel igyekezzünk tehát minél gyakrabban áldozni, megélni azt, hogy beoltódtunk az igazi szőlőtőkébe. URAM JÉZUS! TE VAGY A KIPUSZTÍTHATATLAN ÉLETFORRÁS – ahogyan Prohászka püspök atya mondja. KÖSZÖNÖM, HOGY AKÁRHÁNYAN, AKÁRHÁNYSZOR, AKÁRMIKOR FORDULHATUNK HOZZÁD. ADD, HOGY EGYRE SZOROSABB LEGYEN VELED KAPCSOLATOM!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Ma jó Pásztor vasárnapján eszünkbe juthatnak a katakombákban ma is fellelhető jó Pásztor képek. Ezek az ábrázolások elődeinket ugyanúgy mély érzésekkel tölthették el, mint minket a Jézus Szíve, vagy az Isteni Irgalmasság képei. Szunyogh Xavér OSB atyánál erről a vasárnapról ezt olvastam. «Hálásnak kell lennünk, mert Nagypéntek után nem kell nekünk magyarázni, ki az a jó Pásztor, aki életét adja juhaiért.»
Ezt a hálás lelkületet tükrözi mai szentmisénk áldozási éneke is: „Feltámadt a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért, alleluja.” Nagyon fontos megállapítással kezdődik énekünk: „Feltámadt.” Él most is, azaz velünk van. Jézus most is jó Pásztorként tevékenykedik. Ma is táplálja nyáját az Eukarisztia által. Feltámadni csak az tud, aki meghalt. Ő az, „aki életét adta juhaiért és meghalt az ő nyájáért.” Konkrétan értem is, hiszen szent Pál ezt írja: «Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem, és feláldozta magát értem» (Gal 2,20). Ezt az áldozatot jelenítjük meg minden szentmisében. «Ez az én testem, mely értetek adatik.»
Testvérem! A jó Pásztor hasonlat a szeretet és az odaadás jelképe. Ha Jézus testével táplálkozunk, ő bennünket magához hasonlóvá alakít. Szeretetből nekünk is áldozatot kell hoznunk tehát testvéreinkért. JÓ PÁSZTOROM! KÖSZÖNÖM, HOGY MA IS MAGADDAL TÁPLÁLSZ. FORMÁLJ MAGADHOZ HASONLÓVÁ, HOGY KÉPES LEGYEK AKÁR AZ ÉLETEMET IS FELÁLDOZNI BÁRÁNYAIDÉRT, HISZEN ENGEM IS MEGHÍVTÁL PÁSZTORAID KÖZÉ.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Jézus világosan hirdeti, hogy ő a Jó Pásztor, aki az elveszett bárány után megy. (Vö.: Lk 15,4k) A mai evangélium, ennek gyakorlati bemutatása, hiszen a feltámadt Üdvözítő a kétkedő, hitetlen Tamást felkeresi. Szentmisénk communiója erről énekel: „Nyújtsd ki a kezedet, tedd a szegek helyére, és ne légy hitetlen, hanem hívő, alleluja.” (Vö.: Jn 20,27) Jézus jóságosan fordul apostola felé és segíti őt, hogy rátaláljon a hitre.
A zsidó levél tanúsága szerint: «A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.» (11,1) Tamásnak nem volt elég, hogy ismerte Jézus csodáit és jövendöléseit, mégsem bízott Krisztus feltámadásában. „Nyújtsd ki a kezedet, tedd a szegek helyére.” Jézus segítségével – bár csak a feltámadt embert látja – mégis elhiszi istenségét. Tamáshoz hasonlóan minket is megkísért a hitetlenség az Eukarisztiával kapcsolatban? Bár Mesterünk megígérte, hogy ételül adja nekünk szent testét (Jn 6,27), és az utolsó vacsorán meg is tette ezt (Lk 22,19), mi mégis nehezen hiszünk. Ezért most nekünk is mondja: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.”
Testvérem! Ha csak testi szemünkkel nézünk, akkor megragadunk nagypénteknél és ez könnyen depresszióhoz vezethet. Merjünk a hit szemével nézni, mert akkor a Húsvét öröme lesz a miénk. Így megláthatjuk, hogy Jézus valóban velünk maradt, most is itt él velünk. URAM JÉZUS! ÉN CSAK EGY DARAB KENYERET, OSTYÁT LÁTOK TESTI SZEMEMMEL. SEGÍTS, HOGY SZENT TAMÁSSAL ÉN IS KI TUDJAM MONDANI: „ÉN URAM, ÉN ISTENEM!” (Jn 20,28)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A zsidó nép húsvéti vacsorája a húsvéti bárány feláldozásával kezdődött. Ezután vérével megkenték az ajtó szemöldök- és félfáit, majd elköltötték a lakomát. (Vö.: Kiv 12) Szent Pál ehhez az eseményhez hasonlítja húsvéti ünnepünket, amikor ezt írja az első Korintusi levélben: „Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével, alleluja.” (5,7-8) Ez a mai áldozási énekünk.
Az áldozat-bemutatás Nagypénteken megtörtént: „Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták.” Értünk adta testét és vérét. A választott nép a húsvét ünnepe után egy hétig kovásztalan kenyéren élt. (Kiv 13,7) „A tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével.” A kovász a bűn jelképe. (Vö.: Mt 16,6.11k) Ha Jézussal étkezem, nekem is tisztának és igaznak kell lennem. A tiszta szív alatt természetesen a bűnből «feltámadt» szívet értjük.
Testvérem! Szent Pál szerint húsvétunkat ünnepi lakomával illik ünnepelnünk: „Ünnepeljünk, alleluja.” Az ünnephez hozzátartozik a közösség, az ének és a lakoma. Légy gyakran velünk, hogy meg tudd élni a közösséget! Szíved túlcsorduló örömével zengd velünk állandóan az alleluját! A terített asztalról pedig vedd magadhoz a kovásztalan kenyeret! MENNYEI ATYÁNK! SZÍVBŐL MEGKÖSZÖNÖM NEKED, HOGY FIADAT ÉRTEM ADTAD. MERJEK HASONLÍTANI HOZZÁ, A HÚSVÉTI BÁRÁNYHOZ ABBAN IS, HOGY ÉN IS ÁLDOZATOT HOZOK TESTVÉREIMÉRT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Virágvasárnap másik neve: az Úr szenvedésének vasárnapja. Ezért minden évben az egyik szinoptikus evangélium passióját olvassuk fel ezen a napon. Idén Szent Máténál arról hallunk, hogy Jézus háromszor is imádkozott az Atyához, míg tanítványait elnyomta az álom. (Vegyük észre, hogy a háromszoros alkalom a teljesség, a tökéletesség kifejezője.) A második imát – ami a mai nap áldozási éneke – a Máté evangélium így írja le: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.” (26,42)
„Atyám!” Jézus a nekünk tanított imában is így szólítja meg Istent. Ne lepődjünk meg ezen, hiszen az Atya ezt mondta Jézusnak – ahogy a színeváltozás történetében olvassuk – «Ez az én szeretett Fiam, akiben
kedvem telik.» (Mt 17,5) Ebből a kölcsönös szeretetből egyértelműen következik: „Ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint.” Az Eucharisztia Szent Ágoston szerint «vinculum caritatis», ami magyarul azt jelenti: «a szeretet bilincse». Amikor szentáldozáskor a végtelen szeretettel találkozunk, a mi imánk is csak Jézus imája lehet: „Legyen akaratod szerint.”
Testvérem! Az Oltáriszentség, a szentmise (=a keresztáldozat megjelenítése) gyümölcse. Így minden szentáldozáskor eszünkbe kellene jutni annak, hogy Isten, Jézus mennyire szeret minket. Erre válaszunk csak a Miatyánk harmadik kérése lehet: URAM JÉZUS! LEGYEN MEG A TE AKARATOD! A VELED VALÓ TALÁLKOZÁS ÚJRA ÉS ÚJRA GYÚJTSA LÁNGRA SZÍVEMET!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.