Testvérem! Ebben az egyházi évben is folytatjuk a szentmise énekeiről való elmélkedést. A változó részek közül most az «áldozási ének» következik. „Ennek az a szerepe, hogy kifejezze az áldozók lelki egységét, tanúsítsa a szív örömét és jobban megvilágítsa az áldozási körmenet közösségi jellegét.” (RMÁR 86.) Az áldozási ének eredetileg is körmeneti ének volt, amit egész szentáldozás alatt énekeltek. A mai liturgia ebből csak az antifónát őrizte meg. Ez általában egy szentírási idézet. Úgy gondolom, hogy most, amikor a Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülünk, nagyon is gyümölcsöző lesz számunkra, ha az áldozási énekekről elmélkedünk.
Mai szentmisénk áldozási éneke így hangzik: „Mindenféle jókat osztogat az Úr, és földünk megtermi gyümölcsét.” (Zsolt 84,13) Ádvent elején ez két gondolatot juttat eszembe. Az első Krisztus második eljövetele. Isten örök üdvösséget osztogat, a «föld» (ez a mi világunk) pedig megérett az aratásra. A másik gondolat a karácsonyi készületből fakad. Mennyei Atyánk Fia születésekor mindenféle kegyelmet osztogat, a «föld» (ez az emberiség) pedig Szűz Mária által világra hozza a Messiást.
Testvérem! Ez a kettősség a mi szentáldozásainkra is jellemző. Amikor szentáldozáshoz járulunk megtapasztaljuk mennyei Atyánk túláradó nagylelkűségét. Ugyanakkor indítást nyerünk arra, hogy – Krisztussal együttműködve – bennünk is megvalósuljanak a szentáldozás gyümölcsei. «URAM A SZENTÁLDOZÁSBAN VELED TALÁLKOZOM. VEGYEM ÉSZRE OSZTOGATÓ JÓSÁGODAT ÉS TEREMJEM MEG ÉN IS GYÜMÖLCSÖMET!»

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.