Testvérem! A mai szentmise olvasmánya az asszony teremtését mondja el. A mai válaszos zsoltárban, amelyet a 127-ből veszünk, erről a témáról elmélkedik a szent szerző. A 119-133-as zsoltárokat zarándok énekeknek szokták nevezni, mert valószínűleg a Jeruzsálembe érkező zarándokok imádkozták. Egy-egy zsoltárban egy-egy kérés, vagy hálaadás fogalmazódik meg. A mai válaszos zsoltárunkban – hiszen a zarándokok között a férfiak voltak többségben – az otthonért, a feleségért és a gyermekekért adunk hálát.
Hálát az ad, aki boldog: „Kezed munkájából élhetsz, boldog leszel, és jól megy sorod.” Aki látja munkája gyümölcsét az boldog. De a zsoltáros azt is egyértelművé teszi, mi ennek az alapja: „Íme, ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” Természetesen a félelem nem rettegést jelent, hanem azt, hogy életemben Istené az első hely. „Áldjon meg téged az Úr Sionból, hogy lásd Jeruzsálem jólétét életed minden napján.” Arnobius (III-IV. sz.) szerint Sion itt az Egyházat jelenti. Mi mennyire törekszünk arra, hogy az Egyházon keresztül elnyerjük Atyánk áldását? „Lásd meg fiaidnak fiait, békesség Izraelnek!” A zsoltáros megerősíti azt az ősi felfogást, hogy a gyermekek sokasága Isten áldásának a jele.
Testvérem! Mi általában kevesebbet zarándokolunk, mint a zsidók. (Ők évente háromszor tették ezt.) A hálaadás azonban nekünk is ugyanúgy feladatunk. Tanuljunk a zsoltáros üzenetéből, hogy ISTEN ÁLDÁSA KÍSÉRJE ÉLETÜNKET ÉS ÍGY LEGYÜNK BOLDOGOK.
[M.a.]
A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.