Testvérem! A mai olvasmány – amelyet Izaiás próféta könyvéből olvasunk – a szenvedés kérdésével foglalkozik. A 32. zsoltár is, melynek befejező része a mai válaszos-zsoltár, ennek átgondolásában segít. Az imaórák liturgiájában ezt a feliratot találjuk ennél a zsoltárnál: «A gondviselő Isten dicsérete.» A gondviselésről való elmélkedés valóban közelebb vihet minket a szenvedés elfogadásához.
„Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, akik bíznak az irgalmában.” Aki magában bízik, az csalódni fog. Aki viszont az Úrban bízik, az megtapasztalja gondviselését. „Megmenti lelküket a haláltól, és táplálja őket éhínség idején.” Most az éhezés ideje van, ezért szent Ágoston így tanít: «Reménykedj itt, hogy örvendezhess ott; éhezz és szomjazz itt, hogy lakomázhass ott.» „Az Úrra hagyatkozik lelkünk, a segítőnk, és a mi oltalmunk.” Aki mennyei Atyánk felé törekszik, miért mer ráhagyatkozni? Mert a megtestesülés óta Emmánuel, velünk az Isten. (Vö.: Mt 1,23) „Benne örvend a szívünk, az szent nevében remélünk.” A nehézségek, a szenvedés ellenére is örvendezhetünk. Ennek oka pedig az, hogy velünk van, még a szenvedésben is.
Testvérem! Zsoltárunk utolsó sorát jelölték ki a válaszos-zsoltár válaszának: „Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.” Vegyük komolyan a Szentírás megállapítását: Aki az
Úrban bizakodik, az sohasem csalatkozik. (Vö.: J Sir 15,4) ÉRJÜK MENNYEI ATYÁNK GONDVISELŐ JÓSÁGÁT , HOGY NE CSAK MEGÉRTSÜK MINDEZT, HANEM ENNEK MEGFELELŐEN ALAKÍTSUK IS ÉLETÜNKET !

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.