Testvérem! A 117. zsoltárt – mint válaszos zsoltárt – Húsvét óta már harmadszor énekeljük. A biblikusok szerint ez a zsoltár alapvetőleg hálaadó zsoltár. Nem csodálhatjuk tehát, hogy mind Húsvét vasárnapján, mind Húsvét 2. vasárnapján a hálaadás gondolata már felmerült. A ma idézett résznek is központi gondolata a hálaadás.
Hálás lelkületből fakad a bizalom is. „Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bizakodni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint hatalmasokban reménykedni.” Aki emberekben, még ha hatalmasokban is bizakodik, könnyen pórul járhat. A Húsvét – a megváltás – mutatja, hogy az járhat biztos úton, aki az Úrra, Istenre alapozza életét. „Hálát adok, mert meghallgattál engem, te lettél az én szabadítóm.” Természetes, ha Isten meghallgatott, akkor én hálát adok. Ez a vers Mózes hálaadó énekének egy mondatára nagyon hasonlít, amelyet a Vörös tengeren való átkelés után énekeltek. (Vö.: Kiv 15,2) Legyen számunkra is élményszerű a bűnből való szabadulás, mint a zsidóknak Egyiptom elhagyása. „Hálát adok néked, te vagy Istenem, magasztallak, Istenem, téged.” Ha a hála szívünkből fakad, akkor Istenhez való tartozásunkat jelzi. Igaz lesz, ahogyan Sík Sándor fordítja a 62. zsoltár elejét: «Isten, te vagy én Istenem».
Testvérem! A zsidó hagyomány szerint az utolsó «Hallel zsoltárt» a Jeruzsálem kapujához érkező zarándokok felváltva énekelték. Húsvét ünnepéhez kapcsolódva, mi is a megérkezés, a biztonság és a beteljesedés érzését élhetjük át. VEZESSEN MINDEZ MINKET IS E ZSOLTÁR ÖSSZEFOGLALÓ GONDOLATÁHOZ: ADJUNK HÁLÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.