Évközi 14. vasárnap

A zsidó nép a babiloni fogságban saját bőrén tapasztalta, hogy mit jelent a rabság. Így nagyon kívánkozik a szabadság után. Zakariás próféta a mai olvasmányban így jövendöl: „Az igaz ő, aki szabadulást hoz neked.” (Zak 9,9b) Ami meglepő, hogy eszközei nem a megszokottak. Kiirt minden harci paripát, az íjakat pedig összetöri (Vö.: Zak 9,10a), pedig általánosságban a szabadságot e harci eszközöktől várjuk. Ő „szegényen jön, és szamárháton ül,” (Zak 9,9c) mégis „uralkodik az Eufrátesz folyótól a legvégső határokig.” (Zak 9,10b) A próféta jövendölésének egyik része beteljesedett, amikor Urunk virágvasárnap Jeruzsálembe bevonult. Valóban a szamárkanca vemhén jött közénk. (Vö.: Zak 9,9d) Jó lenne, ha bíznánk annyira mennyei Atyánkban, hogy biztosra vennénk, a jövendölés másik része is igaz. Vagyis a szabadságot nem az általunk elképzelt úton találhatjuk meg. Krisztusban kedves Testvérek! Napjainkban nagyon divatos dolog a szabadságra és hasonlókra hivatkozni. Ezt azonban nem a világ által felkínált úton, „Istentől megszabadulva” érhetjük el, hanem úgy, ha Istennek szolgálunk és teljesítjük a napi kötelezettségeinket! Ha ezt megértjük és megtartjuk, ránk is érvényes lesz a próféta szava: „Örvendezz, ujjongj! Íme, nagy királyod bevonul hozzád.” (Zak 9,9a)   [D.F.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.