Testvérem! Életem egyik megrázó élménye a máriacelli templomban levő Szentháromság-ábrázolás. A szokásostól (galamb – szakállas bácsi – Krisztus a kereszten) annyiban tér el, hogy az Atya lehajol a kereszthez és megfogja Fia kezét. A mai áldozási éneket olvasva jutott ez az eszembe. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) A keresztáldozat – és ennek megjelenítése a szentmise – nem csak Jézus áldozata, hanem a mennyei Atyáé is.
A János evangélium itt szereplő mondatát magyarázva, egy protestáns szerzőnél olvastam, hogy ez «az Evangélium dióhéjban». „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda.” Az üdvtörténet alapja Isten végtelen szeretete. Az Atya nem csak kétezer évvel ezelőtt ajándékozta nekünk Fiát, hanem most is őt adja nekünk az Eukarisztiában. Erre csak egy lehet a mi válaszunk: a bizalom, a hit! „Aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Ne válogassunk Jézus tanításában. Erős hittel fogadjuk tehát minden szavát. Azt is, hogy «Ez az én testem… ez az én vérem…»
Testvérem! Itt érzékszerveink nem segítenek. Tudjuk: «Ez hitünk szent titka». De azt is tudjuk, ha nem esszük testét, nem lesz
örök életünk. (Vö.: Jn 6,53) KÖSZÖNÖM JÉZUSOM , HOGY ENNYIRE SZERETSZ ENGEM . EZ A SZERETET LEGYEN ÉLETEM VEZÉRFONALA . HITBŐL FAKADÓ SZENTÁLDOZÁSAIM EGYESÍTSENEK A TE SZERETETEDDEL MOST ÉS ÖRÖKKÉ .
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Az egyházi év utolsó vasárnapján – Krisztus Király ünnepén – szinte az egész 92. zsoltárt elénekeljük a válaszos zsoltárban. Református testvéreink Jubileumi kommentárja szerint «ősi himnusz, mely Jahve király voltát, királyi hatalmát és uralmát magasztalja». Elmélkedjünk tehát erről a koronázási zsoltárról!
A válasz a zsoltár első sora: „Az Úr országol, királyi fölségbe öltözött.” Ha ember uralkodik a nép felett, abból rossz is következhet (Vö.: 1Sám 8,11kk). De ha az Úr, abból csak jó következik. (Ez a zsoltár erről szól.) A király feladata népének biztonságot adni: „Megerősítette a földet, hogy meg ne inogjon.” Az Úr képes erre, mert ura, teremtője a világnak. „Öröktől fogva vagy te, Uram, szilárdan áll trónod kezdet óta.” A világban minden mozog, változik. Biztonságunk alapja az egyetlen szilárd pont, Jahve trónja. „Az Úr fölségbe öltözött, felövezte magát hatalommal.”  Isten, Krisztus vállalja ezt a királyságot, ő akar a mi királyunk lenni. „Bizonyságaid valóban igazak, Uram, szentség illeti házadat, most és mindörökké.” Ami Istenhez tartozik (bizonyságaid = kinyilatkoztatás; házad = templom, közösség;) az minden és
mindenkor biztos pont, biztonságunk alapja lehet. Ezért építhetjük Krisztus királyságára a mi boldogságunkat.
Testvérem! Vége az egyházi évnek, vége ennek a sorozatnak is. Ebben az egyházi évben – vasárnapról-vasárnapra – elgondolkoztunk a válaszos zsoltárról. Remélem, ez segített neked abban, hogy jobban megértsed Isten üzenetét. ADJUNK HÁLÁT TEHÁT ISTENNEK üzenetéért, a kapott gondolatokért és minden segítségéért, ámen.
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai olvasmány – amelyet Izaiás próféta könyvéből olvasunk – a szenvedés kérdésével foglalkozik. A 32. zsoltár is, melynek befejező része a mai válaszos-zsoltár, ennek átgondolásában segít. Az imaórák liturgiájában ezt a feliratot találjuk ennél a zsoltárnál: «A gondviselő Isten dicsérete.» A gondviselésről való elmélkedés valóban közelebb vihet minket a szenvedés elfogadásához.
„Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, akik bíznak az irgalmában.” Aki magában bízik, az csalódni fog. Aki viszont az Úrban bízik, az megtapasztalja gondviselését. „Megmenti lelküket a haláltól, és táplálja őket éhínség idején.” Most az éhezés ideje van, ezért szent Ágoston így tanít: «Reménykedj itt, hogy örvendezhess ott; éhezz és szomjazz itt, hogy lakomázhass ott.» „Az Úrra hagyatkozik lelkünk, a segítőnk, és a mi oltalmunk.” Aki mennyei Atyánk felé törekszik, miért mer ráhagyatkozni? Mert a megtestesülés óta Emmánuel, velünk az Isten. (Vö.: Mt 1,23) „Benne örvend a szívünk, az szent nevében remélünk.” A nehézségek, a szenvedés ellenére is örvendezhetünk. Ennek oka pedig az, hogy velünk van, még a szenvedésben is.
Testvérem! Zsoltárunk utolsó sorát jelölték ki a válaszos-zsoltár válaszának: „Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.” Vegyük komolyan a Szentírás megállapítását: Aki az
Úrban bizakodik, az sohasem csalatkozik. (Vö.: J Sir 15,4) ÉRJÜK MENNYEI ATYÁNK GONDVISELŐ JÓSÁGÁT , HOGY NE CSAK MEGÉRTSÜK MINDEZT, HANEM ENNEK MEGFELELŐEN ALAKÍTSUK IS ÉLETÜNKET !

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.