Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult,
és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit,
fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát
nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki
közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a
költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az
építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az
ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.« Vagy, ha egy király hadba
vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer
katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem,
követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle.
Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az
én tanítványom.”

Lk 14,25-33

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy
példabeszédet mondott nekik.
„Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a
hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott
titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki.« És akkor szégyenszemre az utolsó
helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az
utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj
följebb.« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt,
aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják.”
Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg
barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is
meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket,
bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni.
Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
Lk 14,1.7-14

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el:

Abban az időben amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti.
Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Jn 13,31-33a.34-35

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.”

Jn 10,27–30

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.

Jn 21,1-14

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.