Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.

Jn 21,1-14

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

A talentumokról szóló példabeszéd nem csak a földi életben való boldogulásunkról szól. A Teremtő jóvoltából kapott tehetségünk és képességeink ugyan jelentős mértékben határozzák meg e világi életminőségünket, de azok kamatoztatásának a belső motivációja azonban, a túlvilági életünket alapozzák meg bennünk. A félelmeink és kifogásaink lefojtják bennünk „a másokért való tenni-akarás tüzét”, aminek következménye, hogy előbb-utóbb kialszik bennünk „az élni-akarás vágya” is, így az örök élet utáni vágy is. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy utolsó leheletünk erejéig tudjuk kamatoztatni a ránk bízott talentumait, és azok gyümölcse sokak segítésére és a magunk üdvösségére váljék.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

A mennyek országáról szóló mai példabeszéd részben magyarázatot ad a mindennapi életünk ama kérdésére is, hogy „Miért olyan nehéz jónak lenni?”. Nem csak a természetünk korlátai és törékenysége oka a visszatérő kudarcainknak, hanem a kegyelmi állapot hiánya is. A lámpásainkba szükséges olaj arra a lelki állapotunkra mutat rá, amely állapotban az Úrral való találkozásunk nem kétségbeejtő pillanat, hanem szívből fakadó öröm.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

A boldogságról szóló tanításában Jézus arra mutat rá, hogy a világ nem tudja nyújtani számunkra az igazi boldogságot, ami az egyik legfontosabb erőforrásunk a mindennapjainkban. Jó tudnunk, hogy Jézus nem kérdőjelezi meg annak fontosságát, hanem arra tanít, hogy ne a mulandó dolgokban keressük a boldogságot, sőt, az egyes fájdalmas élethelyzeteket nevezi meg az igazi boldogság és öröm forrásának: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.” (Mt 5,12). Nem csak az ősegyházban, hanem napjainkban is van ennek aktualitása. Kérjük az Urat, erősítsen meg az Ő kegyelmével, hogy állhatatosak maradjunk a hitben, és derűsek a mindennapjainkban.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Az evangéliumban olvasható szeretetparancsot, miszerint „…szeresd felebarátodat mint önmagadat” (Mt 22,39), azon túlmenően, hogy a lelkiismeretünkön keresztül egyénileg is van lehetőségünk a lényegi mondanivaló megértésére, a mai olvasmány tanítása különös módon hozza közel hozzánk ennek fontosságát. Amikor a jövevény, az árva és az özvegy kiszolgáltatottságán keresztül mutat rá az áldozatvállalás fontosságára, Isten annak a világrendnek a természetére mutat rá, amivel a világot megteremtette, de a bűn következtében az megsérült. A szeretetparanccsal Isten az embert, arra hívja, hogy vegyen részt ennek a világrendnek a helyreállításában, amely helyreállításban Fia megtestesülésében, szenvedésében és kereszthalálában találkozhatunk Vele, így a magunk részéről hozható áldozat jelentőségét is ennek fényében érdemes látnunk.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.