Testvérem! A zsolozsmában a zsoltárokat azért látták el felirattal, hogy megértésükben, illetve imádkozásukban segítsenek. A 12. zsoltár feliratában ezt olvassuk: Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel. (Vö.: Róm 15,13) A zsoltár eleje panaszdal. A végén – ezt énekeljük a mai áldozási énekben – a zsoltáros mégis így imádkozik: „Énekelek az Úrnak, mert jót tett velem, dicsőítem fölséges Istenem nevét.” (6c-d) Aki a remény Istenével találkozik, áldozik, az felül tud emelkedni a bajokon.
Mai áldozási énekünk tehát a szentáldozás utáni viselkedésünkre akar megtanítani. Mennyei Atyám „jót tett velem.” Rá kell ébrednünk, hogy milyen nagy ajándék a szentáldozás. Testi és lelki javakat, szabadulást, erőt, együttlétet stb. élhetek meg. Ha pedig ezeket észreveszem, lelkemből fel fog törni az ének. „Énekelek az Úrnak.” Az ének az öröm és a hála érzésére hangolhat bennünket. De ugyanilyen fontos a zsoltárvers második fele is: „Dicsőítem fölséges Istenem nevét.” Isten neve magát Istent jelenti. Nekünk, akik Atyánk háza-népéhez tartozunk és asztalánál foglalunk helyet, állandó feladatunk, hogy dicsőítsük őt, vagyis elismerjük őt Teremtőnknek és Üdvözítőnknek.
Testvérem! Merjünk és akarjunk tehát énekelni az áldoztatás alatt. Senki se fogja leosztályozni énekünket. Jó, ha az öröm – az ajándékok felismerése és a találkozás nagyszerűsége – lelkünk túlcsordulásához vezet. KÖSZÖNÖM, URAM, HOGY TESTVÉREIMMEL EGYÜTT ÉNEKELHETEK, DICSŐÍTHETLEK ÉS HÁLÁT ADHATOK NEKED, AMIKOR SZÍVEMBE TÉRSZ. ADJ BÁTORSÁGOT, HOGY MERJEM KÖVETNI A ZSOLTÁROS PÉLDÁJÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.