Gyertyaszentelő Boldogasszony – Urunk bemutatása

Könyörgő nap szerzetesi hivatásokért

Testvérem! Az emberek ősi meggyőződése, hogyha Isten létezik, akkor ajándékot „kell” adni neki. A mai ünnep – Gyertyaszentelő Boldogasszony – lényeges gondolata, hogy Mária bemutatja, odaadja Fiát Istennek. Szentmisénkben is van egy alkalom, amikor az oltárhoz vitt adományokat a pap «odaadja» Istennek. Ezt nevezzük az adományok előkészítésének (régi neve felajánlás). Ma erről elmélkedünk.
Teilhard de Charden írja: „Te adtad megváltó áldozatul magadat érettünk. Méltó, hogy Te határozzad meg hálaadásunk módját is.” („Mise a világ felett”) Az Istennek való ajándékozás legtökéletesebb formája is az, ha azt adjuk Istennek, amit Ő kér, azaz, ha bekapcsolódunk Krisztus áldozatába. Ennek szimbólum rendszere igen gazdag. A kenyér és a bor földünk termékei, így a világot jelképezik. De életünkre is utalnak, hiszen a kenyér a mindennapi munkára, a bor pedig a szenvedésre (kipréselik) és az örömre is emlékeztet. Az előkészítés alatt mondott imádságok („Áldott vagy Urunk, mindenség Istene…”) a zsidó asztali áldás gondolatát tükrözi. Valószínűleg Jézus is hasonló imát használt étkezésekkor a kenyér és a bor megáldására. A bor és a víz vegyítése sok mindenre emlékeztet. Jézus így tett az utolsó vacsorán. A görög liturgia az Úr oldalából kifolyó vérre és vízre gondol. Más magyarázók szerint a bor Jézus isteni, a víz pedig emberi természetére utal. A közben mondott ima pedig arra figyelmeztet, hogy a Krisztust jelképező borban a minket jelképező víz elvész, átistenül.
Testvérem! Az előkészítés végén a pap meghajolva így imádkozik: „Alázatos lélekkel és töredelmes szívvel kérünk, Urunk, Istenünk, fogadj el minket, és legyen kedves színed előtt áldozatunk.” A három ifjú szavait idézi a liturgia (Dán 3,39k). A többes szám jelzi, hogy CSAK AKKOR LESZ ATYÁNK ELŐTT KEDVES ÁLDOZATUNK, HA MI IS EZZEL A LELKÜLETTEL VESZÜNK RÉSZT BENNE.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.