Testvérem! Az első korintusi levél világosan figyelmeztet, hogy aki méltatlanul járul a szentáldozáshoz, vétkezik. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és csak úgy egyék a kenyérből (vö.: 11,27k). Ezért fontos, hogy bűnbánattal kezdjük a szentmisét (vö.: Lk 18,13). Istennel való találkozásra csak azt vihetem magammal, ami Hozzá méltó. Halálos bűneink alól csak a szentgyónásban oldozhatnak fel. Bocsánatos bűneinktől a bűnbánati cselekedetben is megszabadulhatunk.
A szentmise bűnbánati imái közül legismertebb a «Confiteor» (Gyónom). A régi magyarázók szerint ez egy dráma. Az első felében az örök Bíró trónja előtt állok, akit körülvesz a mennyei udvartartás. (A régi szövegezésben a szentek felsorolása ezt jelezte.) Ők vádolnak hűtlenségem miatt. Ekkor megvallom bűneimet: „Én vétkem…” Erre vádlóimból közbenjáróim lesznek, akik értem könyörögnek a mindenható Bíróhoz. A jelenlegi «Confiteor» egyszerűbb, közelebb áll a régi formulákhoz. De egy lényeges betoldás van benne: „mulasztással”. Ne felejtkezzünk el arról, hogy bűnt a jó elmulasztásával is elkövethetek. A többi bűnbánati ima is kiemel egy-egy gondolatot. A «Kyrie eleison»-os forma Megváltónk közbenjáró szerepére utal. A harmadik forma pedig, a bűnbocsánatot kérő imával együtt, a bűn közösségi jellegére figyelmeztet.
Testvérem! Az „én vétkem…” alatt a mellünkben rejtőző szívünkre ütünk. Ez ne simogatás, hanem ébresztő legyen. A mellverés belső világunk kapuján át remegtesse meg lelkünket. VALLJUK MEG BŰNEINKET, ÁLLJUNK BÍRÁNK OLDALÁRA ÉS BÜNTESSÜK MEG MAGUNKAT. Mindez segítsen minket a bűnbánat, a nagyböjt egyik céljának megvalósításában. (Vö.: ESZ 27.- Egyetemes szabályok a liturgikus évről és naptárról.)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.