Testvérem! A múlt vasárnap ezzel a mondattal fejeztem be soraimat: mindez
segítsen minket a bűnbánat, a nagyböjt egyik céljának megvalósításában. Erre
gondolva a szentmise bűnbánati cselekedetével foglalkoztunk. De a szentmisében van
még egy mozzanat, ami a bűnbánatra utal. Az RMÁR 52. pontja szerint az adományok
előkészítése után „a pap kezet mos: ezzel a szertartással a belső megtisztulás vágyát
fejezi ki”. Az áldozati adományok átvétele és az oltár megtömjénezése után
annakidején természetes volt a kézmosás. Ma ez jelképes cselekedet, és arra utal, hogy
a legszentebb cselekmény vezetőjének tisztának kell lennie.
Régen a szentmisében több kézmosás is volt. A hittanulók miséjének végén a
püspök, ill. a pap a távozó katekumenek és nyilvános vezeklők fejére tette a kezét,
mert imádkozott értük. Ez természetesen bepiszkolta a kezét és ezért kezet mosott. Az
őskereszténységben a pap, de a hívek is, a szentmise előtt is kezet mostak. Egyes
szerzetesi, de más templomok előcsarnokában ma is látható forrás vagy kút, ami erre
emlékeztet. Az a szép szokás viszont általánossá vált, hogy templomba lépéskor,
bűnbánatunk jeleként, szenteltvízzel hintjük meg magunkat. Vigyázzunk, hogy
mindezekkel ne Pilátushoz hasonlítsunk, aki álszent módon mosta meg kezét. Inkább
Jézus lábmosásnál mondott szavai jussanak eszünkbe: „Aki megfürdött, annak elég,
ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta” (Jn 13,10).
Testvérem! Ma a szentmisében a pap kézmosás közben ezt imádkozza: „Mosd
le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem.” ASSISI SZENT FERENC A VIZET
«SZŰZINEK» NEVEZTE. A VÍZ KÉPES ARRA, HOGY TISZTÁRA MOSSA MINDAZT, AMI
BEPISZKOLÓDOTT. Használjuk ezt a szimbólumot és igyekezzünk megőrizni lelkünk
tisztaságát, hiszen Jézus így tanítja: „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az
Istent” (Mt 5,8).

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.