Testvérem! Két évvel ezelőtt, amikor a szentmise kezdőénekéről elmélkedtünk, már említettem, hogy a mai vasárnap az első skrutínium (a katekumenek hitének megvizsgálása) napja. Ekkor vágyaikkal is tisztában kellett lenniük. A mai áldozási ének ezt a kérdést veti fel. A 83. zsoltár – amiből a communiot vesszük – feliratában ez áll: «Vágyódás az Úr temploma után.» Nézzünk szembe mi is vágyainkkal a mai áldozási éneket imádkozva: „A veréb is otthont talál magának, és fészket a gerle, ahová fiait helyezze; én a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!”
Szent Ágoston erről a zsoltárról elmélkedve ezt írja: «Házat maradandónak választanak, fészket egy időre raknak.» Hosszú és rövid távú vágyaim között mennyire szerepel Isten oltára, azaz a szentmisén való részt vétel és a szentáldozás? A zsoltáros szerint így helyes vágyakozásunk: „Én a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!” Szent Ágoston szerint ez «azt jelenti, hogy aki kormányzol engem, aki megteremtettél engem.» Mennyire mélyedtünk el mi Istentől való függésünk gondolatában? Életünknek, vágyainknak helyes irányt csak úgy adhatunk, ha nem feledkezünk el teremtett voltunkról.
Testvérem! A 83. zsoltárt a zarándoklók énekelték, akik Jeruzsálem, az Isten városa felé tartottak. Mi – amikor ma a szentáldozáshoz vonulunk – ugyan ezt tesszük. Igyekezzünk szívünk mélyén rendet teremteni, vágyainkat Mesterünk felé irányítani. JÉZUSOM! FOGLALD LE SZÍVEMET, ERŐSÍTSD VÁGYAIMAT, HOGY MINDIG A LÉNYEGRE, A VELED VALÓ TALÁLKOZÁSRA VÁGYAKOZZAK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.