Az ószövetségi Szentírás természetesen magán hordozza korának jegyeit. A mai olvasmány szerzője sem tud elszakadni az ókori világképtől. Isten „határvonalat húzott az őstenger és az ég között.” (Péld 8,27) Ha eltekintünk ettől a körülménytől, a bölcsességről két fontos dolgot tanulhatunk. A megszemélyesített Bölcsesség így nyilatkozik: „Már kezdetben az Úrnál voltam, mielőtt még bármit alkotott. Tervei szolgálatára rendelt öröktől fogva.” (Péld 8,22k). Ezt röviden így mondhatnám: »Mindent Ő rendezett el.« A másik gondolatot az olvasmány végen olvashatjuk: „Örömmel vagyok a világban, amelyet ő alkotott: szívesen élek az emberek között.” (Péld 8,31) Ez azt jelenti, hogy nem volt ellentét Isten és ember között. Szent János prológusában ugyanezt a két gondolatot Krisztusról halljuk: „Minden ő általa lett.” (Jn 1,3) és „köztünk élt.” (Jn 1,14) A Szentháromság titka az Ószövetségből természetesen nem következtethető ki, ezek csak távoli utalások. De egy biztos: Isten már akkor elkezdte felfedni belső világának titkait. Ezzel az Atya megtisztelt minket embereket, de azt is akarta, hogy emberi világunk az ő világához alakuljon, és így otthon érezhessük magunkat örök országában. Igyekezzünk tehát alakulni, hogy mi is elmondhassuk: „Napról napra kedvét találta bennem, és én boldog voltam vele.” (Péld 8,30)
[D.F.]
A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.