Testvérem! Úrnapja az Oltáriszentség, az Eukarisztia ünnepe. Ez a szó: Eukarisztia, szó szerint hálaadást jelent. Nem csodálhatjuk tehát, hogy a válaszos zsoltár szövegét a 115. zsoltárból választották, ami hálaadó zsoltár. A 17. versben ezt énekeljük: „Bemutatom néked a dicséret áldozatát, és az Úr nevét hívom segítségül.” A mi áldozatunk a szentmise, a keresztáldozat megjelenítése. Mai gondolatunk középpontjában tehát a szentmise áll.
„Az Úrnak mit adhatnék, mindazért, amit nékem adott?” Ha észreveszem az ajándékot, akkor hálát szeretnék adni. T. de Charden gondolata jut az eszembe: «Te adtad megváltó áldozatul magadat érettünk. Méltó, hogy Te határozzad meg hálaadásunk módját is.» Jézus pedig ezt mondta: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19). A zsoltár pedig így folytatódik: „Veszem az üdvösség kelyhét, és az Úr nevét hívom segítségül.” Az üdvösség kelyhe az áldozat; az Úr nevének hívása pedig az imádság. A kettő együtt a szentmise. A zsoltárban még ezt olvassuk: „Drága dolog az Úr színe előtt, szentjei dicső halála.” Hálaadásunk tárgya az is, hogy mennyei Atyánk törődik övéivel. A vértanúkra emlékezve is szentmisét mutatunk be.
Testvérem! Mesterünk tanította: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Hálát sem adhatunk, szentmisét sem mutathatunk be. A zsidó levél ezt így fogalmazza meg: „Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát” (13,15). KÖSZÖNJÜK URUNK, HOGY ÍGY HATÁROZTAD MEG HÁLAADÁSUNK MÓDJÁT.
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.