Amikor Krisztus Szent Testének és Szent Vérének az ünnepét üljük, azért adunk
hálát, hogy Istent, aki korábban a próféták által szólt hozzánk, most az
Eucharisztia látható jegyei, a kenyér és a bor által magunkhoz vehetjük. Most
már nem csak „hallgathatjuk” őt és szólhatunk hozzá, hanem egészen részévé
válhat az életünknek. A pogány századoshoz hasonlóan mi is beismerjük, nem
vagyunk méltók, hogy hajlékunkba térjen, de amikor kifejezzük szívünk vágyát,
hogy az Ő szavára meggyógyul a lelkünk, arról a teljes egységről teszünk mi is
hitvallást, amire az Úr hív bennünket. Szenvedése előtt ugyanis, így imádkozott
az Atyához: „Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy
eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy így
ők is teljesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem,
és hogy szereted őket, amint engem szerettél.” (Jn 17, 23-24).

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el