agonasgergely bejegyzései

Pünkösdvasárnap

Testvérem! Ha felületesen gondolkodunk – úgy hihetjük – az Oltáriszentségnek és Pünkösdnek nem sok köze van egymáshoz. Az első évezredben nem így gondolták, hiszen a Fiú és a Szentlélek egy Isten két személye. Azt is láthatjuk, hogy a pap a szentmise két részében is osztogat: Az elsőben a Lélek üzenetét, a másodikban pedig Krisztus testét. Érthető tehát, hogy a középkorban gyakori volt a galamb formájú tabernákulum. (Ma ilyent láthatunk a ciszterci nővérek érdi altemplomában.)

A mai áldozási ének Pünkösd ünnepéről szól és a szentmise olvasmányának részlete: „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és hirdették Isten nagy tetteit, alleluja.” (ApCsel 2,4.11) Erről Rajz Mihály atyánál egy sokatmondó elmélkedést találtam: «Különösen a szentáldozások után fokozódik fel bennem a Szentlélek várása. Amikor közeledben vagyok, a legégetőbb a szomjúságom az igazság és a szeretet Lelke után. Az örök lámpa vörös izzásában a szétoszló tüzes pünkösdi nyelvek egyikét érzem izzani fölöttem.» A Lélek pedig – Krisztussal együtt – mindig arra ösztönöz, hogy hirdessük az örömhírt, „Isten nagy tetteit.”

Testvérem! Az Isten – a Szentlélek és az Eukarisztia – lakást szeretne venni bennünk. Akkor leszünk ’megszállottak’, ha beengedjük őket lelkünk ajtaján. Ma tehát mindkettőjük előtt tárjuk ki szívünk kapuját. SZENTLÉLEK ÚRISTEN! TE KÖZREMŰKÖDTÉL A MEGTESTESÜLÉSBEN ÉS TE SZENTELED MEG ÁLDOZATI ADOMÁNYAINKAT IS. TÉGY MINKET ’MEGSZÁLLOTTAKKÁ’, HOGY ÁLTALUNK IS TUDD ALAKÍTANI A MAI VILÁGOT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA, Anyák napja

Testvérem! Vajon, amikor Jézus az emmauszi tanítványokkal megtörte a kenyeret, az utolsó vacsorához hasonlóan Eukarisztiát végzett? A Biblia magyarázók vitáját most nem dönthetjük el. Mindenesetre a liturgia annak tekinti, hiszen a mai szentmise áldozási énekében ezt imádkozzuk: „A tanítványok felismerték az Úr Jézust a kenyértöréskor, alleluja.” (Lk 24,35) A tanítványok magatartásáról való elmélkedés segítsen minket abban, hogy mi is felismerjük az Urat a szentmisében.Nagy szent Gergely pápa az emmauszi tanítványokról elmélkedve ezt prédikálta: «Asztalt terítenek, kenyeret és ételt szolgálnak fel. Amikor az Írásokat magyaráztad, nem ismertek fel, most viszont felismernek a kenyértörésben. Amikor parancsaidról hallottak, elméjük nem világosodott meg, amikor megtartják parancsodat, azonnal minden világossá válik előttük. Ó Uram, ha meg akarom érteni, amit tőled hallok, azonnal át kell ültetnem a gyakorlatba.» Testvérem! A szent pápa több mint 1400 évvel ezelőtt tanított így. Most, a XXI. században is ugyanezt kell megvalósítanunk. Az eukarisztikus lakoma az önátadásról szól. (Értetek adatik.) Ha mi is áldozatot hozunk, akkor fogjuk felismerni őt, akkor fogunk valóban találkozni Jézussal a szentáldozásban. A KENYÉR SZÍNÉBEN JELEN LEVŐ MESTEREM! SEGÍTS, HOGY BŰNEIM (=HELYTELEN GYAKORLATOM) NE ZÁRJÁK LE LELKI SZEMEMET. A SZERETET-KÖZÖSSÉGET MEGVALÓSÍTVA – AKARATOD SZERINT – TESTVÉREIMMEL EGYÜTT MINDIG FELISMERJELEK TÉGED. [M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 5. vasárnap

Testvérem! A hegyi beszéd szent Máté evangéliumában a nyolc boldogsággal kezdődik. Sok szentírás-magyarázó ezt az evangélium «Magna Cartá»-jának – alaptörvényének – szokta nevezni. Jézus jelen időben mondta a boldogságokat. Ebből egyértelmű, hogy azokat nemcsak az örök üdvösségben, hanem már most is meg kell élnünk. Lehetőségünk erre legjobban a szentmisében, a szentáldozásban van. A mai szentmise áldozási éneke ezért idéz belőle: „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,5-6)

Sok szomorú ember van. „Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” Jézus örömhírt hozott, melynek lényeges része az, hogy velünk az Isten: Emmánuel. A vigasztalás, az együttlét legjobban az Eukarisztiában, a szentáldozásban valósul meg. Ez eszünkbe juttathatja azt a gondolatot is, hogy a szenvedés összeegyeztethető Isten atyai szeretetével. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” Jézus az Igazság (Jn 14,6), akire szomjazunk. A kereszten Üdvözítőnk oldalából vér és víz folyt ki. (Vö.: Jn 19,34) Az Eukarisztia, a szent Test és Vér által Vele telünk el.

Testvérem! Ha valakinek nincs étvágya, az beteg. Az éhezés, a szomjazás életjelenség, mely növekedésünket szolgálja. Vágyakozzunk a szentáldozásra! URAM JÉZUS! KÖSZÖNÖM, HOGY ÉHSÉGEMET BETÖLTÖD ÉS SZOMORÚSÁGOMBAN MEGVIGASZTALSZ. AZ EUKARISZTIÁBAN VELED VALÓ TALÁLKOZÁS LEGYEN MINDIG ÉLETEM FORRÁSA! [M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 26. vasárnap

Testvérem! Ma Szentírás vasárnapja van. Jézus a Bibliát «a törvény és a próféták» kifejezéssel említi. (Vö.: Mt 11,12) Mai válaszos zsoltárunk (18.) Isten törvényéről énekel. A 18. zsoltár második felét «bölcsesség himnusz»-nak is nevezik, mert a szövetségkötésből fakadó követelményeket sorolja fel. Az erről való elmélkedés segítsen minket is közelebb a Szentírás megértéséhez.

„Szolgád, Uram, tanul belőlük, bő jutalmat ád megtartásuk.” Szent Ágoston erről a versről elmélkedve mondja: A törvény édes, «és ezt a szolgád nem szavakból, hanem megtételükből tapasztalja.» A tettek tehát az igazán fontosak, nem a szavak. „Ámde ki veszi észre a tévedést? Rejtett bűneimtől tisztíts meg engem!” A bennem lapuló helytelen kívánságokról van itt szó. Ezektől csak Jézus szabadíthat meg minket. Ezért folytatja így a zsoltáros: „A kevélységtől őrizd meg szolgádat, hogy ne uralkodjék rajtam.” «Minden bűn kezdete ugyanis a kevélység.» (Sir 10,14) Ezt a bűnt is csak az Úr segítségével kerülhetjük el. „Tiszta leszek akkor egészen, a nagy bűnöktől megtisztulok.” Erre utal szent Jakab is: «Isten a kevélyeknek ellen áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.» (4,6) Legyünk tehát tiszták, azaz alázatosak.

Testvérem! Ha a Bibliáról elmélkedünk, mindig tartsuk szemünk előtt a mai zsoltár-választ: „Az Úr végzései igazak, megvidámítják a szívet.” A Szentlélek az, aki megvidámítja szívünket – magyarázza szent Ágoston. Köszönjük meg Mesterünknek, hogy a Szentlélek által kapott törvények nem gúzsba kötnek, hanem boldoggá tehetik életünket.                                     [M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 25. vasárnap

Testvérem! A mai válaszos zsoltárban majdnem az egész 53. zsoltárt elénekeljük. Erről a zsoltárról Cassiodorus (+580 után) ezt írta: «Imádkozik a próféta, hogy az Úr nevében megszabaduljon gonosz üldözőitől.» A szentmise olvasmányából kiindulva – zsoltárunk alapján – elmélkedjünk szabadító Istenünkről.

„Istenem, szent nevedért védj meg engem, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal.” Isten nevének említése a szövetség-kötésre utal. Ha sokszor el is rejti az Úr jelenlétét, mindig van hatalma arra, hogy megsegítsen. „Halld meg könyörgésemet, Istenem, hajlítsd füledet ajkam szavára.” Képletesen szólva: Isten csak akkor tudja fülét felém fordítani, ha szólók hozzá. Imádkozzunk tehát hozzá bajainkban. „Mert idegenek keltek föl ellenem, a hatalmasok életemre törtek, és nem tartották Istent szemük előtt.” Az Isten ellen lázadók ármánykodásaikor is fordulhatunk hozzá. Ő Úr mindenki fölött. „Áldozatomat szívesen meghozom, magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy.” Biztosak lehetünk a meghallgatásban. Ezt a zsoltáros áldozatvállalásával jelzi, és azzal, hogy az Urat magasztalja. Hiszen mindennek alapja az, hogy az Úr jó!

Testvérem! A zsoltáros a válaszban énekelt verssel tesz tanúságot arról, hogy ő mindig bízik Isten szabadításában: „Isten megsegít engem, az Úr oltalmazója életemnek.” Nehézségeinkben mi is ilyen feltétel nélküli bizalommal hagyatkozzunk mennyei Atyánkra, aki jó és mindig gondunkat viseli. [M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.