Testvérem! Ha felületesen gondolkodunk – úgy hihetjük – az Oltáriszentségnek és Pünkösdnek nem sok köze van egymáshoz. Az első évezredben nem így gondolták, hiszen a Fiú és a Szentlélek egy Isten két személye. Azt is láthatjuk, hogy a pap a szentmise két részében is osztogat: Az elsőben a Lélek üzenetét, a másodikban pedig Krisztus testét. Érthető tehát, hogy a középkorban gyakori volt a galamb formájú tabernákulum. (Ma ilyent láthatunk a ciszterci nővérek érdi altemplomában.)

A mai áldozási ének Pünkösd ünnepéről szól és a szentmise olvasmányának részlete: „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és hirdették Isten nagy tetteit, alleluja.” (ApCsel 2,4.11) Erről Rajz Mihály atyánál egy sokatmondó elmélkedést találtam: «Különösen a szentáldozások után fokozódik fel bennem a Szentlélek várása. Amikor közeledben vagyok, a legégetőbb a szomjúságom az igazság és a szeretet Lelke után. Az örök lámpa vörös izzásában a szétoszló tüzes pünkösdi nyelvek egyikét érzem izzani fölöttem.» A Lélek pedig – Krisztussal együtt – mindig arra ösztönöz, hogy hirdessük az örömhírt, „Isten nagy tetteit.”

Testvérem! Az Isten – a Szentlélek és az Eukarisztia – lakást szeretne venni bennünk. Akkor leszünk ’megszállottak’, ha beengedjük őket lelkünk ajtaján. Ma tehát mindkettőjük előtt tárjuk ki szívünk kapuját. SZENTLÉLEK ÚRISTEN! TE KÖZREMŰKÖDTÉL A MEGTESTESÜLÉSBEN ÉS TE SZENTELED MEG ÁLDOZATI ADOMÁNYAINKAT IS. TÉGY MINKET ’MEGSZÁLLOTTAKKÁ’, HOGY ÁLTALUNK IS TUDD ALAKÍTANI A MAI VILÁGOT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.