Testvérem! Szent VI. Pál mondta: „A mai kornak nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége.” Talán ez is belejátszott abba, hogy a karácsonyi ünnepkört – pár évtized óta – Jézus keresztségének ünnepével zárjuk le. Ekkor ugyanis hárman is tanúskodtak Jézus istenségéről: a mennyei Atya szava; a Lélek, aki galamb képében…; Keresztelő János. Nem meglepő tehát, hogy az ünnep áldozási énekében így imádkozunk: „Íme, ő az, akiről mondotta János: Én láttam őt, és tanúságot tettem róla, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1,32.34)
Íme, ő az. Automatikusan eszembe jut az áldozás előtti felszólítás: «Íme, az Isten Báránya…» Ezt is a Keresztelő mondta. Ezzel a mondattal mi is hitünket fejezzük ki. Én láttam őt. Az Előfutár látta Krisztust beállni a bűnbánók közé. Természetes, hogy a szentmisét bűnbánattal illik kezdenünk. Tanúságot tettem róla. A Vőlegény Barátjának tanúságtétele hiteles, hiszen ő ettől kezdve «kisebbedik», háttérbe szorul. Isten felé vezető úton magunkban senkik vagyunk, az Oltáriszentség az erőforrásunk, az Útravalónk. Ő az Isten Fia. Az Útkészítő tanúságtétele egyértelmű. Mi viselkedésünkkel megmutatjuk környezetünknek az Eukarisztiában velünk lakó Istent?
Testvérem! A szent pápa szavai ránk is vonatkoznak. Az Oltáriszentségről nem beszélnünk kell sokat, hanem tanúskodnunk a belé vetett hitünkről. JÉZUSOM! KÖSZÖNÖM, HOGY KERESZTELŐ SZENT JÁNOS TANÚSÁGTÉTELE MEGERŐSÍTI HITEMET. ADD, HOGY AZ ÉN TANÚSÁGTÉTELEM TESTVÉREIMET SEGÍTSE KÖZELEBB HOZZÁD, AKI AZ EUKARISZTIÁBAN VELÜNK MARADTÁL.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A karácsonyi ünnepkör legrégibb ünnepét üljük ma Vízkereszt napján. A misekönyvben «Urunk megjelenése»-ként szerepel ez a nap. A napkeleti bölcsek a Messiást keresték. Jézus, a mi Istenünk, «megjelent» a világ előtt, ezért találhatták meg őt. Szívesen azonosulok azokkal az egzegétákkal, akik szerint a bölcsek minket személyesítenek meg ebben a történetben. Ezért saját gondolatunknak is érezhetjük az áldozási éneket: „Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy ajándékokkal hódoljunk az Úrnak.” (Vö.: Mt 2,2)
„Eljöttünk.” Mi is itt vagyunk a szentmisén. Akkor is jövünk, ha ez olyan áldozat nekünk, mint amilyen a bölcsek utazása? Hiszen a szentmise felfoghatatlan érték! „Ajándékokkal.” A bölcsek tudták, hogy nem jöhetnek üres kézzel. Mi mit hoztunk magunkkal, mit küldtünk a felajánlási körmenettel az oltárra? Mesterünk ugyanis bőkezű. Saját magát adja viszonzásul nekünk. „Hódoljunk az Úrnak.” Ehhez meg kell őt találnunk. A bölcsek, amikor a királyi palotába tértek, eltűnt előlük a csillag, csak a hóhér Heródest találták meg. Ha a magunk elképzelése szerint keressük Jézusunkat, mi se fogjuk meglelni őt. De ha a Kenyér színében (a bölcsek Bet-lehem-ben = Kenyér-házá-ban) keressük, akkor megtaláljuk és tudunk hódolni előtte.
Testvérem! A bölcseket a csillag segítette Jézushoz. Nekünk is szükségünk van segítségre. Legyünk egymás számára csillagok! ERŐSÍTSD MEG URUNK HITÜNKET AZ EUKARISZTIÁBAN, HOGY ÉLETÜNK LÁTTÁN MÁSOK IS RÁD TALÁLJANAK A KENYÉR SZÍNÉBEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Minden év január 1-jén Anyaszentegyházunk több dolgot is ünnepel. Mivel ez a nap karácsony nyolcada, ezért ezen a napon az Édesanyát köszöntjük, ahogyan ezt több családban teszik a gyermek születésnapján. Az angyalok énekére gondolva, karácsonykor az Istennek adott dicsőségre tesszük a hangsúlyt, ma a nekünk adott békére. De ez a nap újév napja is. Ez az idő szerepét juttatja eszünkbe. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a szentmise áldozási énekében ezt imádkozzuk: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 13,8)
Mi, emberek mindig keressük a biztos pontot. Már Arkhimédész ezt mondta: «Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot». Ez a biztos pont számunkra csak örök Főpapunk lehet. Ő ugyanaz, aki az utolsó vacsora asztalánál szétosztotta testét a pászkakenyérben. Ő ugyanaz ma, amikor oltárunkon megjelenik a kenyér színében. Ő ugyanaz, amikor az örök életben egy asztalhoz ülhetünk vele. Az idő ugyanis emberi életünk kerete, az Isten Fia azonban az idő fölött áll.
Testvérem! A mi életünkben minden változik. Mi magunk és körülményeink is. Csak Isten változatlan. Ha tehát komoly változást szeretnénk, kapaszkodjunk az Oltáriszentségbe, mely ugyanaz… KENYÉR SZÍNÉBEN VELÜNK LAKÓ JÉZUS, EBBEN ÉS MINDEN ÉVBEN LÉGY A MI TÁPLÁLÉKUNK ÉS BIZTOS PONTUNK! HA BELÉD KAPASZKODUNK, BIZTOSAN MEGTALÁLJUK VÁLTOZÁSUNK HELYES IRÁNYÁT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Az egészen biztos, hogy helyes öntudatra mindannyiunknak szüksége van. Bár előfordul, hogy ezzel kapcsolatban túlzásba esünk. A keresztény ember életében az öntudat helyes alapja csak ez lehet: mi Isten gyermekei vagyunk. Bűnbánattal be kell látnunk, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindig ennek megfelelően élünk. Viszont igaz, amit Szent Család ünnepén a szentmise áldozási énekében énekelünk: „Látható alakban megjelent a földön Istenünk, és itt élt az emberek között.” (Bár 3,38) Gondolunk erre? Ennek kellene ugyanis irányítania cselekedeteinket.
Szent Pál szerint Krisztus „Isten bölcsessége” (1Kor 1,24). Az ószövetségi bölcsességi irodalom gyakran megszemélyesíti Isten bölcsességét (pl.: Péld 8,22kk). A mai áldozási éneket a katolikus egzegéták közül sokan az Ige megtestesülésére – megjelent – értelmezik. Érthető tehát, hogy karácsony ünnepének nyolcadában Báruk prófétát idézzük. De mi már azt is tudjuk, hogy Krisztus nemcsak itt élt az emberek között, hanem ma is itt él az Oltáriszentségben, így vele találkozhatunk a szentáldozásban.
Testvérem! Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Valóban Ő az útra kelők úti Kenyere; Ő vezet az igazságra, a helyes öntudatra; és Ő életünk Kenyere. KÖSZÖNÖM MESTEREM, HOGY MEGTESTESÜLÉSED MINDEN SZENTMISÉBEN FOLYTATÓDIK. KÖSZÖNÖM, HOGY A MENNYEI ATYA NAGY CSALÁDJÁBAN ASZTALT TERÍTESZ MINDANNYIUNKNAK. KÉRLEK, HOGY AKIK EGY KENYÉRBŐL RÉSZESEDÜNK, VALÓBAN EGY CSALÁD LEGYÜNK! (Vö.: 1Kor 10,17)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A 97. zsoltár – amelyből idéz a mai ünnepi mise áldozási éneke – az un. koronázási himnuszok közé tartozik. Ezekben a szent szerző tudatosítja a választott népben, hogy Isten vezeti népét, Ő irányítja történelmüket. Jussanak ezek eszünkbe, amikor elimádkozzuk énekünket: „Meglátta a föld minden határa: Istenünk hozott nekünk szabadulást.” (3b) Jahve az, aki cselekedett, Ő mentette meg népét.
„Meglátta.” Az emberiség ősi vágya meglátni Istent (paradicsomi állapot). Jahve az elrejtőző Isten (Vö.: Iz 45,15), aki a teremtésben, a választott nép történelmében (áldozási ének), de főleg a megtestesülésben (mai ünnep) mutatja meg magát. Az utolsó napon fogja mindenki meglátni őt, amikor eljön dicsőségében. (Vö.: Mt 24,30) Most – földi zarándoklásunk idején – a hit szemével a kenyér színében vehetjük észre őt. „Szabadulást.” A zsidó nép többször is megszabadult rabságából. A szentáldozás gyümölcse, hogy a bűn ellen hathatósabban küzdhetünk, «megszabadulhatunk» tőle. (Vö.: KEK 1393-95.)
Testvérem! A jászolban megsimuló Kisdedben ugyanolyan nehéz meglátni az Isten Fiát, mint a hópehely ostyában. (Vö.: Hozsanna 29.) Karácsony öröme erősítse meg az Oltáriszentségbe vetett hitünket. EZEN A SZÉP ÜNNEPEN MEGKÖSZÖNÖM NEKED JÉZUSOM, HOGY LÁTHATUNK ÉS ERŐDDEL MEGSZABADÍTASZ MINKET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.