Testvérem! A zsolozsmában a zsoltárokat azért látták el felirattal, hogy megértésükben, illetve imádkozásukban segítsenek. A 12. zsoltár feliratában ezt olvassuk: Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel. (Vö.: Róm 15,13) A zsoltár eleje panaszdal. A végén – ezt énekeljük a mai áldozási énekben – a zsoltáros mégis így imádkozik: „Énekelek az Úrnak, mert jót tett velem, dicsőítem fölséges Istenem nevét.” (6c-d) Aki a remény Istenével találkozik, áldozik, az felül tud emelkedni a bajokon.
Mai áldozási énekünk tehát a szentáldozás utáni viselkedésünkre akar megtanítani. Mennyei Atyám „jót tett velem.” Rá kell ébrednünk, hogy milyen nagy ajándék a szentáldozás. Testi és lelki javakat, szabadulást, erőt, együttlétet stb. élhetek meg. Ha pedig ezeket észreveszem, lelkemből fel fog törni az ének. „Énekelek az Úrnak.” Az ének az öröm és a hála érzésére hangolhat bennünket. De ugyanilyen fontos a zsoltárvers második fele is: „Dicsőítem fölséges Istenem nevét.” Isten neve magát Istent jelenti. Nekünk, akik Atyánk háza-népéhez tartozunk és asztalánál foglalunk helyet, állandó feladatunk, hogy dicsőítsük őt, vagyis elismerjük őt Teremtőnknek és Üdvözítőnknek.
Testvérem! Merjünk és akarjunk tehát énekelni az áldoztatás alatt. Senki se fogja leosztályozni énekünket. Jó, ha az öröm – az ajándékok felismerése és a találkozás nagyszerűsége – lelkünk túlcsordulásához vezet. KÖSZÖNÖM, URAM, HOGY TESTVÉREIMMEL EGYÜTT ÉNEKELHETEK, DICSŐÍTHETLEK ÉS HÁLÁT ADHATOK NEKED, AMIKOR SZÍVEMBE TÉRSZ. ADJ BÁTORSÁGOT, HOGY MERJEM KÖVETNI A ZSOLTÁROS PÉLDÁJÁT!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Lázár feltámasztása előtt Jézus a feltámadásnak és az életnek nevezte magát, majd megkérdezte Mártától: „Hiszed ezt?” Márta válasza a mai áldozási énekünk: „Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az élő Isten Fia, aki a világra jöttél.” (Jn 11,27) Márta hitvallásának első fele az egész Egyház hitére utal. (Vö.: Jn 20,31) A mondat vége pedig az ószövetségi jövendölések beteljesüléséről tanúskodik. Jézus tehát az, akit az Atya megígért.
Gál Ferenc professzor, aki a múlt században élt, a János evangélium idézett mondatáról elmélkedve ezt írta: «A hittel elérhetjük mindazt, amit Isten mindenhatóságában nekünk ígért.» Márta ’elérte’, hogy testvérét, Lázárt Jézus feltámasztotta. Mi – ha hittel áldozunk – találkozhatunk Mesterünkkel. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy az áldozás előtt hogyan mondjuk ki az «ÁMENT» (igaz, hiszem). Szavunk, kéztartásunk, egész valónk mutassa ki, hogy mi valóban hiszünk Jézus, az Isten Fia ittlétében.
Testvérem! Az Eukarisztia hitünk titka. Csak a hit erejével, segítségével valósulhat meg közösségünk Krisztussal. Jézus nem csak eljött, hanem velünk is maradt és most is itt él közöttünk az Oltáriszentségben. A szentáldozásban pedig lehetőséget ad a vele való közösség megélésére, megvalósítására. HISZEK BENNED URAM! AMIKOR TALÁLKOZOM VELED A SZENTÁLDOZÁSBAN, ENGEM IS TÁMASSZ FEL BŰNEIMBŐL ÉS AJÁNDÉKOZD NEKEM ÖRÖK ÉLETEDET!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Mai áldozási énekünket a 30. zsoltárból idézzük. Ennek a zsoltárnak a felirata így hangzik: «Üldözött ember bizakodó imádsága». Ezért nem csodálkozhatunk azon, ha egy protestáns szerző zsoltár-magyarázatában ezt olvastam: «Az ember gyenge önmagában, elveszne Isten segítsége nélkül. … A bajban lévő ember örök joga az, hogy jajonghat, nyöghet». Erre gondolva imádkozzuk mai részletünket: „Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, irgalmasságodban szabadíts meg engem. Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak!”
Szent Ágoston a 30. zsoltárról hosszasan elmélkedik. Ma a gondolatokat tőle idézem. „Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat.” «Azt jelenti, hogy mutatkozzék meg, hogy hozzád tartozom.» Ezt az összetartozást fejezem ki azzal, ha áldozom. „Irgalmasságodban szabadíts meg engem.” «Nem azért (hallgass meg) mert én méltó vagyok rá, hanem azért, mert te irgalmas vagy.» Ez eszünkbe juttatja, hogy az Oltáriszentség a gyengék, a betegek orvossága. „Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak!” «Istent akkor hívod segítségül, amikor magadba hívod Istent. Ezt jelenti segítségül hívni Őt, magadba hívni Őt, valamiképpen a szíved házába invitálni Őt.» Hogy ez valóra válhasson, Jézus velünk maradt az Eukarisztiában.
Testvérem! Nem mindegy, hogy miért akarok Istennel találkozni. Ha a nyereség a fő gondolatom, szégyent vallhatok. Ha áldozni megyünk, Jézust keressük, ne a saját előnyünket. URAM JÉZUS, TELJES BIZALOMMAL FORDULOK HOZZÁD. HISZEM, HA AZÉRT ÁLDOZOM, MERT TÉGED SZERETLEK, TE NEM HAGYOD, HOGY SZÉGYEN ÉRJEN.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél legújabb száma itt érhető el.

Testvérem! Jézus a jeruzsálemi templomban tartózkodott a sátoros ünnepen. Ennek utolsó napján – a pusztai vándorlás éjszakáin világító tűzoszlopra emlékezve – kivilágították a templomot. Ekkor hangzott el Mesterünk szájából az a mondat, amit mai áldozási énekünk idéz: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága – mondja az Úr.” (Jn 8,12) Ezzel a világossággal találkozhatunk mi is az Eukarisztiában.
„Sötétség – világosság” A fény kettéoszt. (Vö.: Jn 3,19kk) A gonosz sötétségben jár. A fény az Isten otthona. (Jahve először a fényt teremtette meg vö.: Ter 1,3; és megközelíthetetlen fényben rejtezik. Vö.: IV. kánon) Az igaz is a világosságra megy. A szentáldozás tudatosítja bennünk: cselekedeteinket Krisztus előtt tesszük. „Én vagyok a világ világossága.” Ez elsősorban nem a fizikai fényt jelenti, hanem a szellem világosságát, hiszen lelkünk a fényre vágyik. Legyen mindennapi kenyerünk a világ Világossága! „(Övé lesz) az élet világossága.” Ez a javak összefoglalását jelenti. A hit fénye megvilágosítja értelmünket és felmelegíti szívünket. A szentáldozásnak is ez a gyümölcse.
Testvérem! „Aki követ.” A világosságot nem szemlélni kell, hanem elindulni azon az úton, amelyet megvilágít. URAM JÉZUS! TANÍTS MEG MINKET ARRA, HOGY AZ EUKARISZTIÁBAN NE CSAK SZEMLÉLJÜNK TÉGED, HANEM TALÁLKOZVA VELED, INDULJUNK IS EL AZON AZ ÚTON, AMELYEN TE JÁRTÁL ELŐTTÜNK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél legújabb száma itt érhető el.

Testvérem! Még nagyon közel vagyunk a karácsonyi ünnepkörhöz, amikor mennyei Atyánk ajándékozó szeretetét élhettük át. Isten, aki maga a szeretet (Vö.: 1Jan 4,16b) – és a szeretet adni akar – mindent, azaz önmagát ajándékozza nekünk. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy egyszülött Fiát küldte el hozzánk, Pünkösdkor pedig Lelkét. Ezeket a gondolatokat előrebocsátva imádkozzuk most mai szentmisénk áldozási énekét: „Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.” (1Jan 4,16a)
A Fiú, Jézus Krisztus, mindenben egy és ugyanaz az Atyával. Önmagát ajándékozó szeretetében is. Mi szeretnénk hasonlítani Mesterünkhöz és a szeretetet ugyanúgy gyakorolni, mint ő. Hiszen ezt „Isten oltott(a) belénk”. Ez csak akkor lehetséges, ha „megismertük a szeretetet”. Ezt a szeretetet pedig az Eukarisztiában érhetjük tetten. Az Úr valóban saját magát adja nekünk a kenyér színe alatt. (Nemcsak értelmét és akaratát, hanem érzelmeit is.) De hinnünk is kell benne. Mi „hittünk benne.” Most is hiszünk benne, ha méltóképpen áldozunk.
Testvérem! Az Oltáriszentség Isten megelőző szeretetének, nagylelkűségének a gyümölcse. A IV. misekánon olyan szépen foglalja ezt össze: «mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket», ezért maradt velünk a kenyér színében. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY AZ EUKARISZTIÁT (=HÁLAADÁST) ADTAD NEKÜNK, AMIVEL SZERETETEDÉRT HÁLÁT ADHATUNK. ERŐSÍTSD HITÜNKET, HOGY SZERETETEDET MEGISMERVE MI IS MÁSOKNAK AJÁNDÉKOZZUK MAGUNKAT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.