Testvérem! Jézus a jeruzsálemi templomban tartózkodott a sátoros ünnepen. Ennek utolsó napján – a pusztai vándorlás éjszakáin világító tűzoszlopra emlékezve – kivilágították a templomot. Ekkor hangzott el Mesterünk szájából az a mondat, amit mai áldozási énekünk idéz: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága – mondja az Úr.” (Jn 8,12) Ezzel a világossággal találkozhatunk mi is az Eukarisztiában.
„Sötétség – világosság” A fény kettéoszt. (Vö.: Jn 3,19kk) A gonosz sötétségben jár. A fény az Isten otthona. (Jahve először a fényt teremtette meg vö.: Ter 1,3; és megközelíthetetlen fényben rejtezik. Vö.: IV. kánon) Az igaz is a világosságra megy. A szentáldozás tudatosítja bennünk: cselekedeteinket Krisztus előtt tesszük. „Én vagyok a világ világossága.” Ez elsősorban nem a fizikai fényt jelenti, hanem a szellem világosságát, hiszen lelkünk a fényre vágyik. Legyen mindennapi kenyerünk a világ Világossága! „(Övé lesz) az élet világossága.” Ez a javak összefoglalását jelenti. A hit fénye megvilágosítja értelmünket és felmelegíti szívünket. A szentáldozásnak is ez a gyümölcse.
Testvérem! „Aki követ.” A világosságot nem szemlélni kell, hanem elindulni azon az úton, amelyet megvilágít. URAM JÉZUS! TANÍTS MEG MINKET ARRA, HOGY AZ EUKARISZTIÁBAN NE CSAK SZEMLÉLJÜNK TÉGED, HANEM TALÁLKOZVA VELED, INDULJUNK IS EL AZON AZ ÚTON, AMELYEN TE JÁRTÁL ELŐTTÜNK.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél legújabb száma itt érhető el.