Horváth Ágoston bejegyzései

Évközi 23. vasárnap

Az ősz beköszöntével, a természetben látszólag mintha óriási változások vennék kezdetét, valójában csak folytatódik, ami a korábbi évszakokban is volt, csak azt könnyebben fogadtuk: az ÉLET újjá rendeződése. Tavasszal és nyáron szintén egy-egy újjá rendeződésnek lehetünk a tanúi, de amikor a virágban pompázó természet, valamint a szellő lágy fuvallata elkápráztat bennünket, könnyen megfeledkezünk arról, hogy ennek milyen előfeltételei vannak. Amint a gabonaszem, ahhoz, hogy termést hozzon, először a földbe kell, hogy hulljon, úgy ősszel azon jelenségnek lehetünk a részesei, amit az ÉLET újjá rendeződésének is tekinthetünk. Vegyünk példát a természetből, és a magunk lelki életét is rendezzük újjá, ezzel is előkészítve a húsvéti újjá éledést, amire meghívást kaptunk.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 22. vasárnap

A mai evangéliumi elbeszélésben Jézus magatartását megdöbbentőnek, sőt, talán bántónak is találhatnánk Péter személyére vonatkozólag. Annak a tanítványának féltő szeretetét, akit másutt Jézus „sziklának” nevez, most elutasítja, és teljesen elhatárolódik gondolkodásmódjától, olyannyira, hogy felszólítja: „Távozz tőlem, sátán!”. Ilyenkor érthetjük meg jobban mi is, hogy mi a tétje annak, amit mondunk, teszünk vagy gondolunk. Mint Isten képmásai, ezen képességeinket ugyanis, azért kaptuk, hogy Isten ügyét szolgáljuk. Mi nem csak „az anyagi mivoltunkkal” hirdethetjük Isten bölcsességét az univerzumban fellelhető minden teremtményhez hasonlóan, hanem azon különleges adottságainkkal, amik megkülönböztetnek bennünket minden más teremtménytől, Isten végtelen szeretetét és irgalmát is megjeleníthetjük, azaz közvetíthetjük a világban. Ennek tükrében, érthető „a testté lett Ige” elhatárolódó magatartása egy olyan helyzetben, amely Őt ettől teljesen eltérő irányba kívánta ösztönözni. „Azután így szólt tanítványaihoz: ‘Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen’.”

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 21. vasárnap

A héten államalapító Szent István király ünnepe volt. Az ő élete számunkra nem csak királyi mivoltában áll előttünk példaként, aki bölcsen és előrelátóan gondoskodott népéről, hanem mint férj és édesapa is. A fiának, Szent Imre hercegnek írt intelmeiből felfedezhető az a kiegyensúlyozottság és belső béke, amivel a jövőbe bizakodóan tudott tekinteni, amely lelki állapot, bizonyára a házasságának és családi életének a kisugárzása is. Vajon a velünk, valamint a körülöttünk élők minek a „kisugárzását” tapasztalják a mi lelki világunkból? Tudunk-e mi is úgy tekinteni bizakodóan a jövőbe, hogy abból a ránk bízottak erőt és bátorságot merítsenek?

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 20. vasárnap

A mai evangéliumban megfigyelhető az a fajta feszültség, amely emberi tehetetlenségünkből szokott fakadni. Ez egyrészt az elkeseredett édesanya segélykiáltásában nyilvánul meg, aki lánya betegsége miatt mindenre elszánt, másrészt pedig a tanítványok frusztráltságában, akiket nagyon zavar a kánaáni asszony hangoskodása. A felszült állapotot az asszony rendíthetetlen hitvallása szünteti meg, amely egyben tanúság az apostolok számára is. A Szentírás számunkra is hordoz tanítást, amely tanítás, ha meghalljuk és megszívleljük, a mi feszültségeinket, megkötözöttségeinket is tudja oldani.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Évközi 19. vasárnap

A héten ünnepeltük templomunk nagybúcsú ünnepét, amely ünnepet, kiemelkedő jelentősége miatt, a mai napon is szeretnénk megünnepelni plébániánk közösségével. A templomoknak és az egyes kápolnáknak két búcsúünnepe is van: a felszentelésének/megáldásnak az évfordulója, amikortól kezdetét veszi a szakrális funkció az adott helyen, amit „kisbúcsúnak” is szokás nevezni, valamint titulusának/védőszentjének az ünnepe, amit „nagybúcsúnak” is mondanak. Ennek a gondolatnak a párhuzamossága egy igen érdekes iránymutatást tár elénk, ha a magunk személyére vonatkoztatjuk a két ünnep jellegét: míg az egyik, a kisbúcsú születésünk napjára mutat rá, addig a másik, a nagybúcsú, a kegyelmi életben való részesedés jelentőségét emel ki. Milyen mély elköteleződésnek a jele lehetne, ha mi keresztények nem csak a születésnapunkat ünnepelnénk meg, hanem a kegyelmi élet kezdetét is, azaz megkeresztelkedésünk ünnepét is. Ennek első lépése legyen az, hogy felkutatjuk keresztelésünk pontos helyét és idejét, amit beírhatnánk a naptárunkba, mint évente visszatérő ünnepet, vagyis a mi személyes nagybúcsú ünnepünket.

József atya

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.