Testvérem! A múlt vasárnap ezzel a mondattal fejeztem be soraimat: mindez
segítsen minket a bűnbánat, a nagyböjt egyik céljának megvalósításában. Erre
gondolva a szentmise bűnbánati cselekedetével foglalkoztunk. De a szentmisében van
még egy mozzanat, ami a bűnbánatra utal. Az RMÁR 52. pontja szerint az adományok
előkészítése után „a pap kezet mos: ezzel a szertartással a belső megtisztulás vágyát
fejezi ki”. Az áldozati adományok átvétele és az oltár megtömjénezése után
annakidején természetes volt a kézmosás. Ma ez jelképes cselekedet, és arra utal, hogy
a legszentebb cselekmény vezetőjének tisztának kell lennie.
Régen a szentmisében több kézmosás is volt. A hittanulók miséjének végén a
püspök, ill. a pap a távozó katekumenek és nyilvános vezeklők fejére tette a kezét,
mert imádkozott értük. Ez természetesen bepiszkolta a kezét és ezért kezet mosott. Az
őskereszténységben a pap, de a hívek is, a szentmise előtt is kezet mostak. Egyes
szerzetesi, de más templomok előcsarnokában ma is látható forrás vagy kút, ami erre
emlékeztet. Az a szép szokás viszont általánossá vált, hogy templomba lépéskor,
bűnbánatunk jeleként, szenteltvízzel hintjük meg magunkat. Vigyázzunk, hogy
mindezekkel ne Pilátushoz hasonlítsunk, aki álszent módon mosta meg kezét. Inkább
Jézus lábmosásnál mondott szavai jussanak eszünkbe: „Aki megfürdött, annak elég,
ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta” (Jn 13,10).
Testvérem! Ma a szentmisében a pap kézmosás közben ezt imádkozza: „Mosd
le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem.” ASSISI SZENT FERENC A VIZET
«SZŰZINEK» NEVEZTE. A VÍZ KÉPES ARRA, HOGY TISZTÁRA MOSSA MINDAZT, AMI
BEPISZKOLÓDOTT. Használjuk ezt a szimbólumot és igyekezzünk megőrizni lelkünk
tisztaságát, hiszen Jézus így tanítja: „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az
Istent” (Mt 5,8).

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Az első korintusi levél világosan figyelmeztet, hogy aki méltatlanul járul a szentáldozáshoz, vétkezik. Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és csak úgy egyék a kenyérből (vö.: 11,27k). Ezért fontos, hogy bűnbánattal kezdjük a szentmisét (vö.: Lk 18,13). Istennel való találkozásra csak azt vihetem magammal, ami Hozzá méltó. Halálos bűneink alól csak a szentgyónásban oldozhatnak fel. Bocsánatos bűneinktől a bűnbánati cselekedetben is megszabadulhatunk.
A szentmise bűnbánati imái közül legismertebb a «Confiteor» (Gyónom). A régi magyarázók szerint ez egy dráma. Az első felében az örök Bíró trónja előtt állok, akit körülvesz a mennyei udvartartás. (A régi szövegezésben a szentek felsorolása ezt jelezte.) Ők vádolnak hűtlenségem miatt. Ekkor megvallom bűneimet: „Én vétkem…” Erre vádlóimból közbenjáróim lesznek, akik értem könyörögnek a mindenható Bíróhoz. A jelenlegi «Confiteor» egyszerűbb, közelebb áll a régi formulákhoz. De egy lényeges betoldás van benne: „mulasztással”. Ne felejtkezzünk el arról, hogy bűnt a jó elmulasztásával is elkövethetek. A többi bűnbánati ima is kiemel egy-egy gondolatot. A «Kyrie eleison»-os forma Megváltónk közbenjáró szerepére utal. A harmadik forma pedig, a bűnbocsánatot kérő imával együtt, a bűn közösségi jellegére figyelmeztet.
Testvérem! Az „én vétkem…” alatt a mellünkben rejtőző szívünkre ütünk. Ez ne simogatás, hanem ébresztő legyen. A mellverés belső világunk kapuján át remegtesse meg lelkünket. VALLJUK MEG BŰNEINKET, ÁLLJUNK BÍRÁNK OLDALÁRA ÉS BÜNTESSÜK MEG MAGUNKAT. Mindez segítsen minket a bűnbánat, a nagyböjt egyik céljának megvalósításában. (Vö.: ESZ 27.- Egyetemes szabályok a liturgikus évről és naptárról.)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Jézus a mai evangéliumban a helyes áldozatbemutatásról is szól. (Vö.: Mt 5,23k) Az áldozat bemutatásával együtt járt az áldozati lakoma is. A zsidók gondolatvilágában óriási jelentősége volt a lakomának, mert az áldozati lakomákon – felfogásuk szerint – maga Isten vendégelte meg őket (Vö.: Lev 10,15; 1Sám 1,4). Jézus az első szentmisét az utolsó vacsora, egy húsvéti lakoma keretében mutatta be. Jézus máskor is szívesen vett részt lakomákon (Vö.: Mt 9,10; Lk 7,36kk; stb.). Ezért ma a szentmiséről, mint lakomáról elmélkedünk.
Az étkezés a döntés szimbóluma is. IGENT mond, aki „habzsolja” a tudományokat, a gyönyöröket. De azt is szoktuk mondani szerelmesekről, hogy mit „esznek” egymáson? Ádám „eszik” a fáról és ezzel NEMET mond Isten akaratára. Lakoma rendezése, vagy az azon való részvétel ugyancsak IGENT mondást, elfogadást jelent (Vö.: lakodalom, születésnapi fogadás). A távol maradás viszont egyértelműen NEMET jelent. Jézus egész életében „az IGEN valósult meg” (2Kor 1,19). Azt szeretné, hogy a szentmisén való részvétellel mi egészen bekapcsolódjunk az Ő IGENjébe. AMIKOR TEHÁT RÉSZT VESZÜNK A SZENTMISE LAKOMÁJÁN, VAGYIS ÁLDOZUNK, MI IS IGENT MONDUNK AZ ATYA AKARATÁRA.
Testvérem! Jézus nagyon szívesen hasonlította a mennyek országát egy menyegzőhöz (Mt 22,1kk). A jelenlegi liturgia a középre helyezett oltárral arra akar figyelmeztetni, hogy a szentmise lakoma és egyben a mennyei liturgia előíze. (Vö.: Sc. 8.) Adjunk hálát Urunknak, hogy már valóság az emberek mindenkori vágya: Isten maga vendégel meg minket! Valamint legyen természetes számunkra (kivétel csak nagyon súlyos ok lehet), hogy a szentmisén áldozunk, vagyis IGENT mondunk az Úrnak.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Könyörgő nap szerzetesi hivatásokért

Testvérem! Az emberek ősi meggyőződése, hogyha Isten létezik, akkor ajándékot „kell” adni neki. A mai ünnep – Gyertyaszentelő Boldogasszony – lényeges gondolata, hogy Mária bemutatja, odaadja Fiát Istennek. Szentmisénkben is van egy alkalom, amikor az oltárhoz vitt adományokat a pap «odaadja» Istennek. Ezt nevezzük az adományok előkészítésének (régi neve felajánlás). Ma erről elmélkedünk.
Teilhard de Charden írja: „Te adtad megváltó áldozatul magadat érettünk. Méltó, hogy Te határozzad meg hálaadásunk módját is.” („Mise a világ felett”) Az Istennek való ajándékozás legtökéletesebb formája is az, ha azt adjuk Istennek, amit Ő kér, azaz, ha bekapcsolódunk Krisztus áldozatába. Ennek szimbólum rendszere igen gazdag. A kenyér és a bor földünk termékei, így a világot jelképezik. De életünkre is utalnak, hiszen a kenyér a mindennapi munkára, a bor pedig a szenvedésre (kipréselik) és az örömre is emlékeztet. Az előkészítés alatt mondott imádságok („Áldott vagy Urunk, mindenség Istene…”) a zsidó asztali áldás gondolatát tükrözi. Valószínűleg Jézus is hasonló imát használt étkezésekkor a kenyér és a bor megáldására. A bor és a víz vegyítése sok mindenre emlékeztet. Jézus így tett az utolsó vacsorán. A görög liturgia az Úr oldalából kifolyó vérre és vízre gondol. Más magyarázók szerint a bor Jézus isteni, a víz pedig emberi természetére utal. A közben mondott ima pedig arra figyelmeztet, hogy a Krisztust jelképező borban a minket jelképező víz elvész, átistenül.
Testvérem! Az előkészítés végén a pap meghajolva így imádkozik: „Alázatos lélekkel és töredelmes szívvel kérünk, Urunk, Istenünk, fogadj el minket, és legyen kedves színed előtt áldozatunk.” A három ifjú szavait idézi a liturgia (Dán 3,39k). A többes szám jelzi, hogy CSAK AKKOR LESZ ATYÁNK ELŐTT KEDVES ÁLDOZATUNK, HA MI IS EZZEL A LELKÜLETTEL VESZÜNK RÉSZT BENNE.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Ezen a héten a keresztények egységéért imádkozunk. A szentmisében erre emlékeztet a kenyértörés, hiszen mi mindannyian egy kenyérben kellene, hogy részesedjünk (Vö.: 1Kor 10,16k)! Ezt minden időben és minden rítusban gyakorolták. Valószínűleg a szentmise első neve is ez volt (vö.: ApCsel 20,7). A kenyértörést elsősorban gyakorlati okból végezték, hogy Krisztus testét ki tudják osztani. A misztikus magyarázat szerint, a megtört kenyér Krisztus szenvedésére és erőszakos halálára emlékeztet. Régen a kenyértörés hosszú ideig tartott. Helytelen, ha a hívek nem cselekvő részesei a liturgiának (ez minden korban így igaz), ezért I. Sergius pápa (+701) elrendelte, hogy ekkor az «Isten Bárányát» énekeljék. De miért pont ezt az éneket?
Keresztelő Szent János így mutatta be Jézust: „Íme az Isten Báránya…” (Jn 1,29). A zsidó nép nagyon jól ismerte a húsvéti bárányt, mely számukra a szabadulás jelképe volt. Szent Pál szerint Krisztus a mi húsvéti Bárányunk (1Kor 5,7)! A Jelenések könyvének tanúsága szerint (5,6), a Bárány még a mennyben is hordozza szent sebeit. Az ének értelme tehát ez: az Isten Báránya a kereszten elvette bűneinket. Ő fekszik itt az oltáron mintegy megölve és megdicsőülve, készen arra, hogy magunkhoz vegyük.
Testvérem! A mai szentmisében, a régihez hasonlóan, az Isten Báránya „addig ismételhető, ameddig a szentostya széttörése tart” (RMÁR 56/e). A végén énekelt «irgalmazz nekünk» kérésünket jelzi: Ne érdemeink szerint bánj velünk! III. Ince pápa (+1216) megjegyzése szerint, a végén mondott «adj nekünk békét» mondatot az Egyház nagy üldöztetés idején kezdte imádkozni. MAI BÉKÉTLEN VILÁGUNKBAN IS IMÁDKOZZUNK GYAKRAN KRISZTUSHOZ, AZ ISTEN BÁRÁNYÁHOZ AZ EGYSÉGÉRT IS!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.