Évközi 32. vasárnap

Testvérem! A mai válaszos-zsoltárunkat a 145-ből idézzük. (Az évközi 23. vasárnapit is ugyanebből a zsoltárból vettük.) Ennek a zsoltárnak ezt a címet adták: Az Úrban bízók boldogsága. Bízni csak az tud, aki szeret. Érthető tehát, hogy a zsoltár-orációban ezt találjuk: «Engedd nekünk, hogy általad látókká téve képesek legyünk téged mindenkor tiszta szellemmel szeretni.» A mai részletben is erről elmélkedünk:
Isten igaz marad örökké, az elnyomottnak igazságot szolgáltat.” Isten igaz marad, vagyis most is segíteni akar rajtunk. Azt akarja, hogy ez a világ, mindennapi életünk, szebb és jobb legyen. „Az éhezőnek ő ad kenyeret, kiszabadítja az Úr a foglyokat.” Gondviselő Atyánk a leghétköznapibb dolgokban is segít. Vegyük komolyan, hogy a «modernkori rabságokból» is ő tud kiszabadítani. „Az Úr támogatja az árvát és özvegyet, és elpusztítja a gonoszok útját.” Az Úr oltalmazója mindazoknak, akik emberi támasz nélküliek. Az Ószövetségben a királyok feladata volt ez. (Vö.: Jer 22,1kk) Ne csodálkozzunk tehát a következő versen: „Az Úr uralkodik örökké, a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre.” Messiási zsoltárnak szokták nevezni ezt a zsoltárt, hiszen ezek a dolgok csak a messiási időkben teljesednek be egészen. Addig is, Egyházunk, mivel Jézushoz tartozik, a Messiás, Krisztus örök királyságának részese.
Testvérem! A kései zsidó hagyomány válaszos-zsoltárunkat a reggeli imák közé sorolja. Tudatosítsuk mi is magunkban minden nap reggel, hogy HA ISTENBEN BÍZUNK, akkor leszünk boldogok. Ha AZ EGYHÁZHOZ RAGASZKODUNK, akkor találjuk meg a szeretet útját, mely mennyei Atyánkhoz vezet.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.