Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Testvérem! A Szentírás világosan beszámol arról, hogy az ősegyházban is voltak hibák. A mai olvasmány végén mégis ezt hallottuk: „Az egész nép szerette őket. Az Úr pedig napról-napra növelte az üdvösségre meghívottak számát.” (vö. ApCsel 2,47) Nagy öröm lenne számunkra, ha ez ma is így lenne. Az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, hogy ez nekik miért sikerült. „A hívek mind összetartottak.” (ApCsel 2,44) A közösségi szellemre óriási szükség van. Jézus követője nem lehetek egyedül, hiszen Isten egymásért teremtett minket. Őseink a közösséget a következő területeken élték meg: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és a szeretet közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.” (ApCsel 2,42) Egység a tanításban nemcsak azt jelenti, hogy egyénieskedés nélkül elfogadták az apostolok szavait, hanem azt is, hogy a hallgatás mellett tettekre váltották életükben. A szeretet közösség egymással való törődést, szolidaritást jelent. A kenyértörés és az imádság a liturgikus életet takarja. Már a zsidó levél is figyelmeztet minket: „Összejöveteleinkről ne maradjunk el.” (Zsid 10,25). Szükségünk van rá, hogy erősödjünk és erősítsük egymást.
Testvéreim! A közösségi élet sok alkalmazkodást kíván, de igen nagy értéke van. Az ősegyház tagjainak azért sikerült megvalósítaniuk, mert „egy szívvel-lélekkel minden nap állhatatosan” cselekedtek. (ApCsel 2,45) Vállaljuk az áldozatokat, az állhatatosságot. Érdemes! Így ma is növekedni fog Egyházunk.

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.